Névváltoztatás - Új élet Krisztusban

Fotó: Marosi Botond

A mai igeolvasásunk kezdetén, ahogyan hangosan olvasni kezdtem Péter apostol második levelét és kimondtam a nevét: Simon Péter, úgy hiszem Isten Szelleme megszólított és beszélt hozzám, amit elkezdetem mondani a kedves feleségemnek, aztán nekiültem írni és ez lett belőle:

"Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:" 2Péter 1:1

Simon Péter a levél írója. Így nevezi meg magát. Azt tudjuk, hogy az apostolnak a régi neve Simon volt, majd az Úr Jézus Péternek nevezte el őt – János 1:43; Máté 16:17-18.

Mit akar tanítani nekünk ezzel a Szent Szellem Péter apostolon keresztül? Amikor a Bibliában névváltoztatás történik, akkor egy ember életében új fejezet kezdődik. Amikor Isten új nevet adott valakinek, akkor annak az embernek az élete megváltozott és új fejezet nyílt számára a földi pályafutásában. Ilyen példák a Bibliában: Ábrám, akiből Ábrahám lett, Szárai, akiből Sára lett, Jákób, akiből Izráel lett. Mindhárom személy életében fontos változás történt.

Ábrahám lett a HIT atyja, akit az ige Isten barátjának nevez. Isten szövetséget kötött vele és ígéreteket adott neki, amelyek megváltoztatták az életét. Ő, aki vén korára gyermektelen volt, gyermeket nemzett és "sokaság atyja" lett. Ő lett a kiválasztott nép ősatyja. Sára lett az engedelmes feleség példája (1Péter 3:6), aki Isten ígéreteibe vetett hite által szült gyermeket, mégpedig a megígért gyermeket, vén korában. Jákóbból Izráel lett. Ő lett a tizenkét pátriárka atyja, akiktől elszaporodott Isten kiválasztott népe. Velük Isten szintén szövetséget kötött, ígéreteket adván azáltal. Sőt, új szövetség ígéretét is adta Isten Izráelnek, amely a megígért Messiás által teljesedik be számukra, akinek eljövetele szintén ígéretként adatott nekik.

Ezek után mit mondhatnánk? Nagy dolgot jelent, ha valakinek Isten megváltoztatja a nevét. Nagy dolgot annak az embernek az életére nézve. És ezzel Péter apostol sem járt másként. Simonból, az egyszerű halász emberből apostol lett, aki felforgatta korának társadalmi rétegeit azzal, hogy az Úr Jézus követőjeként, elküldöttjeként hirdette az evangéliumot, amivel az Úr megbízta őt. Emberek ezreinek változott meg az élete Péter szolgálata által. És ez nem azért, mert ő egy olyan ügyes valaki volt, hanem mert Isten Fia, a Messiás elhívta őt, ahogyan Ábrahámot, Jákóbot is, és megváltoztatta élete irányát.

Megváltoztatta a nevét, szövetséget kötött vele és ez egy új fejezet kezdete volt Péter életében. (Az Írás az apostolokat idiótáknak mondja, ami nem éppen azt jelenti, mint amit ma értünk alatta – ApCsel 4:13 – „közönséges emberek” – nek nevezi őket, ami „hozzá nem értő, képzetlen, járatlan” jelentéssel bírt akkoriban). Péter szolga lett, rabszolga lett, ahogyan nevezi magát, az Úr Jézus Krisztus rabszolgája és ezt az élete meg is mutatta. Szolgálta Urát mindvégig és amit hagyott maga után, az ma is nagy hasznunkra van nekünk, akiket szintén elhívott az Úr.

Tehát, amikor Péter mindkét nevével kezdi levelét, akkor arra tanít, hogy valamikori életét, bűnös életét, amely Simonról és a halászatról szólt elhagyta azért, mert az életébe bejött Isten Fiának a hívása és ettől Péter lett, aki új életet nyert Krisztusban és ezzel az ÚJ élettel üdvösséget, örök életet és szolgálatot kapott. És az ő új életének eredménye lett sok ezer ember megváltozott élete, akik általa megismerhették Jézus Krisztust, Isten Fiát, a Szabadítót, a Megváltót, a Messiást. És Péter megemlékezik erről a nagy kegyelemről, amit Istentől kapott és ez a vers által erre a csodálatos kegyelemre mutat rá azokhoz szólván, akik vele együtt ugyanazt átélték, hogy a régi, reménytelen, haszontalan életük elmúlt és újat kaptak, újat „nyertek” Istentől Jézus Krisztus által. Ez az új, Péter szavaival élve, „drága”, és ezt mindazok tudják is, akik megtapasztalták azt a fordulatot az életükben, amelyet a Jézussal való találkozás eredményez.

