2021. április 4., vasárnap

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Kívánni ilyenkor mi mást lehet?

Csak azt, hogy a húsvét drága fénye,

Hatoljon be mindenki szívébe.

 

A fény, a világosság, Atya dicsősége,

Amely már rég eljött mi hozzánk e földre.

A földre, mely általa született hajdanán,

És rajta az ember, a teremtés hajnalán.

 

Ő a testté lett szó, az örök élő IGE,

Melyben van az ÉLET, mindnyájunk BÉKÉJE!

Ő maga az ISTEN, ki minket teremtett,

És képmását adta, és életre keltett.

 

Ő általa lészen nekünk világosság,

Szellemünk és lelkünk általa boldogság!

Nem mindenki hiszi, ez tény és valóság,

De Ő itt járt köztünk, Ő a világosság!

 

Ő Jézus, a Krisztus, élő Isten Fia,

Aki az életét értem feláldozta.

Nem kímélte magát, keresztem vállalta,

Hogy én meneküljek a haragtól általa.

 

Meghalt, hogy én éljek, helyettem szenvedett,

Váltság volt halála: „Elvégeztetett!”

De a sötétségnek legvadabb ereje 

Sem tarthatta fogva, elszakadt kötele!

 

Mert a világosság sötétséget győzött,

Az élet a halálból újra elkezdődött!

Feltámadt a sírból, újra él örökké,

S én, aki elhittem, már nem félek többé!

 

Behatolt szívembe Isten drága szava:

„Legyen világosság!” – szólt s kiderült abba’,

A sötétség helyére világosság került,

Életemnek ege immáron kiderült.

 

Húsvétnak ünnepe ezeket harsogja:

Győzött az örökké élő Isten Fia!

Győzött Jézus Krisztus, a halálon erőt vett,

A gonosz minden hada legyőzettetett!

 

Krisztus feltámadott és én is Ővele,

Ezt kívánom neked, hogy szívednek hite

Megelevenedjen az ő halálában,

S megtaláld Őt az Ő feltámadásában!

 

Legyen a húsvét számodra új kezdet,

Amikor imára kulcsolod kezedet! 


2021. március 20., szombat

Ott jártam...


Ott jártam a hegyen,

Ahol a kereszt áll,

A múlt a jelennel,

A jelen a jövővel,

Az idő az idővel

Egybeforr és vár.

 

Felnézek a keresztre,

Az idő alagutján át,

Visszanéz rám Jézus,

Az Egyetlen Krisztus,

Nincs semmilyen gesztus,

Nem látok glóriát.

 

Amit mégis látok,

Az hatalmas fájdalom,

Ahogyan gyötrődik,

Lelkében őrlődik,

Szeméből érződik

Terror és borzalom.

 

Fájdalma nem testi,

Habár az is megtört,

De a súly a lelken,

Az összetört lelken,

Onnan bentről serken,

Ahol minden eltört.

 

Mindezeket tudom,

Megtanultam, hiszem.

Most mégis ott voltam,

Most mégis Őt láttam,

Most mégis beláttam

Mindezt csak sejtettem.

 

Csak sejteni tudtam

Gonoszságom voltát,

A kereszt feltárta,

Szívemet átjárta,

Lelkemet tépázta:

Láttam Uram poklát.

 

A poklot, mely bűnömért

Engem illett volna,

Terror és borzalom,

Gyötrődés, fájdalom,

Büntetés, bántalom

Mind nekem járt volna.

 

És mégis, valahogy

Mind elkerült engem,

Helyettem szenvedett,

Helyettem veretett,

Mert engem szeretett,

Engem, engem, engem!

 

Ott állok, nincs kereszt,

Nincsen már fájdalom,

Csak az emlékezés,

Majd a felébredés

És a megérkezés.

Boldogan, szabadon.