„És tágas téren járok, mert a te
határozataidat keresem.” Zsoltár 119; 45
Mit jelent számomra a tágas téren járás?
Nekem a lehetőségek széles skáláját juttatta eszembe az Úr. Hogy Isten
megismerése beszűkült életünk előtt új, csodálatos kapukat nyit meg számunkra.
Hogy sok új dolgot megismerhetünk Isten által, Istennel, Istenben. És mindezt
hogyan? Az Ő beszéde által, az Ő határozatai által, az Ő alapelvei által,
amelyeket lefektetett a világ alapítása előtt, és amelyek szerint fennáll ez az
egész világ, és amelyek szerint működik minden.
Isten ellensége, a sátán, a
fellázadt angyal, már az elején próbálta az ellenkezőjét bemagyarázni az
embernek. Vagyis azt, hogy Isten csupa megszorító intézkedésekkel látta el őt
az Éden kertben, hiszen ezt sem szabad, azt sem szabad, egy fáról sem szabad
enni, stb. Sikerült neki becsapni az embert és eltávolítani Istentől,
elhitetvén az emberrel a mai napig, hogy Isten rosszat akar az embernek,
szabályok, parancsolatok rendeletek, határozatok alapján leszűkíti életének
mozgási területeit. Ez ma is ugyanolyan hazugság, mint régen volt. Azt hallani
ma is, hogy ha Istennel akarsz járni, akkor le kell, hogy mondjál erről, meg
arról, kedvenc szórakozási lehetőségeidről, meg mit tudom én miről. Pedig nem
igaz.
Sőt, ellenkezőleg. A fenti ige is
azt mutatja, hogy igazából az ember egy beszűkült, magát korlátokkal,
szabályokkal körülvevő lény, aki félelemben, rettegésben, reménytelenségben éli
a mindennapjait és mindenféle bűnös cselekedetbe menekül, hogy jól érezze magát.
És az igazság az, hogy ebből a bezártságból, amibe a világ taszítja bele, Isten
tudja kiszabadítani az embert. A szorultságos helyzetből Isten tudja kihozni az
embert, a világ diktálta tempóból Isten tudja kivenni az embert és megnyugtatni
szívét. Isten tud adni az embernek tágas teret, szabadságot, örömöt,
boldogságot, békességet. És mindezt hit által adja, a Jézus Krisztusba vetett
hit által.
Tehát az emberek, akik e világ
rabjai, e világ istenének, a sátánnak foglyai, azzal a hazugsággal vannak
elhitetve, hogy akik Istent szeretik olyanok, mint valami börtönbe zárt
emberek, mert nekik Isten ezt sem engedi meg, azt sem engedi meg, holott igazából
ők vannak bezárva, és a rács mögül üvöltöznek a szabad emberekre.
Én is megtapasztaltam, amiről írok.
Valamikor a világ börtönében éltem, a saját börtönömben éltem és még ki tudja
kinek a börtönében éltem és azt hittem jó helyen vagyok. Amikor Istenről
hallottam, akkor azt gondoltam, hogy ha Istenhez közeledek, le kell, hogy mondjak
kedvenc bűneimről, amelyek fogva tartottak, és akkor nem leszek már boldog
ember. De pont az ellenkezőjét tapasztaltam meg. Isten megszabadított láncaimtól
és szabaddá tett, Vele kóstoltam bele az igazi szabadságba, rengeteg lehetőség
nyílt előttem egy új életre, amelyet azóta is élvezek az Úrral.
Nem kellett semmiről lemondjak, ami
jó volt bennem (habár kevés volt). Isten minden rosszat elvett, vagy
folyamatosan elvesz tőlem és régi börtöneim dohos szagától egyre inkább
megszabadulok. Azt látom, hogy Isten megismerése egyre szabadabbá tesz a világtól
való függőségtől, és mindattól, ami abban van. Isten újabb és újabb dolgokat
mutat meg magából, és én keresem az Ő igazságait, beszédeit, határozatait, mert
ez hozzásegít ahhoz, hogy még tágasabb legyen a tér körülöttem.
Arra akarok buzdítani minden
embert, hogy keresse Istent. Ezt úgy teheti, hogy olvassa Isten beszédét, amely
a Bibliában található, és kéri Istent, hogy mutassa meg magát. Aki keres,
talál, mondja Jézus a Bibliában. Ez egy alapigazsága Istennek, ami minden területen
működik. Ezen a területen is. Tehát ha úgy érzed, hogy be vagy zárva és fogva
tart a világ, a bűnök, félelmek, csüggedés, reménytelenség, kilátástalanság,
szomorúság, lehangoltság, akkor kezd keresni Istent, aki adta az Ő Fiát,
Jézust, hogy legyen néked is Szabadítód, Megváltód, Vigasztalód, Segítőd, Bátorítód,
Istened.
„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel
van.”
Ézsaiás 55; 6