Ma is van lehetőség új életre Jézus Krisztussal, ma is van lehetőség szövetséget kötni Vele, ma is vannak ígéretek Istentől és ma is van névváltoztatás. Ma, akik találkoznak Krisztus Jézussal keresztényekké, krisztusiakká válnak a szó szoros értelmében és így hívják őket. Számukra a világi elmúlt és kereszténnyé lett minden. Krisztus nevéről lettek elnevezve, krisztusiak, keresztények lettek és az életük ezt tanúsítja, ahogyan haladnak előre abban a „drága hit” -ben, amit Uruktól nyertek, ahogyan Simon is, aki Péterré lett.

„Azért, ha valaki Krisztusban van, ÚJ TEREMTÉS AZ; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” 2Korinthus 5:17

119. Zsoltár 48

"És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, amelyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről." Zsoltár 119; 48

 

Ebben az igeversben Isten parancsolatairól, parancsairól van szó. A zsoltáros pedig azt mondja, hogy felemeli a kezeit Isten parancsolataira. Amikor régebb még olvastam ezt az igeverset, hogy írjak róla ebben a sorozatban, a felemelt kezekről a „megadom magam” jutott eszembe és az úgy bennem maradt. Most, ahogy újból elővettem és gondolkodni kezdtem ezen, Isten tovább vitt. A „megadom magam” után a kapitulál szó jutott eszembe. Az adja meg magát, aki kapitulál. Megnéztem a kapitulál szó értelmét és érdekes dologra bukkantam. Azt jelenti: megadja magát, leteszi a fegyvert, behódol, meghátrál.

 

Azt hiszem ez az útja az Isten iránti szeretet kimutatásának és ezt ez az igevers csodálatosan megmutatja. Mivel szeretem Istent, szeretem az Ő parancsolatait és ezért megadom magam Neki. Meghátrálok, leteszem a fegyvert, behódolok az Ő beszédének és nem harcolok ellene, nem állok ellene annak, amit Ő mond, amit Ő parancsol. Miért? Mert jobban szeretem Őt magamnál. Ide viszont el kell jutni. Ez a tanítványság legmagasabb foka, lépcsőfoka. Jézus szavai ezt támasztják alá:

 

„Ha valaki én hozzám jő és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” Lukács 14:26

 

Ez kemény kijelentés Jézus Krisztustól, főleg azok számára, akik nem ismerik az élő Isten Fiát. Akik viszont ismerik, azoknak útmutatás. Akárcsak a fenti ige a zsoltárok könyvéből. Isten megismerésének az útja az ÉN megadásán, kapitulálásán keresztül vezet. Leteszem a fegyvert és nem állok ellene az Ő parancsolatainak, amelyek igazgatni hivatottak életemet ezen a földön és az örökkévalóságban. Tehát ha meg akarom ismerni Istent, vagy meg akarom ismerni még jobban Istent ez az útja, módja.

 

Ma az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. (2Tim. 3:2-4)

 

Legyen bár hívő az ember, vagy hitetlen, látszathívő vagy hitetlennek látszó, megtalálható mindenkiben valamilyen tulajdonság a fenti felsorolásból. Viszont, aki megismerte Istent és szereti Őt, az hajlandó felemelni kezeit Isten parancsolataira, hajlandó engedni Isten beszédének, hajlandó meghátrálni, letenni a fegyvert, az ÉN-t azért, HOGY GONDOLKODJON Isten parancsolatain, amelyek jobbá, szebbé tehetik őt és megváltozhat.

 

És lehet (válhat ilyenné) az ember Istent szerető, embertársait megbecsülő, engedelmes a szülei iránt, tiszta, szeretettel teljes, mértékletes, kegyelmes, a jónak kedvelője, alázatos, szelíd, adakozó, törődő másokkal Isten parancsolatai által, Isten beszédei által, amelyeket Isten Szelleme ír fel a szív tábláira és amelyek kellő életerővel rendelkeznek, hogy átformálják egy ember gondolkodásmódját. 

Az útmutatás nagyon egyszerűen hangzik: „és felemelem kezeimet a TE parancsolataidra”. Ha ezt megteszem, megadom magam, kapitulálok, leteszem a fegyvert és nem harcolok Isten ellen, az Ő beszédei ellen, hanem behódolok Neki, akkor az életem megváltozik és a következmény az lesz, amit a zsoltáros mond: „amelyeket szeretek”. Megszeretem és egyre jobban megszeretem Istent és az Ő beszédeit és azokon gondolkodom, elmélkedem és így folyamatosan változni fog az életem az Ő dicsőségére. Ámen, úgy legyen!