„A te határozataidról gondolkodom, és a te
ösvényeidre nézek.”
Zsoltár 119; 15
Egy nagyon fontos igazság van
elrejtve ebben az igeversben. Meghatározó minden hívő keresztény ember számára.
Az életünkről van szó. Sorsunkról van szó. Jövőnkről van szó.
Kinek az ösvényein járunk? A
világ kínálta ösvényen? A magunk ösvényein? Vagy az Isten kínálta ösvényen?
Az életmódunkat, életvitelünket,
beszédeinket, cselekedeteinket a gondolataink, gondolkodásmódunk határozzák
meg. Ezt fontos megjegyeznünk. Ezt látjuk ebben az igeversben is. Ahhoz, hogy
az Isten által kijelölt ösvényen járjunk, az Ő előírásaira, törvényeire,
beszédeire, lefektetett alapigazságaira kell figyelnünk és azokat kell
betartanunk.
Ahhoz pedig, hogy betartsuk
Isten parancsait, meg kell ismernünk azokat. Ahhoz pedig, hogy megismerjük
azokat, olvasnunk kell, el kell fogadnunk, és gondolkodnunk kell róla,
elmélkednünk kell róla. Sőt a „gondolkodom” szó jelentései között megtaláljuk a
„beszél, szól, énekel” szavakat is. Nem elég csak gondolkodnunk, elmélkednünk Isten
igéjéről, beszélnünk kell róla, énekelnünk kell róla. Ezt pedig teszik is azok,
akik befogadták Isten csodálatos beszédét a szívükbe és ragaszkodnak hozzá.
A második része a versnek
következménye az első résznek. Ha Isten beszédén gondolkodunk, elmélkedünk,
parancsolatait, tanácsait, bizonyságait forgatjuk szívünkben, akkor ezek a
gondolatok meg fogják határozni cselekedeteinket, meg fogják határozni
életvitelünket, életmódunkat, befolyásolják sorsunkat.
Sokan hisznek a sorsban és
rábízzák életüket a sorsra. Ilyen nincs. Isten határozta meg az életünket,
sorsunkat és Ő kínálja fel nekünk, hogy az általa elkészített sorsban járjunk,
hogy a végén Vele lehessünk és élvezzük az örökkévaló boldogságot, békességet
és igazságot.
Ha pedig figyelünk az Ő
beszédeire, akkor egy nagyszerű sorsot szánt nekünk Isten, amelyben meg tudja
dicsőíteni az Ő Fiának nevét, Jézus Krisztusnak nevét.
Emlékeztetek minden olvasót a 6.
versre, amely így szólt: „akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden
parancsolatodra”. A „figyelnék” szó itt ugyanaz, mint a fenti igében a „nézek”.
Ott a parancsolatra kellett figyelni, itt az ösvényre kell nézni, figyelni. Itt
azt mondja nekünk Isten, hogy figyeljünk arra az életmódra, életvitelre, amit Ő
kínál nekünk, mert az az üdvösségünket, megmenekülésünket, jólétünket,
békességünket, gyógyulásunkat, örök életünket jelenti. Miért sorolom fel
mindezeket, holott nem ír itt ezekről az ige? Még egy csodálatos kapocsra
hívnám fel a figyelmet:
„Csinála azért Mózes rézkígyót, és
feltűzé azt
póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a
rézkígyóra, életben marada.” 4Mózes 21; 9
A „feltekinte” szó itt ugyanaz, mint a
most tárgyalt igénkben a „nézek” szó. A rézkígyóra néztek, akiket megmart a
kígyó és meggyógyultak, életben maradtak. Akik nem néztek fel a rézkígyóra,
meghaltak. Tudjuk azt, hogy a rézkígyó Jézus előképe az Ószövetségben. Maga
Jézus mondja, hogy Őt is úgy emelik fel, mint a rézkígyót, és valaki hisz Ő
benne, nem vesz el, hanem örök élete lesz. (János 3; 14-15)
Tehát azt látjuk, hogy Isten Fia
a lényeg, bármerre nézünk a Bibliában. Ő rá kell néznünk, Ő rá kell figyelnünk,
Benne kell hinnünk, Ő kell legyen előttünk, mint példakép, az Ő cselekedetei
számunkra az útmutató cselekedetek, amiket tennünk kell, ezek azok, amiken
gondolkodnunk kell. És mindezt azért, hogy ne vesszünk el, ne szégyenüljünk
meg, ne legyünk ide-oda hányva a gonosztól, hanem győztesek legyünk Krisztusban.
Az ösvény, amin Ő járt előttünk, számunkra az ÉLET ösvénye, a boldogság,
békesség, szabadság, igazság ösvénye. Erre kell odafigyelnünk.
„Akik Ő (Jézus Krisztus) reá néznek,
azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul.”
Zsoltár 34; 6
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése