A barátságról - 2. rész

Az előző részben azt írtam, hogy Jézusban barátra leltünk. Hogy Isten a barátunk lett Jézusban. Megtestesült, hogy velünk lehessen, hogy a barátunkká lehessen. De mi volt az, ami kiváltotta Istenből ezt, hogy lealacsonyodjon, megalázkodjon, kiszolgáltassa magát, sebezhetővé tegye magát azért, hogy a mi barátunk legyen? Mi indította erre? Miért tette mindezt? Miért volt neki fontos ez, hiszen Ő hatalmas, fenséges, dicsőséges Isten, aki Úr mindenek felett, minden teremtmény felett? Ezekre a kérdésekre egy csodálatos barátság története adja meg a választ a Bibliából. Dávid és Jonatán barátsága.

Dávid és Jonatán élete találkozott egy adott ponton a Bibliában. Dávid szegény pásztorfiú volt, aki a nyáj őrzésén és terelgetésén kívül legfőbb foglalatoskodásának az Úrral való kapcsolattartást tartotta. Vágyott Istenre, kereste Istent, kereste a közösséget Izráel Szentjével, megismerte azt a személyt, aki később így beszél róla: "szívem szerint való ember".

Jonatán Saul király fia volt, elsőszülött fia, jog szerint trónörökös. Ha Saul király engedelmes lett volna Isten beszédének, akkor a trónon valószínűleg Jonatán követte volna. De mivel Saul engedetlensége azt eredményezte, hogy Isten elvetette Sault és mást választott Jonatán helyett, ezért nem ő volt a következő király jelölt. Dávid volt az.

A királyfiú meg a pásztorfiú életútja találkozik Dávid Góliáton aratott győzelme után. Dávidot a király udvarába viszik, nagy híre megy neki, hiszen óriási szabadítást végzett az Úr rajta keresztül. Miután a király befejezi a beszélgetést Dáviddal egy érdekes dolog történik: "Jonatán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jonatán, mint önmagát." 1Sámuel 18,1

Mi volt az, ami indította Jonatánt arra, hogy összeforrjon a lelke Dávid lelkével? A szeretet. Megszerette őt, azt írja Isten Igéje. Úgy megszerette mint a saját lelkét. És ez a szeretet lépésre késztette, tettre indította, szövetségkötésre bírta rá. Jonatán kivetkőzött királyfiúi mivoltából, lealacsonyodott a pásztorfiú szintjére és felemelte őt, egyenrangúvá tette saját magával. Látjuk ezt abban, hogy levetette királyi ruháját és Dávidra adta, meg kardját, íját és az övét is.

Mi indította Istent arra, hogy eljöjjön a földre és az ember barátjává váljon? A szeretet. Megszerette az embert, hiszen Ő teremtette, az Ő Szellemét lehelte bele az ember orrába, Ő adott életet neki. És ez a szeretet cselekedetre indította. Letette a mennyei dicsőséget, kivetkőzött királyi mivoltából, emberré lett, Jézusban megtestesült, közel jött az emberhez és barátjának nevezte őt. Mit tett velünk Jézus szegény pásztorfiúkkal? Kiemelt a sárból, a fertőből, a szegénységből (lelki szegénységből), nyomorúságunkból, bűnös állapotunkból, és felemelt, királyfiakhoz hasonlóvá tett, Isten gyermekeinek mondhatjuk magunkat. Milyen nagy kegyelemben részesített bennünket.

Ami a legnagyobb erény Jonatán jellemében az az önzetlenség. Előrevetíti szemeink előtt Isten önzetlenségét. Az emberek 99,9 %-a önző napjainkban. Az önzés az a rossz tulajdonság, ami minden emberben megtalálható. Így a barátságokban is. Az emberek mindig elvárással vannak mások felé. Elvárással vannak szüleik fele, barátaik fele, testvéreik fele, ismerőseik fele, munkatársaik fele, stb. Az pedig, amikor elvárással vagyok valamiben valaki fele, önzőségből fakad. 

Elvárom, hogy szeressenek, elvárom, hogy dicsérjenek meg ha valami jót teszek, elvárom, hogy olyan dolgokért tüntessenek ki, ami egyébként a kötelességem volna. Miért? Mert csak magamra tudok gondolni, mert én vagyok az én szememben az első. Jonatánról azt írja az Ige, hogy úgy szerette Dávidot, mint saját magát! Tudna valaki mást szeretni annyira, mint saját magát? Hogy először ne én jussak az eszembe, hanem a másik?

Amikor arról van szó egy ember életében, hogy hozzájuthat valamihez, mindig saját maga az akire először gondol. Miért? Mert szereti magát. De mi lenne, ha először nem saját maga jutna eszébe, hanem egy másik személy, akihez szeretet fűzi? Ha haszonról van szó, olyasmiről, amiből az embernek haszna származhatna, mi lenne ha először nem saját maga jutna eszébe, hanem egy másik személy, akihez szeretet fűzi? Van ilyen világunkban egyáltalán?

A Biblia az Újszövetségben a férjről írja, hogy úgy kell szeresse a feleségét, mint saját magát. A házasság is egy szövetség, amely hasonló a Dávid és Jonatán között kötött szövetséghez, amely hasonló Isten és ember között kötött szövetséghez. Egy olyan szövetségről van szó, ahol az ÉN megszűnik létezni és az Ő kezd el élni számomra. Van ilyen baráti kapcsolat? Van ilyen házastársi kapcsolat? Van ilyen Isten - ember kapcsolat?

Isten döntött, Ő meghalt, azért hogy ÉN élhessek. ÉN meg tudok halni, hogy Ő élhessen?

Jonatán meghalt, hogy Dávid élhessen, segített neki abban, hogy előrehaladjon az ígéret beteljesedése felé vezető úton, amely szerint király lesz egy nap, Izráel királya. Nem azért harcolt Jonatán, hogy Ő át tudja venni a királyságot az apjától!!! Azért harcolt, hogy a másik személy, akihez szeretet fűzte, Dávid, maradjon életben, hogy majd át tudja venni a trónt a királytól!!!

Számomra felfoghatatlan dolgok ezek. Őszintén. Isten meghalt a velem kötött szövetségben, hogy ÉN élhessek, de én nem mindig tudok meghalni, hogy Ő élhessen. A házasságomon belül is sokszor nehéz meghalnom magamnak, hogy a feleségem élhessen. Nem mindig sikerül. A barátságokban sem mindig megy.

Nem volt egy olyan barátom, legalábbis nem emlékszem, akit magam elé helyeztem volna mindenben, akinek az életét előre toltam volna, hogy nagyobb sikereket érjen el, mint én, hogy népszerűbb legyen, mint én, hogy sokkal jobb legyen, mint én. Te hogy vagy ezzel?

Istent, Jézust is sokszor olyan barátnak tartjuk, akitől csak kérünk, kérünk, kérünk, önző módon, de az, hogy adjunk, adjunk, adjunk, az nem nagyon jut eszünkbe. Szeress Úr Jézus, segíts meg Úr Jézus, könyörülj Úr Jézus, add meg ezt Úr Jézus, add meg azt Úr Jézus. Mikor adtam én? Mikor adtam oda az időmből NEKI, nem MAGAMNAK? Mikor volt az, hogy dicsértem Őt órákon keresztül azért, mert Ő jó, mert Ő magát adta értem? Mikor mondtam Neki azt, hogy szeretlek Uram, azért mert Ő velem van?

Isten mindenét ideadta nekünk. Mit várunk még Tőle? Mit kellene tegyen még értünk? A saját szívét, életét adta nekünk. Kezdjük el mi is odaadni Neki magunkat, kezdjük el átadni az életünket igazán Neki. Olyan hálásak vagyunk mindig, mert Ő meghallgat minket, meghallgatja a jajgatásunkat, panaszainkat, nyavalyáinkat, problémáinkat. MI MIKOR HALLGATJUK MEG ŐT? Mikor ülünk le Vele beszélgetni, mikor kérdezzük meg Tőle, hogy mit akar mondani nekünk? 

Tedd fel magadnak a kérdést: mikor ültem le utoljára Istennel, hogy meghallgassam? Amikor nem én beszéltem, hanem Ő beszélt hozzám? Amikor nem a nehézségeimet, nyomorúságomat ecseteltem neki, hanem hagytam, hogy Ő is elmondja azt, ami Neki fáj? Ami Őt bántja? Amikor ÉN CSENDBEN VOLTAM?!

Vagy ha van baráti kapcsolatom, mikor volt az, amikor meghallgattam a barátomat anélkül, hogy visszatromfoltam volna az én dolgaimmal, az én nehézségeimmel? Vagy ha házasságban élek, mikor volt az, hogy meghallgattam a feleségemet, férjemet, anélkül, hogy én is belekezdtem volna az ÉN mondókámba? Nem mindig kell megoldást mondani a kérdésre, problémára! Elég csak hallgatni.

A kapcsolatok megromlása legtöbb esetben ezen múlik szerintem, hogy nem tudjuk meghallgatni egymást. Ha az Úrral való kapcsolatunk rajtunk múlna, az sem tartana sokáig. De Isten nem olyan, mint mi! Az Ő türelme nagy, az Ő kegyelme, irgalma, szeretete örökkévaló. Ő szelíd volt és alázatos szívű. Tanuljunk Tőle. Legyünk őszinték magunkhoz, legyünk őszinték Istenhez, barátainkhoz, házastársunkhoz. Tanuljunk meg hallgatni. Tanuljunk meg másokat előbbre helyezni magunknál. Ha nem is tudunk mást jobban szeretni magunknál, legalább annyira, mint magunkat meg kell tanuljunk szeretni másokat, barátainkat, házastársunkat.

Tanuljunk Dávid és Jonatán történetéből. A szeretet képes legyőzni az önzőséget. Az isteni szeretet le tud győzni téged, le tud győzni engem. Mivel társas lények vagyunk, szükségünk van kapcsolatokra, szükségünk van Istenre, de Neki is szüksége van ránk, hiszen azért teremtett bennünket, hogy közösségben legyünk vele, közel legyünk hozzá, VELE LEGYÜNK.

Egy jó kapcsolathoz, legyen az barátság, testvéri kapcsolat, házastársi kapcsolat, önzetlen szeretet kell, amit sajnos emberileg nem tudunk megteremni. Istenre van szükségünk ahhoz, hogy érdek nélkül, feltétel nélkül szeressünk, tudjunk szeretni, hiszen Ő maga a szeretet. Ő tőle származik számunkra minden, ami tökéletes és jó. Áldott legyen az Ő neve.