Ahogy közeledik Urunk Jézus halálának és feltámadásának ünnepe, elgondolkoztam azon, hogy mit is jelent ma az én számomra ez az ünnep? Mit jelentett gyermekként? Mit jelentett ifjúként? És mit jelent ma, amikor Uramnak mondom Őt, aki mindazt, amit tett ezen az ünnepen, értem tette?
Legelső sorban hálát érzek a szívemben, nagyon nagy hálát, Isten fele, Jézus fele, azért a csodáért, amit tett kétezer évvel ezelőtt, és legfőképpen azért, hogy ennek az erejét én is átélhettem. A feltámadásnak az erejét. Hogy átélhettem azt az Isteni erőt, amely az Ő feltámadásából ered és amely feltámasztott engem is egy új életre, amit Vele élhetek.
Úgy gondolom, hogy ma a húsvét ünnepe nagyon sokaknak csak a hagyomány által megőrzött ünnepi légkört jelenti, a szokások, népi hagyományok felelevenítését. Számomra is ezt jelentette, mint gyermek. Alig vártuk a barátokkal a húsvétot, mert a húsvét a locsolásról szólt. Minden húsvét másodnapján reggel nagy izgalommal öltöztünk szép ruhába, vettük kezünkbe a kis kosárkát vagy szatyrot, meg az elmaradhatatlan kölnivizet, és útnak indultunk, hogy a falu kislányait meglocsoljuk.
Szebbnél szebb locsolóverseket tanítottak nekünk szüleink, hogy elkápráztassuk a kislányokat, meg szüleiket, de legfőképpen az anyukákat, hiszen reprezentáltuk a családot is és nem hozhattunk szégyent a szülők fejére. Persze ők is válaszoltak erre a szebbnél szebben kifestett tojásokkal, ilyen mintás, meg olyan mintás, ilyen színű, meg olyan színű, tarkabarka színekben pompázó darabokkal, amiket büszkén mutogattunk, mint becses trófeákat.
Így teltek gyermekkorom évei, ami a húsvétot illeti. Lassan ifjúvá cseperedtem, és elkezdtem gondolkozni azon, hogy akkor hogyan tovább. Gyermekkorom szép tojásgyűjtő emlékei tovaszálltak, kamasszá váltam és már nem illett hozzám a kis kosár meg a kis szatyor, már nevetséges lett a tojás, és feltettük a kérdést a haverokkal, hogy akkor most mi van. A hagyomány ezen a téren is segítségünkre sietett.
A locsolási forma megmaradt, a kölnivizet lassan felváltotta a parfüm, meg más illatozó kellékek, a tojást már hanyagoltuk, és belépett az életünkbe az alkohol. Mivel már tizenévesek voltunk, hát úgy éreztük felnőttünk, be lehet sorolni minket a felnőtt kategóriába, a locsolás alanyai is így gondolták, és mivel a tojás már nem váltott ki nagy érdeklődést, ezért a poharas kínálgatás kezdett bejönni. A valamikori szép locsolóversek egyre jobban átalakultak obszcén, parázna töltetű versekké, ezzel is bizonyítva érettségünket.
Ahogy telt az idő, és tízes éveink vége felé jártunk, már elfajultak a locsolások, a lerészegedés vált szokássá, bálozásokról szólt a húsvét, szórakozásról, és az eredeti jelentése messze elkerült minket. Értelmi szinten mindig tudtam, hogy honnan ered a húsvét megünneplése, sokszor megnéztem Jézus életéről a filmet, de a társaság, a hagyományok, a szokások mindig mást diktáltak és mindig eltávolítottak az igazi jelentéstől.
Dicsőség legyen Istennek, hogy Ő nem engedte meg, hogy végleg eltávolodjak Tőle és megkeresett engem. A feltámadott Jézus megkeresett, felkarolt, magához hívott, szeretettel ölelt át pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. És így ismertem meg az Ő feltámadásának erejét, amely átjárta a lelkemet, testemet, egész életemet, és újjáélesztett engem, felébresztett engem, feltámasztott engem egy csodálatos új életre, amit Ő vele élhetek itt a földön és majd az örökkévalóságban.
Számomra ma már nem hagyományt jelent a húsvét,
nem szokásokat jelent a húsvét, nem locsolást jelent a húsvét,
hanem szeretetet, örömet, élő reménységet,
megemlékezést arról, aki az életét adta értem
és az én bűneimért azért, hogy szabad lehessek.
Számomra ma már erőt jelent a húsvét,
egy olyan erőt, ami minden nap megtart,
minden nap továbbvisz ezen az úton, amelyre ráléptem.
Számomra a legnagyobb csodát jelenti a húsvét,
a feltámadás csodáját, ami nemcsak kétezer évvel ezelőtt történt,
hanem ami most napjainkban is meg tud történni
emberek életében Jézus Krisztus által,
aki él és átadja az Ő feltámadásának erejét
mindenkinek, aki vágyik rá.
Ma is erről kellene szóljon a húsvét ünnepe, a Megváltóról, az áldozatról, a halálról, ami le lett győzve ott a kereszten. Óriási győzelmet aratott a mi Urunk kétezer évvel ezelőtt, amiből nekünk óriási hasznunk van. És ezt sokan nem tudják, nem akarják kihasználni.
Az Ő győzelméből fakad a feltámadás ereje a mi számunkra, ami meg tudja változtatni az életünket. Az én életemet ez változtatta meg. A Szent Szellem, aki feltámasztotta Jézust a halálból, számomra is elhozta a feltámadás erejét, felköltötte a lelkemet, szellememet, hogy oda tudjak fordulni Istenhez és meghalljam az Ő hangját, az Ő beszédét, az Ő Igéjét.
Számomra ez csodálatos változást hozott az életemben és láttam sok más ember életében is működni a feltámadás erejét, ahogyan legyőzetik a halál és új élet fakad. Erről kell szóljon a húsvét. Jézus szavai ott lebegnek a szívek előtt:
János 11:25-26 (Egyszerű fordítás)
"Jézus azonban ezt mondta:
„Én vagyok a Feltámadás és az Élet.
Aki hisz bennem, akkor is él, ha meghalt.
Aki pedig él és hisz bennem, soha nem hal meg.
Hiszed ezt?”
Ez a nagy kérdés Jézus Krisztus részéről ma feléd. Hiszed ezt?
Elhiszed, hogy Jézus érted is meghalt ott, azon a keresztfán, hogy elhordozta a te bűneidet, betegségeidet, gyógyulást hozott a te számodra? Elhiszed, hogy azért támadt fel a halálból, hogy belőled igaz ember lehessen, hogy szabaddá tudjál válni a bűneid súlyától? Elhiszed azt, hogy Ő új életet tud neked adni, ha Hozzá fordulsz?
Ma sokan ünnepelnek, de vajon tudják, hogy mit?
Az igazi jelentésre gondolok.
A feltámadás erejére,
annak következményére,
annak életet átformáló erejére,
a GYŐZELEMRE,
ami Krisztus feltámadásából ered.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése