Ha nem szabályszerűen versenyzünk - A böjt

"Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez." 2Timóteus 2,5

Az előző bejegyzésemben a futásomról írtam, ami elkezdődött az életemben. Az új futás. Hiszen minden ember élete egy futás, csak nem mindegy, hogy kivel futjuk le. Nekem lehetőség adatott edzőt váltani, azaz az életemet megváltoztatni Jézus Krisztus hívására, és most az Ő felügyelete alatt futok, azaz élem az életem. Amint leírtam az előző cikkben, ez egy csodálatos futás.

Az ige, amit idéztem ott, azt írja, hogy úgy fussunk, hogy elnyerjük a hervadhatatlan koszorút, amit maga Jézus fog átadni nekünk. Pál apostol arra biztat, hogy nyerjük el ezt a koszorút, mert ez nekünk majd dicsőséget fog jelenteni. Na de nem mindegy, hogy milyen módon futunk, milyen módon versenyezünk. Hiszen a fent említett ige azt mondja, hogy vannak szabályok. És ha ezeket nem tartjuk be, akkor nem fogjuk elnyerni azt a bizonyos koszorút, azt a bizonyos dicsőséget.

Futásunk során, keresztény életünk során, sok olyan dolgot kell tegyünk, amik Jézus Krisztusba vetett hitünk cselekedetei, az Ő parancsainak megtartásai és megcselekvései. Erről szól keresztény életünk, hogy alárendeltük magunkat Neki, és az Ő parancsainak engedelmeskedünk. Márpedig az Ő parancsolatai nem nehezek, ezt írja Isten Igéje, és ez így is van.

Egyik ilyen cselekedet, amit Jézus tanít, hogy tegyünk, a böjt. A böjt fogalmát nagyon sokan ismerik, nagyon sokan cselekszik is. Éppen ezért, és mivel Isten úgy hiszem kijelentést adott ezzel kapcsolatban, szeretnék írni egy két dolgot. Nagyon fontos, hogy ebben a cselekedetünkben is szabályszerűen járjunk el, ahogyan Isten Igéje int erre bennünket.

Böjt alatt mi, keresztények, de nem csak, azt értjük, hogy megtartóztatjuk magunkat, azaz testünket az ételtől, vagy italtól, vagy bizonyos ételektől, vagy bizonyos italoktól. Ezt tették az ószövetségi időkben is a zsidók, akik Isten népe voltak, de tették az újszövetségi időkben is mindazok, akik Krisztus Jézus követői voltak. Ma is elterjedt cselekedet a böjt, csak amint mondtam, szabályszerűen kell eljárni benne.

Nagyon sok mindent lehetne írni a böjtről, de én most azt szeretném leírni, amit Isten megmutatott nekem. Jézus a hegyi beszédben tanítja tanítványait a böjttel kapcsolatosan, és nagyon fontos információkkal szolgál, hogy milyennek kell lennie az Isten szerinti böjtnek.

Máté 6,16-18

"Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van, és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked nyilvánosan."

Szerintem, ahogyan én megértettem, a böjt az nem más, mint Isten keresésének egyik formája. És nem csak, hanem Isten tetszésének a keresése. Egy szolgálat Isten felé, amit Ő meg tud és meg is akar áldani, abban az esetben, ha azt Neki tetsző módon tesszük.

Jézus nagyon érthetően elmondja, hogy nem az emberek tetszését kell keresnünk a böjtöléssel, hanem Isten tetszését. Ez ugye elég nehéz, tudva azt, hogy az emberek látnak bennünket e bizonyos cselekedetünkben, ha akarjuk, Isten meg mivel láthatatlan számunkra, azt hisszük, hogy nem látja böjtölésünket. Elsősorban ezért is a hit cselekedete a böjtölés. Mert mindaz, ami nem hitből van, az bűn - ezt mondja Isten Igéje. Ha pedig emberek tetszését és dicsőségét keresve tesszük, akkor bűnbe esünk. Erre figyelmeztet Jézus bennünket, hogy elkerüljük a bűnbeesést.

Miért is cselekedjük meg ezt? A böjtölést? Mert hitünket gyakoroljuk ezzel is, hiszen látjuk a Bibliai példákat, hogy a böjtölésre hogyan adta Isten az áldását azáltal, hogy válaszolt a keresésre. Láthatjuk Pál megtérését követően, hogyan böjtölt három nap és három éjjel Istent keresve és imádkozva. Isten pedig válaszolt neki Anániáson keresztül. Ap.Csel. 9

Mivel tehát elhittük, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia meghalt bűneinkért és feltámadt megigazulásunkért, ezért megcselekedjük parancsolatait, tanításai szerint akarunk élni. De mit is teszünk igazából, amikor böjtölünk, azon túl, hogy nem eszünk, vagy nem iszunk? A választ Ézsaiás könyvében mutatta meg Isten Szelleme.

"Ilyen az a böjt, ami nekem tetszik?
Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri?"


Ézsaiás 58,5

Mit teszünk, amikor böjtölünk, tehát? Gyötörjük a lelkünket. Angol fordítások úgy is visszaadják, mint megtagadjuk a lelkünket, megalázzuk a lelkünket. Micsoda a lélek? A személyiségünk, amivé váltunk, amikor Isten belelehelte az Ő Szellemét a testünkbe. Az akaratunk, az érzelmeink, az értelmünk. Ugyanazt a szót használja a Biblia itt a lélekre, mint az emberre, amikor élő lélekké vált Isten Szellemének a behatolása után a testbe.

Tehát a böjtöléssel mit is cselekszünk tulajdonképpen? Megtagadjuk érzelmeinket, akaratunkat, értelmünket, megalázzuk, vagy gyötörjük magunkat. Azaz szembefordulunk saját magunkkal, nemet mondunk akaratunknak, érzelmeinknek, értelmünknek. Mindezt pedig miért tesszük? Mert Isten mondta nekünk, hogy tegyük. 

Jézus maga mondja: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem. Mert, aki meg akarja menteni életét (lelkét), elveszti, aki pedig elveszti életét (lelkét) énértem, megtalálja." Máté 16,24-25

Itt ugyanazt a lélek szót használja a Biblia. De tulajdonképpen miért is teszi ezeket az ember, hiszen elég rosszul hangzik, hogy gyötörnöm kell magam, mert Isten ezt mondja. De ha nem tudjuk, hogy Isten miért mondja, akkor hangzik rosszul.

Pál apostol szavait idézném: "Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem  a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre." 1Korinthus 9,26-27

Egy sportoló gondolkodását írja le Pál: ahhoz, hogy alkalmas legyek a meccsre, a futóversenyre, a focimeccsre, a birkózó mérkőzésre, le kell mondjak dolgokról. Fekvőtámaszokat kell nyomjak, köröket kell fussak, tornászni kell, és eközben nem ehetek hizlaló kajákat, nem ihatok alkoholt, nem részegedhetek le, nem dorbézolhatok, mert akkor nem fogok tudni futni és nem fogok győzni, meg nem lesz erőm.

Pontosan erről beszél Jézus: ahhoz, hogy jobban megismerjem Őt, közelebb kerüljek Hozzá, le kell mondjak olyan dolgokról, amik akadályoznak ebben. Szembe kell forduljak saját magammal és kell harcoljak, és ahogyan ez a természetes a sportolóknak, úgy nekem is azzá fog válni, és mindebben Isten is segít nekem.

Tehát, amikor böjtölök, tulajdonképpen szembefordulok az értelmemmel, ami azt mondja, hogy nem jó, amit csinálok, szembefordulok az akaratommal, ami azt mondja, hogy nem akarom csinálni, és szembefordulok az érzelmeimmel, amik azt mondják, hogy rosszul érzem magam, hogy ez nem jó nekem. A böjt a test sanyargatásának egy példája, amit az ember Isten iránti szeretetből tesz azért, hogy szolgájává tudja tenni a testét, hogy ezen a versenyen, ami az életet jelenti, győztesen kerüljön ki, és beérjen a célba, aki nem más, mint a názáreti Jézus Krisztus és az Ő királysága.

És aki ezt emberek előtt teszi, azt mondja Jézus, hogy megkapta jutalmát. Mert az emberek elismerik azt, hogy sanyargatja magát, ezért felnéznek rá és tisztelik ezért a teljesítményért. De az ilyeneknek azt mondta Jézus, hogy nem Isten dicsőségét keresik, hanem az emberekét. Azt várják, hogy dicsérjék őket ezért. De aki őszintén teszi, az hitből teszi, igaz hitből, mert elhiszi, hogy amikor senki nem látja őt böjtölni, akkor a Mennyei Atya látja és meg fogja jutalmazni. És éppen ezért elrejtem az emberek előtt a böjtölésemet, hiszen nem nekik szól a böjtölésem, hanem az én Mennyei Atyámnak szolgálok vele, hogy közelebb kerülhessek Hozzá az Úr Jézus Krisztus segítségével.

Ezt láthatjuk a következő igében is:

"Miért böjtölünk - mondják - ,
ha te nem látod meg,
miért gyötörjük magunkat,
ha nem akarsz tudni róla?"  - tették fel az emberek a kérdést! Ézsaiás 58,3

Úgy tűnt nekik, hogy Isten nem figyel az ő cselekedetükre, önsanyargatásukra. De miért nem figyelt Isten?Mert nem Neki tetsző módon tették, mert a szívükben nem az volt az igazi vágy, hogy Istent keressék, hanem csak képmutatásból tették, csak szokásból tették, csak hagyományból tették. Mindazok, akik ekképpen teszik, nem lesznek sikeresek benne. Nem fogják Isten válaszát meghallani a keresésükre. Pálról is egyedül Isten tudta, hogy böjtöl és imádkozik. (ApCsel 9)

De ezek az emberek mit csináltak?

"De hiszen ti a böjti napokon is
megtaláljátok kedvteléseteket, ..."

Ézsaiás 58,3

Böjtölök, keresem Istent, de azért a kedvemre való dolgokat is csinálom, keresem. Istennek is szolgálok, de közben magamnak is tetszelgek azáltal, hogy kedvemre való dolgokat teszek. Egy példa az életemből: böjtöltem, eltelt egy nap, eljött az este, hirtelen eszembe jutott, hogy néznék egy kis tévét. Az Úr szólt hozzám azonnal, elmémben hallottam az igét: " De hiszen te a böjti napokon is megtalálod kedvtelésedet..." Elszégyelltem magam. Olyan tisztán hallottam a Szent Szellem hangját, hogy beleborzongtam. Milyen igaza volt az Úrnak. Letérdeltem és imádkozni kezdtem. És megértettem, hogy a Neki tetsző böjt az, amikor Őt keresem, hogy közelebb kerülhessek hozzá, hogy jobban megértsem akaratát. Megértettem, hogy a böjt nemcsak egy szokás, nemcsak egy vallásos szokás kell legyen az életünkben, hanem Isten keresésének egyik formája, amit alkalmaznom kell az életemben. És ez nem tartozik másra, ezt nem kell kihirdetnem, ez köztem és az Atya között zajlik, aki látja, amit titkon teszek, és ezért meg fog áldani, jutalmat fog adni.

"Ha nem jársz kedvteléseid után
a nyugalom napján,
az én szent napomon,
ha a nyugalom napját
gyönyörűségesnek hívod,
az Úr szent napját dicsőségesnek,
és azzal dicsőíted,
hogy abbahagyod munkáidat,
nem keresed kedvteléseidet,
és nem tárgyalsz ügyeidről,
AKKOR GYÖNYÖRKÖDNI FOGSZ AZ ÚRBAN,
ÉN PEDIG A FÖLD MAGASLATAIN
FOGLAK HORDOZNI..."

Ézsaiás 58,13-14

A lényeg Isten, nem én és nem valaki más. Ő a lényeg. Ő az imádatom személye. Ő az életem értelme. Ő benne kell gyönyörködjem, és ezt úgy is meg tudom tenni, hogy szembefordulok sokszor önmagammal, és nem a magam akaratát cselekszem, hanem az Övét keresem.

Mindezt, hogyan tudnám vidáman tenni? - hangzik el a kérdés! Hiszen Jézus azt mondja, hogy kenjem meg a fejem, amikor böjtölök, mossam meg az arcom, ne lássák gyötrődésemet. Akkor ez képmutatásra való felhívás lenne? Dehogyis! Isten azért adta nekünk az Ő Fiának Szellemét, hogy segítsen nekünk. Ha nincs segítségünkre a Szent Szellem a böjtölés egy fájdalmas vallásos gyötrődés lesz a számunkra, ahogyan volt az Ószövetségi időkben azok számára, akiket előbb emlegetett az ige, akik valósággal gyötörték magukat. 

De számunkra, akik be vagyunk teljesedve Isten Szellemével, azok számára tud jó élmény lenni ez a harcolás, ez az önmegtagadás. És mi motivál bennünket? Mi a motiváció? A hervadhatatlan koszorú, az örökkévaló dicsőség, amit az Úr elkészített számunkra. Isten Királysága, a királyi papság, az örök élet boldogságban, igazságban és békességben.