2011. szeptember 17., szombat

Bálványimádás, avagy a rézkígyó tanulsága!


Ma reggel, amint reggeli mosakodási szertartásomat végeztem, arra lettem figyelmes, hogy a feleségem megemeli a hangját, amint egyik gyerkőcünkkel beszélget. Az villant át az agyamon, hogy mérges. És innen kezdve elindult egy olyan gondolatsor a fejemben, amit hiszek, hogy Isten indított el, és a végkifejlete ez  a bejegyzés.

Ahogy a mérges kifejezésen gondolkoztam, feltevődött bennem a kérdés, hogy mitől lesz mérges az ember? Hát nyilvánvalóan a méregtől. Na és honnan jön ez a méreg? A kígyó jutott eszembe, mégpedig a mérges kígyó. Tehát az embereket megmarja egy mérges kígyó, beléjük fecskendezi a mérgét, és ettől az emberek méreghordozók, azaz mérgesek lesznek.

Nos, akkor tovább menve a kígyó személyére terelődött a figyelmem, meg a Bibliára, és azonnal kitisztult a kép: a kígyó a Biblia szerint a sátán. Ő az, aki megmarja az embereket. Egy történet jutott eszembe az Ószövetségből, ahol mérges kígyók szerepelnek. Szeretném idézni az Igét:


4Mózes 21:4-9


"Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. Ezért mérges kígyókat küldött az Úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt." 

Igencsak nehéz helyzetbe kerültek Izráel fiai. Zúgolódtak Isten ellen és az Őáltala kijelölt vezető ellen, lázadoztak, sőt az Istentől kapott eledelre azt mondták, a mannára, hogy szívből utálják. És ekkor jöttek be a képbe a mérges kígyók. Akit megmartak az meghalt. A nép rájött, hogy vétkezett, ezért Mózeshez járultak, aki közbenjáró volt Isten és a nép között és elismerve vétküket kérték, hogy imádkozzon értük.

Mózes meg is tette, az Úr pedig parancsot adott neki, hogy csináljon rézből egy kígyót, tűzze fel egy póznára, és aki felnéz rá, az nem fog meghalni. Az Úr nem a mérges kígyókat tüntette el, hanem megoldást ajánlott a mérgükre. Mózes elkészítette a rézkígyót és valószínű, hogy továbbította a népnek az információt, hogy aki felnéz rá az nem fog meghalni. És így is lett. Aki elhitte, amit Mózes mondott és felnézett a rézkígyóra, az életben maradt.

Tehát a dolog működött. Az idő telt, a nép továbbállt, bekerültek, akik bekerültek, az ígéret földjére, jött a honfoglalás, bírák ideje, királyok ideje. Szinte hétszáz évvel a fent említett esemény után, uralomra kerül egy király, akiről az Ige azt írja: 

"...nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek." 
2Királyok 18,5.6

Ezt a királyt Ezékiásnak hívták. Rögtön hatalomra jutása után tesz egy dolgot, ami kapcsolatban áll a rézkígyóval, amit Mózes készített:

2Királyok 18:4

"Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték." 

Tehát hétszáz évvel a készítése után még létezett a rézkígyó, mert Izráel népe bálványt csinált belőle, levették szemüket az Úrról, és a bálványra néztek, bálványozták azt a rézből készített kígyót, holott a gyógyító ereje már nem működött. Mert nem a rézkígyó gyógyította meg őket, hanem maga Isten, és amikor levették a szemüket Istenről, elmúlt a gyógyító erő, mégis imádták azt a réz készítményt és istenítették. 

Ezékiás összetörette ezt a bálványt, mert tudta, hogy Isten azt parancsolta, hogy semmilyen más tárgyat ne imádjanak, amit emberi kéz csinált. Mert Ő ragaszkodott az élő Istenhez.

Nagyon érdekes történetsorozat. Ugyanakkor a rézkígyó egy előkép a Bibliában. Mégpedig Jézus előképe. Jézusra mutat. Ezt maga Jézus mondja el Nikodémusnak:

János 3:14-15

"És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." 

Ugyanaz a történet, csak sok idővel később. A világ egyre istentelenebb lett, az emberek elfordultak Istentől, lázadoztak ellene, a világban pedig egy mérges kígyó garázdálkodott. Ez a mérges kígyó az ördög maga, a sátán. Ő mérgezte meg az embereket, és az ő mérgének a következménye a halál. Ha visszatekintünk Ádámra és Évára láthatjuk ezt a tényt. Megmérgezte őket, halál lett a vége.

De Isten újból megkönyörült az emberen, és újból megoldást adott a méreg okozta halálra. Ideadta az Ő egyszülött Fiát. Jézus azt mondta, hogy Őt is felemelik, ahogyan Mózes a kígyót, és aki felnéz rá és hisz, annak nem kell meghalnia, örök kárhozatra mennie, hanem élhet örökké.

És sokan hittek Benne és életre keltek szellemileg, megszabadultak bűneiktől, megszabadultak betegségeiktől, hiszen Jézus meggyógyította őket, akárcsak a pusztában, Mózes idejében. Jézust felemelték, keresztre feszítették, ahogyan megmondta. Aki felnéz a keresztre, meg Jézusra, az megmenekül, aki hittel néz rá és hisz Őbenne, mint megváltóban, szabadítóban, üdvözítőben, az megmenekül az örök kárhozattól és örök élete lesz Őbenne.

Ma is garázdálkodik a mérges kígyó, az ördög. Ma is megmarja az embereket, és az emberek bűneikben halnak meg. Egyetlen út van: Jézus. Ő rá nézni, Ő benne hinni.

Csakhogy van egy probléma. A történet megismétlődött. Eltelt egy kis idő, miután az Úr meghalt és feltámadt és felment a mennybe, és az emberek számára láthatatlanná vált, az emberek levették a szemüket Róla, és csináltak maguknak látható Jézust, látható kereszten.

És ahogyan Mózes idejében történt a rézkígyóval, hogy a nép egy idő után nem az Úrra nézett, hanem  a tárgyra, ugyanúgy lett az Úr Jézussal is, sokan már nem Ő rá néztek, hanem egy keresztre szegezett emberalakra, amit maguknak csináltak. Ezt hívják feszületnek. Ma sokan leborulnak a feszület előtt, csókolgatják, imádják, tisztelik és istenítik. Pedig az csak egy bálvány, ahogyan a rézkígyó is az volt. 

Isten ma is szól az emberekhez, hívja magához őket, Jézus él és szeret minden egyes embert, mert ő meghalt a kereszten mindenkiért, de figyelmeztet, hogy ne emberkéz csinálta szobrokat imádjunk vagy tiszteljünk, hanem romboljuk le azokat az életünkben és az Élő Istenre figyeljünk.

Ő ma is gyógyít, ma is üdvözít, ma is vigasztal, ma is ad reményt, ma is ad örök életet mindazoknak, akik hisznek Benne.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

János 3,16


7 megjegyzés:

Unknown írta...

>>"Isten ma is szól az emberekhez, hívja magához őket, Jézus él és szeret minden egyes embert, mert ő meghalt a kereszten mindenkiért, de figyelmeztet, hogy ne emberkéz csinálta szobrokat imádjunk vagy tiszteljünk, hanem romboljuk le azokat az életünkben és az Élő Istenre figyeljünk."<<

Kulcs-mondatok!

Ha kell,akkor inkább a kereszt (ábrázolás) törjön össze,mint a mi életünk az ítéletkor.
Köszönöm a postot, Botond!

marosi botond írta...

Örömmel és hálás szívvel az Úr fele, hogy szolgálhatok. Az Úr áldását kívánom.

Névtelen írta...

Az a kérdésem lenne, hogy kihez kell imádkozni? Jézushoz vagy Istenhez?

marosi botond írta...

Kedves Névtelen!
A válaszom a kérdésére: Istenhez kell imádkozni Jézus Krisztus nevében.

A Máté evangéliuma 6.részében Jézus tanítja tanítványait imádkozni. Ott hangzik el a Mi Atyánk címet viselő imádság. Tehát Jézus ezzel azt mondta, hogy az Atyához kell imádkozni. Na persze a kérdés, hogy kinek az Atyja Isten? A válasz: mindazoknak Atyjukká válik, akik hisznek Jézusban. Aki meg hisz Jézusban, annak egy nagyon fontos információt mond Jézus a János evangéliuma 14. rész 6. versében: "Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Tehát Jézuson keresztül vezet az út az Atyához, azaz Istenhez.

Egy másik ige, ahol Jézus maga mondja, hogy az Atyától kell kérni az Ő nevében: János 15,16: "...hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." Szintén erre vonatkozóan mondja a következőt: János 16,23-24: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen." Tehát itt láthatjuk, hogy még nem imádkoztak addig Jézus nevében, de Jézus arra tanítja őket, hogy ezután Őrajta keresztül kell ezt tegyék.

Másik igehely, ami azt mondja, hogy Istenhez kell imádkozzunk a Filippi levél 4.rész 6-7. versében található: "Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

Az az igazság, hogy Jézus maga is Isten és egy az Atyával, tehát nem lehet különválasztani, mégis erre tanít bennünket maga Jézus, hogy az Ő nevében az Atyához imádkozzunk.

Persze az Újszövetség nem zárja ki a Jézushoz való imádkozást sem. Lehet hozzá járulni, hálaadással, köszönettel mindazért, amit értünk tett, mindazért, amit értünk tesz, hiszen Ő az egyetlen közbenjáró Isten és ember között: 1Timóteus 2,5. Pál is ír a hálaadásról Jézus fele a megerősítésért, hiszen Ő az aki megerősít bennünket. Ugyanakkor nevét segítségül lehet hívni, azt írja az Ige.

Eléggé bonyolult felfogni az emberi elme számára, hogy Isten és Jézus tulajdonképpen egy személy, mégis Jézusban testesült meg Isten és jött közel az emberhez, hogy az embernek is könnyebb legyen a közeledés Ő hozzá.
Remélem válaszom segített.
Az Úr áldását kívánom.

Névtelen írta...

Nagyon szépen köszönöm.

OldSoma írta...

Kedves Botond!
Nagyon szép, és minden szavában igaz, amit itt leírtál! Az eszmefuttatásod hibátlan, és szintén teljességgel igaz. Bárcsak minél többen lennének - lennénk - akik ezt így élik és értik meg.
Református létemre külön öröm, ahogyan a kereszt, mint tárgy imádását tárgyalod, mert éppen erre a bálványimádásra volt válasz egykoron a reformáció, ami csak később alakult át egyházzá. Annak okán, hogy az akkori egyetemes keresztény egyház vezetői ezen tanokat nem voltak képesek magukévá tenni. A Mennyei Atya áldja meg további életedet, és kívánok még sok ilyen "mosakodási" eszmefuttatást! Mert szavaid világosságával és érthetőségével fényt gyújtasz sok ember szívében, akik ma talán még csak keresik az utat Ő Hozzá... Áldás, Békesség.

marosi botond írta...

Kedves OldSoma!

Köszönöm a jókívánságokat, hálás vagyok az Úrnak, hogy eszköze lehetek abban, hogy másoknak segítsek Őhozzá közelebb kerülni, ezért minden dicsőséget Neki adok. Békességet és az Úr Jézus kegyelmét kívánom.

Megjegyzés küldése