2011. március 20., vasárnap

"Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik."

Ebben a bejegyzésemben a vízkeresztségről szeretnék írni, vagy pontosabban mondva a Biblia szerint, a bemerítésről. Ezzel kapcsolatban is van személyes tapasztalatom, lett változás az életemben ezzel kapcsolatban is, és erről is szeretnék írni, mert még sok ember úgy gondolom, téves úton jár, ami ezt a témát illeti.


Helyes-e Isten szemszögéből nézve a csecsemőkori keresztség? Vagy helyes-e a fejre locsolt víz ceremóniája? Kereszténnyé lesznek-e a kisgyermekek, vagy akár felnőttek, ha lelocsolják őket vízzel? Mit mond mindezekről a dolgokról a Biblia, Isten beszéde, a Szentírás. Mit éltem át én ezzel kapcsolatban? Mit értettem meg a Szentírásból ezekről a dolgokról? Ezekre a kérdésekre szeretnék válaszolni ebben az írásomban.

Nos, nálunk fele az a szokás járja az egyházakban, hogy amikor valakinek gyermeke születik, akkor még kisbaba korában megkeresztelik abban az egyházban, ahová a szülők tartoznak. Ez abból áll, hogy a kisbaba, vagy csecsemő fejére vizet locsolnak, ezzel szemléltetve azt, hogy annak az egyháznak törvényes tagjává vált az a gyermek és többé nem pogány, hanem keresztény, ebből kifolyólag nem fog elkárhozni.

Én gyerekkoromban nem részesülhettem ebben a ceremóniában, mivel kommunista világ volt, az apám pedig polgármester volt a faluban, ezért meg volt tiltva a templomba járás, keresztelés, versmondás ünnepekkor, stb. A szüleim mégis a pap hozzájárulásával titkon megkereszteltettek. Nem emlékszem a történtekre, édesanyám sokszor elmesélte, hogy nálunk a háznál történt meg a dolog, s hogy mindenki boldog volt végül, hogy én is legális egyház tag lettem, beírtak a nagykönyvbe, stb. 

Később hallottam, mikor már nagyobbacska lettem, hogy aki nincs megkeresztelkedve az elkárhozik, ezt írja a Biblia. Akkor nagyon megnyugodtam, hogy akár titkon is, de meg vagyok keresztelkedve, biztosan nem fogok elkárhozni. Igazából nem tudtam pontosan, hogy mit is jelent az elkárhozni szó, de sejtettem, hogy valami nagyon rosszat.

Aztán, ahogy felnőttem már nem nagyon érdekelt a dolog többé. Mindaddig, amíg meg nem ismertem Jézust. De még a megtérésem előtt nem sokkal újból kapcsolatba kerültem a témával, hiszen a kisfiúnkat mi is megkereszteltettük abban az egyházban, ahová én tartoztam.

Nos, eljött az a pillanat az életemben, amikor találkoztam názáreti Jézussal, és nagyon sok minden lezajlott bennem. Elkezdtem olvasni a Bibliát, értettem, amit olvasok, nagy éhség volt bennem a Szentírás iránt, és elkezdtek változni bennem az értékrendek, látások, gondolatok. Átrendeződött sok minden bennem. És megtérésem után két hónappal szembetaláltam magam a vízkeresztség kérdésével.

Hiszek abban, hogy Isten elhívott szolgálatra, ami az Ő igéjének hirdetésében áll, és nemcsak. A pásztorom is így látta, és így elkezdtem prédikációi szolgálatomat abban a kis csoportban, ahová Isten helyezett. Első prédikációm a keresztségről szólt, mégpedig a vízkeresztségről. És az volt az érdekes, hogy egy Szombati napon volt az az alkalom, amikor a keresztségről beszéltem, és a rá következő napon volt a vízkeresztségem, vagy bemerítésem. Nagy élmény volt számomra mindkét esemény. A prédikáció is és a vízkeresztség is. Új életem első lépéseit tettem meg és nagyon boldog voltam.

Most, és itt nem prédikációt akarok leírni, hanem csak azt szeretném leírni, amit megértettem Isten Igéjéből, és amit meg is cselekedtem az Ő kegyelméből. Bemerítkeztem vízben, megkeresztelkedtem, két hónappal a megtérésem után, mert Isten rávezetett arra, hogy az a gyermekkori keresztség nem volt Ő szerinte való, és egyetlen ilyen cselekedet sem helyénvaló az Ő szemszögéből. Éppen ezért idézem az Igét a bejegyzés címében is a Márk szerinti evangéliumból.(http://www.biblia.hu/biblia_k/k_41_16.htm)

Ahogyan az elején írtam, a csecsemőkori keresztelés egy szokás az egyházakban, nem Isteni rendelet betöltése, hiszen Isten párosította a keresztséggel a HITET. Attól, hogy valaki meg van keresztelve elkárhozhat, azaz örök szenvedés és gyötrelem lehet a sorsa. A Biblia azt írja, hogy aki nem hisz, az kárhozik el. A Biblia sehol nem ír arról, hogy a gyereket meg kellene keresztelni.

