119. Zsoltár 14.2

„Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban." Zsoltár 119; 14

„De a melyek nékem egykor nyereségek voltak,

azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent

az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt:

a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek,

hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam Ő benne…” 

Filippi 3; 7-8

Örvendezek, gyönyörködöm, öröm tölt el minden egyes alkalommal, amikor újból felfedezek egy kis részt abból az ismeretből, országból, királyságból, amelynek Királya az én Királyom, amelynek Ura az én Uram. Keresem Őt, keresem és kutatom az Ő országát, királyságát, igazságát, hogy minél inkább megismerjem Őt, a Végtelent, a Halhatatlant, a Magasságost, a Fenségest, a Csodálatost, a Hatalmast, az Örökkévalót, a Jót, a Kegyelmest, az Irgalmast, a Szépet, a Gyönyörűt.

„Fölbuzog szívem szép beszédre.

Mondom: művem a Királynak szól.

Nyelvem gyors írónak tolla.

Szebb, szebb vagy az ember fiainál,

Kedvesség ömledez ajkaidon,

Azért áldott meg az Isten örökké.”

Zsoltár 45; 2-3

Minden vágyam Ő, a Király. Vágyódom utána, mint ifjú menyasszony vágyódik hőn szeretett vőlegénye után, sóvárgok kedves beszéde után, szomjas a lelkem az Ő jelenlétéért, kívánkozom hozzá, vele lenni, Ő Benne találtatni szeretnék, ó de mennyire.

Mit ér ez a mulandó világ, elmúló ragyogása egyik napról másikra lesz semmivé. Szemeimmel látom nap, mint nap az elmúlást, a halált, a reménytelenséget, a szomorúságot, a bizonytalanságot, a könnyeket, a fájdalom könnyeit. Mit tud nyújtani ez a világ, ami örökké tartana? Mivel tudná táplálni a hitet, milyen hitet tudna nyújtani, ami örökkévaló dolgokra mutathatna? Nincs semmi ebben a látható világban, ami ne múlna el. De mindezt nem fedeztem fel mindaddig, amíg meg nem találtam a szántóföldet a benne rejlő kinccsel. Az örökkévaló kinccsel. Összehasonlítottam a körülöttem levő múlandót azzal, amit találtam. Az örökkévaló mellett döntöttem.

Az én Királyom örökkévaló, az Ő királysága örökkévaló, ott igazságosság van:

„Trónod, oh Isten örökkévaló;

Igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája.”

Zsoltár 45; 7

Felfedeztem az igazságot. Jézus Krisztus az igazság. Ragaszkodom igazságomhoz. Mert habár nekem nincs igazságom, Ő lett az én igazságom és én lettem Isten igazsága Őbenne. Ha kiderülne, hogy nem Ő az igazság én akkor sem hagynám el Őt, mert Ő valóságos dolgokat tett az életemben. Megmentett a pusztulástól, a haláltól, a hitetlenségtől, a reménytelenségtől, a bizonytalanságtól, a szomorúságtól és én gyönyörködöm Benne, mert Ő, mert Ő, mert csak Ő… Ő a nagy Ő. Minden gazdagságom, minden kincsem Ő.

„Hadd hirdessem a te nevedet (Jézus nevét) nemzedékről nemzedékre;

Örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!” Zsoltár 45; 18