119. Zsoltár 15

„A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.” 

Zsoltár 119; 15

Egy nagyon fontos igazság van elrejtve ebben az igeversben. Meghatározó minden hívő keresztény ember számára. Az életünkről van szó. Sorsunkról van szó. Jövőnkről van szó.

Kinek az ösvényein járunk? A világ kínálta ösvényen? A magunk ösvényein? Vagy az Isten kínálta ösvényen?

Az életmódunkat, életvitelünket, beszédeinket, cselekedeteinket a gondolataink, gondolkodásmódunk határozzák meg. Ezt fontos megjegyeznünk. Ezt látjuk ebben az igeversben is. Ahhoz, hogy az Isten által kijelölt ösvényen járjunk, az Ő előírásaira, törvényeire, beszédeire, lefektetett alapigazságaira kell figyelnünk és azokat kell betartanunk.

Ahhoz pedig, hogy betartsuk Isten parancsait, meg kell ismernünk azokat. Ahhoz pedig, hogy megismerjük azokat, olvasnunk kell, el kell fogadnunk, és gondolkodnunk kell róla, elmélkednünk kell róla. Sőt a „gondolkodom” szó jelentései között megtaláljuk a „beszél, szól, énekel” szavakat is. Nem elég csak gondolkodnunk, elmélkednünk Isten igéjéről, beszélnünk kell róla, énekelnünk kell róla. Ezt pedig teszik is azok, akik befogadták Isten csodálatos beszédét a szívükbe és ragaszkodnak hozzá.

A második része a versnek következménye az első résznek. Ha Isten beszédén gondolkodunk, elmélkedünk, parancsolatait, tanácsait, bizonyságait forgatjuk szívünkben, akkor ezek a gondolatok meg fogják határozni cselekedeteinket, meg fogják határozni életvitelünket, életmódunkat, befolyásolják sorsunkat.

Sokan hisznek a sorsban és rábízzák életüket a sorsra. Ilyen nincs. Isten határozta meg az életünket, sorsunkat és Ő kínálja fel nekünk, hogy az általa elkészített sorsban járjunk, hogy a végén Vele lehessünk és élvezzük az örökkévaló boldogságot, békességet és igazságot.

Ha pedig figyelünk az Ő beszédeire, akkor egy nagyszerű sorsot szánt nekünk Isten, amelyben meg tudja dicsőíteni az Ő Fiának nevét, Jézus Krisztusnak nevét.

Emlékeztetek minden olvasót a 6. versre, amely így szólt: „akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra”. A „figyelnék” szó itt ugyanaz, mint a fenti igében a „nézek”. Ott a parancsolatra kellett figyelni, itt az ösvényre kell nézni, figyelni. Itt azt mondja nekünk Isten, hogy figyeljünk arra az életmódra, életvitelre, amit Ő kínál nekünk, mert az az üdvösségünket, megmenekülésünket, jólétünket, békességünket, gyógyulásunkat, örök életünket jelenti. Miért sorolom fel mindezeket, holott nem ír itt ezekről az ige? Még egy csodálatos kapocsra hívnám fel a figyelmet:

„Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.” 4Mózes 21; 9

A „feltekinte” szó itt ugyanaz, mint a most tárgyalt igénkben a „nézek” szó. A rézkígyóra néztek, akiket megmart a kígyó és meggyógyultak, életben maradtak. Akik nem néztek fel a rézkígyóra, meghaltak. Tudjuk azt, hogy a rézkígyó Jézus előképe az Ószövetségben. Maga Jézus mondja, hogy Őt is úgy emelik fel, mint a rézkígyót, és valaki hisz Ő benne, nem vesz el, hanem örök élete lesz. (János 3; 14-15)

Tehát azt látjuk, hogy Isten Fia a lényeg, bármerre nézünk a Bibliában. Ő rá kell néznünk, Ő rá kell figyelnünk, Benne kell hinnünk, Ő kell legyen előttünk, mint példakép, az Ő cselekedetei számunkra az útmutató cselekedetek, amiket tennünk kell, ezek azok, amiken gondolkodnunk kell. És mindezt azért, hogy ne vesszünk el, ne szégyenüljünk meg, ne legyünk ide-oda hányva a gonosztól, hanem győztesek legyünk Krisztusban. Az ösvény, amin Ő járt előttünk, számunkra az ÉLET ösvénye, a boldogság, békesség, szabadság, igazság ösvénye. Erre kell odafigyelnünk.

„Akik Ő (Jézus Krisztus) reá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul.”

Zsoltár 34; 6

119. Zsoltár 14.2

„Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban." Zsoltár 119; 14

„De a melyek nékem egykor nyereségek voltak,

azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent

az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt:

a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek,

hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam Ő benne…” 

Filippi 3; 7-8

Örvendezek, gyönyörködöm, öröm tölt el minden egyes alkalommal, amikor újból felfedezek egy kis részt abból az ismeretből, országból, királyságból, amelynek Királya az én Királyom, amelynek Ura az én Uram. Keresem Őt, keresem és kutatom az Ő országát, királyságát, igazságát, hogy minél inkább megismerjem Őt, a Végtelent, a Halhatatlant, a Magasságost, a Fenségest, a Csodálatost, a Hatalmast, az Örökkévalót, a Jót, a Kegyelmest, az Irgalmast, a Szépet, a Gyönyörűt.

„Fölbuzog szívem szép beszédre.

Mondom: művem a Királynak szól.

Nyelvem gyors írónak tolla.

Szebb, szebb vagy az ember fiainál,

Kedvesség ömledez ajkaidon,

Azért áldott meg az Isten örökké.”

Zsoltár 45; 2-3

Minden vágyam Ő, a Király. Vágyódom utána, mint ifjú menyasszony vágyódik hőn szeretett vőlegénye után, sóvárgok kedves beszéde után, szomjas a lelkem az Ő jelenlétéért, kívánkozom hozzá, vele lenni, Ő Benne találtatni szeretnék, ó de mennyire.

Mit ér ez a mulandó világ, elmúló ragyogása egyik napról másikra lesz semmivé. Szemeimmel látom nap, mint nap az elmúlást, a halált, a reménytelenséget, a szomorúságot, a bizonytalanságot, a könnyeket, a fájdalom könnyeit. Mit tud nyújtani ez a világ, ami örökké tartana? Mivel tudná táplálni a hitet, milyen hitet tudna nyújtani, ami örökkévaló dolgokra mutathatna? Nincs semmi ebben a látható világban, ami ne múlna el. De mindezt nem fedeztem fel mindaddig, amíg meg nem találtam a szántóföldet a benne rejlő kinccsel. Az örökkévaló kinccsel. Összehasonlítottam a körülöttem levő múlandót azzal, amit találtam. Az örökkévaló mellett döntöttem.

Az én Királyom örökkévaló, az Ő királysága örökkévaló, ott igazságosság van:

„Trónod, oh Isten örökkévaló;

Igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája.”

Zsoltár 45; 7

Felfedeztem az igazságot. Jézus Krisztus az igazság. Ragaszkodom igazságomhoz. Mert habár nekem nincs igazságom, Ő lett az én igazságom és én lettem Isten igazsága Őbenne. Ha kiderülne, hogy nem Ő az igazság én akkor sem hagynám el Őt, mert Ő valóságos dolgokat tett az életemben. Megmentett a pusztulástól, a haláltól, a hitetlenségtől, a reménytelenségtől, a bizonytalanságtól, a szomorúságtól és én gyönyörködöm Benne, mert Ő, mert Ő, mert csak Ő… Ő a nagy Ő. Minden gazdagságom, minden kincsem Ő.

„Hadd hirdessem a te nevedet (Jézus nevét) nemzedékről nemzedékre;

Örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!” Zsoltár 45; 18

119. Zsoltár 14

„Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.” Zsoltár 119; 14

Mielőtt magyarázatot fűznék ehhez az igevershez, szeretnék három másik fordítást idézni, hogy jobban megértsük a mondanivalóját.

„Bizonyságaid útjának úgy örülök, mint bármely gazdagságnak.”

Kecskeméthy István fordítása

„Örvendezek a te szabályaid által előírt életstílusnak, mintha mindenféle gazdagságban lenne részem.”

NET Bible angol nyelvű fordítás

„Mikor tanításaidat követem olyan öröm tölt el, mintha minden kincsnek, gazdagságnak birtokában lennék.”

Dumitru Cornilescu román nyelvű fordítás

Károli féle revideált fordításunk szembeállítja a két dolgot: Isten bizonyságainak útját és a gazdagságot. A másik három fordítás hasonlítja a gazdagságot Isten beszédének útjához. Az eredeti szöveghez a három általam betett fordítás áll közelebb. Nem mindegy, hogy inkább egyiknek örülünk, mint a másiknak, vagy úgy örülünk egyiknek, mintha a másik birtokában lennénk.

Úgy látom, hogy Isten igéje szemléltetni akarja velünk e világ értékrendje szerint Isten bizonyságainak, Isten útjának nagyságát, csodálatos voltát, ugyanakkor a szembeállítás sem elvetendő, mert ebben jobban örvendezünk, mint a világi gazdagságban.

A lényege ennek a versnek, hogy aki megtalálta Istent és az Ő útjára lépett, annak minden kincset megér mindaz, amit átélt Istennel, mindaz, amit Istentől kapott és kap. A Krisztust követő embernek más értékrend uralkodik az életében, mint egy világi, hitetlen ember életében. Az egyiknek az anyagi gazdagság a kincs, az érték, míg a másiknak Isten útjai, beszédei jelentik a kincset, a gazdagságot.

Jézus példázata méltón illik ide:

„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.” Máté 13; 44

Az az ember, aki Isten bizonyságtételét elfogadta, hasonló ehhez az emberhez, aki megtalálta A KINCS–et. Isten bizonyságot tesz ma is a KINCS–ről, az egyetlen értékről, ami számára a legtöbbet jelentette és jelenti ma is. Ez a KINCS az Ő Fia, Jézus.

Mindenki, aki Őt megtalálja, kincset talál. Ebben a felfedezésben öröm van. Ebben a lehetőségben egy egész ország, királyság van elrejtve, egy új világ van benne elrejtve, ami átrendezi az ember életét. Aki megtalálja, egy új dimenziót talál, ami szíve, lelke, szelleme elé tárul, amiért megéri mindent feladni, amiért megéri élni, küszködni, szenvedni, tűrni, várni.

Egy egész birodalom vár felfedezésre az által, aki keresi azt és megtalálja. Jézus Krisztusban van elrejtve minden, ami szükség az embernek az örök élethez. A jelenvaló és jövendő élet titka Ő benne van, aki ezt megtalálja, az kész feladni e világ kínálta csillogást, gazdagságot, anyagi javakért való hajszát, csakhogy részese lehessen a KINCS–nek, csakhogy megnyerhesse azt.

„De a melyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. 

Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam Ő benne…” 

Filippi 3; 7-8