"És gyönyörködöm a te parancsolataidban, amelyeket szeretek."
Zsoltár 119; 47
Isten parancsolataiban gyönyörködöm. Isten parancsolatait szeretem. Lehetséges ez? Szerethetek parancsolatokat és gyönyörködhetek bennük, amikor azok tulajdonképpen nekem szólnak? És azt mondják meg, hogy mit szabad és mit nem szabad tegyek? És parancsolatok, parancsok ezek, nem kérések. És nekem azokat teljesítenem kell. Ha tetszik, ha nem. Mert valljuk be: nem mindig tetszik, hogy megmondják mit tehetünk és mit nem. Mégis kijelenthetjük, hogy szeretjük Isten parancsolatait és gyönyörködünk bennük? Abban az esetben jelenthetjük ki, ha a parancsolót szeretjük. Ha a parancsolóban gyönyörködünk.
Korunk embere nem szereti, ha neki megmondják mit tehet és mit nem. Nem szereti ha neki parancsolnak. Ezért is élünk egy istentelen korszakot. Sajnos ebben a korszakban, napjainkban, sok hívő, aki magát Istenben hívőnek vallja sem szereti, ha megmondják neki mit tehet és mit nem. Márpedig Isten megmondja, hogy mit tehetünk és mit nem.
Ahogyan a szerető szülő megmondja szeretett gyermekének, hogy mit tehet és mit nem, ugyanúgy Isten is szeretetéből fakadóan megmondja, sőt parancsolja szeretett gyermekeinek, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek. A motiváció pedig a szeretet. Mert jót akar. Mint a szülő gyermekének. Csak a gyermek nem érti meg és nem akar engedelmeskedni, ahogy a hívő sem érti meg és nem akar engedelmeskedni. De a szülő tovább lát gyermekénél, ahogyan Isten is tovább lát a hívőnél.
Ma viszont utálják a parancsolót. Korunk embere annyira elszakadt a valóságtól, hogy hallani sem akar arról, hogy ezt nem szabad, azt nem szabad. A világ azt mondja mindent szabad. A világ korlátlan szabadságot kínál. A világ viszont már nem az, ami egykor volt. Mai világunk egy illuzió, egy nagy becsapás, egy nagy átverés, egy nagy csillogás mögé rejtett szemétdomb, amit mindazok szeretnek, akik ebben a világban, ezzel a világgal élnek. És ezek az emberek áltatják magukat a világ kínálta hazugságokkal. És ez a vesztüket fogja okozni.
Isten viszont ma is parancsol! Mit parancsol? - tesszük fel a kérdést.
"... az Isten mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek..." ApCsel 17; 30
A megtéréssel megváltozik egy ember élete, gondolkodásmódja, átéli az Istennel való közösséget, átéli a bűnbocsánatot és szeretet születik a szívében Isten iránt, ami azt eredményezi, hogy engedelmeskedni fog Isten további parancsolatainak, amelyeket már nem úgy lát, mint régen, hanem megtanulja, hogy javára vannak azok. A megtérés nagyon fontos úgy hívő, mint hitetlen ember számára. Visszafordulást jelent. A rossz irányból a jó irányba. És ezt a lépést az ember hitből teszi meg, rábízva magát Arra, aki az emberi sorsok fölött Úr.
Hinni Benne, rábízni magunkat, megkóstolni hitünk, bizalmunk gyümölcsét, ez mind szeretetet hoz az életünkbe az iránt, akire rábíztuk életünket. És az Ő szájából a parancs gyönyörűséges. Mert szeretjük Őt, mert valami történt velünk, amit ez a világ nem tudott velünk megtenni. MEGVÁLTOZTUNK! És ennek a változásnak az íze finom. Mint mikor a kedvenc gyümölcsünk zamatos húsa, levével telve kitölti szánkat és élvezettel csámcsogunk sokáig rajta.
Első parancsa tehát Istennek ez: VÁLTOZZUNK MEG gondolkodásmódunkban! Ehhez Ő segítséget nyújt Jézus Krisztus által, az Ő egyszülött Fia által, akit szeretetéből halálra adott a mi bűneinkért és akit feltámasztott a mi megigazulásunkért, hogy MI MA meg tudjunk VÁLTOZNI. A változás, amiről beszélek azt fogja eredményezni, hogy szeretni fogjuk a NAGY parancsolót és szeretni fogjuk az Ő parancsolatait is, amelyekkel javunkra munkálkodik, hogy boldog életet éljünk már itt a földön.
Te, aki ezt olvasod, mit tudsz ehhez hozzászólni? Szereted Istent? Ha a válaszod igen, akkor azt jelenti, hogy a parancsolatait is szereted, akkor is ha nem mindig azt mondják, amit hallani szeretnél. De ha szereted Istent, akkor hajlandó vagy elfogadni azokat is Istentől, amik nem tetszenek az ÉNednek és hajlandó vagy változni. Ha azt mondod, hogy szereted Istent, de elutasítod az Ő beszédeit, akkor gondold újra és térj meg.
Isten parancsolatai az életet jelentették mindig az ember számára és ma is azt jelentik. Aki megismerte igazán Istent Jézus Krisztus által, az tudja ezt és az nyugodtan elmondhatja, hogy igen, szereti az Ő parancsolatait és gyönyörködik bennük.
"Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált." Zsoltár 119; 162