Jézus példát mutatott nekünk, amikor Ő is megkeresztelkedett, és azt mondta, hogy így kell betölteni Isten Igéjét, minden igazságot. Mi is ugyanazt kell tegyük. De nem tudjuk megtenni hit nélkül, ugyanis ha nem hiszünk abban, amit teszünk nem ér semmit az egész. Csak szokás lesz, semmi más, emberi parancsolat. Ettől pedig óva int mindenkit Jézus, hogy ne helyettesítsük Isten beszédét emberi parancsolatokkal.

Minden ember akkor kell megkeresztelkedjen, amikor hitre jut Jézusban. Mert Ő azt mondja, hogy aki hisz és megkeresztelkedik, az fog bekerülni Isten országába. Sokan mondják, hogy hisznek benne, mégsem cselekszik meg ezeket az igazságokat. Ezek az emberek nem fognak részesülni az örök életben. Ezt maga Jézus mondja. Mert ha valaki valamit elhisz, azt meg is cselekszi. És ez így működik Isten Igéjével is. 

Hallottam valakitől, hogy kicsi gyereke még nincs megkeresztelve és még pogány. Hát attól nem lesz egy gyerek keresztény, ha megkeresztelik, legalábbis Isten Igéje szerint nem. Kereszténynek lenni annyit jelent, hogy krisztusivá válni hitben, cselekedetekben, természetben. Ez egy kisgyereknél nem lehetséges, csecsemőnél meg ugyan nem. Ez egy téves hiedelem és szokás, amitől sajnos nem tudnak elszakadni sokan, csak Isten az, aki meg tudja mutatni az embereknek az igazat.

A Biblia nagyon sokat beszél a vízkeresztségről, hogy mit is jelképez, miért fontos, és hogyan kell működjön. Először is azt szeretném leírni, hogy miért nem helyes az sem, ha lelocsolják az embert keresztség címén. Mert a Biblia alámerítésről ír, vagy bemerítésről. Ugyanis a keresztség szó eredeti görög kifejezése azt jelenti, hogy alámeríteni, elsüllyeszteni, belemeríteni. Tehát az ember teljesen el kell merüljön a vízben, teljesen el kell borítsa a víz, mert ennek a cselekedetnek is jelentősége van. Ugyanis a Biblia azt írja, hogy ezzel a cselekedettel az alámerülő ember eggyé lesz Jézus halálával, és amikor kijön a vízből, akkor azonosul Jézus feltámadásával.

Ez egy új életnek a kezdete, amit Isten ad az embernek. A Biblia azt is mondja, hogy a vízben, amikor az ember belemerül, meghal az ó természete, ó embere, és amikor kijön, életre kel az új embere. És ez a halál a bűnnek való meghalást jelenti. Az ember elhagyta bűnös útját, döntött Isten mellett, és a keresztségben mindezt láthatóan megcselekedte. Jézus azt mondja, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében kell mindezt megtenni.

Ez a víz általi újjászületés, amiről Jézus beszél a János szerinti evangéliumban:

Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, 
ha valaki nem születik víztől..., nem mehet be az Isten országába.
János 3,5

Ahhoz, hogy bekerüljünk Isten országába, először el kell hinnünk, hogy Isten létezik. Ha el hisszük, akkor azt is el hisszük, hogy egyetlen Fiát, Jézus Krisztust, ideadta értünk váltságként, hogy megmeneküljünk az örök ítélettől, amely ítélet által örök kárhozat, szenvedés, gyötrelem lenne az osztályrészünk. Ha ezt elhittük, akkor nem lesz probléma megcselekedni azokat a dolgokat, amit Isten kér tőlünk, például, hogy keresztelkedjünk meg az Ő nevében, és nem valamilyen egyházban. Ha pedig megcselekedjük Isten beszédét, öröm fog költözni az életünkbe, mert tudni fogjuk, hogy üdvösségünk, megmenekülésünk biztosítva van.

Jóllehet az ember nem csak víztől kell újjászülessen, hanem Szellemtől is, ezt mondja az Ige, de erről majd egy másik bejegyzésemben fogok írni.

Isten a Bibliát azért adta nekünk, mert az egy használati utasítás az életünkhöz. Minden, ami az élethez kell, le van írva benne. Isteni útmutatás az ember életére nézve. Pontosan, mint ahogyan egy termék mellé adnak használati utasítást, ugyanúgy adta Isten az Ő beszédét, hogy tudjuk meg belőle hogyan kell éljünk, hogy jó dolgunk legyen, és örökké éljünk. És mindez a hiten alapszik, meg a hitből fakadó cselekedeteken. 


"Ez a bemerítés most titeket ment meg, de nem azzal, 
hogy testetekről a piszkot lemossa, hanem arra való, 
hogy Istentől tiszta szívet kérjetek. Ez pedig azért lehetséges, 
mert Jézus Krisztus feltámadt a halálból."

1Péter 3,21 (Egyszerű fordítás)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése