2011. február 21., hétfő

"... mert az üdvösség (megmenekülés) a zsidók közül támad."

Jézus Krisztust, a Messiást, a világ Megváltóját, a világ Szabadítóját, a világ Üdvözítőjét, a világ Megmentőjét idéztem a bejegyzésem címében. Ezek az Ő feljegyzett szavai hiteles tanúja által, aki tanítványa volt, nem is akármilyen, hanem szeretett. Így említi meg magát: "... a tanítvány, akit Jézus szeretett." János apostolról van szó. A fent említett ige a János evangéliuma 4. rész 22. versében található.

Jézus személye sokat vitatott világunkban, azok által, akik még nem ismerik Őt személyesen. Hovatartozása, nemzetisége, halála, feltámadása, stb. Utóbb olyan hírek is keringtek, hogy megtalálták a csontjait, stb. Ezek mind félrevezető információk, olyan emberek számára, akik szomjasak a szenzációra, céljuk elterelni az emberek figyelmét Istenről, a bűnről, a megváltásról, a megmenekülés lehetőségéről. Sokan tagadják Jézus zsidó származását és valami más eredetet tulajdonítanak neki, azért, hogy tovább gyalázhassák a zsidó népet, tovább hibáztathassák őket a világon levő nyomorúság miatt. 


Nagyon sok emberben gyűlölet jön fel, ha a zsidó kifejezést hallja. Ha megkérdeznéd őket, hogy miért, legnagyobb része nem tudna egy normális feleletet adni. Természetesen felhoznak mindent, a bankokat, a világhatalomra törést, az országunk elfoglalását, stb. De egy ésszerű, normális, racionális magyarázatot nem nagyon tudna mondani senki. Hogy miért mondom ezt? Mert én is ugyanígy éreztem világi életemben. Valamilyen okból kifolyólag bennem is gyűlölet, harag jött fel valahányszor a zsidó kifejezést hallottam. Nagyon átfűtött voltam nemzeti öntudatom által, mint sok más kisebbségben élő honfitársam, és mindenért más volt a hibás, a történelem összes igazságtalan tényéért, amely nemzetünket érte.

Nem szerettem a zsidókat, és nekik tulajdonítottam sok igazságtalanságot, hibáztattam őket mindenért. Néha elgondolkodtam ezen, hogy miért bennem irántuk ez a gyűlölet, ez a harag, és egyszerűen nem tudtam a választ. Nem találtam magyarázatot.

Hálás vagyok Istennek, hogy annyi minden rossztól megszabadított. Többek között a gyűlölettől. A zsidók iránti gyűlölettől is. De most már tudom, hogy miért voltak bennem irántuk ilyen érzések. Az egész világ hangoztatja ezeket a gondolatokat, mindenért ők a hibásak most is, sőt olyanok, akik Jézus nevét az ajkukra veszik is rosszat mondanak róluk.

Már kezdetben Isten kiválasztotta Ábrahámot és szövetségre lépett vele, ami komoly elkötelezettség volt mindkét fél részéről. Ábrahám egy csodálatos ígéretet kapott Istentől, hogy sok-sok utódja lesz. Elhitte Istennek ezt a beszédét annak ellenére, hogy a körülmények mást mutattak, hiszen közel százesztendős volt és még sehol sem volt a megígért utód. Isten beteljesítette az ígéretét, és megáldotta Ábrahámot  Izsákkal, és ez tovább ment Jákób vonalán, az Ő tizenkét fián keresztül, akiktől származik Izráel népe. Ez a nép, Izráel, Isten kiválasztott népe lett, akiknek adta ígéreteit. Ebből a népből való az a törzs, amelyből megjövendölték a Messiás eljövetelét. Ez a törzs Jákób negyedik fiának a nevét viselte, mivel tőle származtak. Júda törzséről van szó.

Kicsit előrelépve a történelemben azt látjuk, hogy azon a helyen, ahol ma Izráel állama fekszik, a megígért földön, amit Isten az Ő népének ígért, megalakult Izráel királysága Dávid király uralma alatt. Erős királyság volt, Isten segítette a királyt, és sok ideig fennállt ez az ország, még Dávid fia, Salamon királysága alatt is. A probléma azután kezdődött, két részre szakadt a királyság: az északi Izráelre, és a déli Júdára. Izráel királyságát lassan leigázták, népét fogságba hurcolták, helyettük keletről hoztak népeket és letelepítették őket, hogy keveredjenek a maradék néppel és ezeknek a keveredéséből jöttek létre a Szamáriaiak. A déli királyság, Júda, hosszabb ideig fenn maradt, mert megmaradtak királyaik Isten akarata mellett, többé-kevésbé, és így alakult ki a zsidó nép. A zsidó ugyanis azt jelenti, hogy Júda törzséből való. 

Mikor Jézus eljött a földre, Júdea már, mint római tartomány létezett, melynek az élén római helytartó foglalt helyet, alárendelve magának a zsidók királyát is.

Isten már kezdetben megáldotta Ábrahámot, őbenne megáldotta a leszármazottait, Izráel fiaiban pedig megáldotta azt a népet, amelyet azért választott ki magának, hogy hirdessék az Ő nagyságát. Ezért szabadította meg őket nagy jelekkel és csodákkal Egyiptomból, amelyekről beszámol nekünk a Szentírás. 

Isten megígérte már a kezdetektől azt, hogy az Ő népe közül fog származni a Messiás, aki megszabadítja népét. Pontosabban Júda törzséből. Ez végigvonul az Ószövetségen, ahogyan a prófétákon keresztül is kijelenti Isten a Messiás eljövetelének körülményeit, eseményeit. És az Újszövetségben beteljesül mindaz, amiről írtak a próféták az Ószövetségben, megszületik Jézus, csodálatos fogantatás után. 

Nyolcnapos korában Jézust bemutatják a templomban, azaz körülmetélik, ahogyan Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy cselekedjen, hiszen a körülmetélés volt a szövetség jele, amit Isten kötött Ábrahámmal. Tehát Jézus is magán hordta a szövetség jelét, ami a zsidó népet összekötötte Istennel és megkülönböztette más népektől. Jézus felnőtt, de mire felnőtt már tudta a törvényeket, melyeket Isten adott az Ő népének, hogy ez által is közösségben legyen vele. Ő maga mondja, hogy nem azért jött, hogy eltörölje Isten törvényeit, hanem hogy betöltse azokat.

Jézus véghez is viszi a megváltást, beteljesednek a próféciák, önmagát áldozza nemcsak az Ő népéért, hanem az egész emberiségért. Milyen szép. Persze, hogy mindenki magának akarja ezt a tökéletes Isten-ember szerzeményt. De gyűlölik a népet, amely megölte őt, pedig nem tudják, hogy mindannyian megöltük őt, valahányszor elkövettünk valami olyat, ami Isten szemében bűn. Mert Ő magára vette minden bűnünket. Minden hazugságunkat, minden szennyünket, minden mocskunkat, minden betegségünket, minden fájdalmunkat elhordozta.

Isten a zsidó népen keresztül juttatta el hozzánk az Ő áldását, mert Ő így látta jónak. Ők a kiválasztott nép, és ez ellen nem lehet semmit tenni. Ők bírják Isten áldásait, azért jó üzletemberek, azért gazdagok, azért okosak, és ha a világ elég okos lenne, akkor csak profitálna ebből. Mert Isten azt akarta, hogy minden nép profitáljon, húzzon hasznot abból az áldásból, ami az Ő népét jellemezte és jellemzi. Ezért nem irigyek kell legyünk rájuk és nem gyűlölni kell őket, hanem szeretni őket, mint embertársainkat. 

Ne felejtsük Jézus szavait: 
"bocsásd meg nekik Atyám, 
mert nem tudják mit cselekszenek." 
Lukács 23,34

És igen: a világ megmenekülése, üdvössége is a zsidók közül támadt. Ezt maga Jézus jelentette ki. Úgy, hogy akik Jézus nevével takaróznak, de gyalázzák a zsidó népet, ne felejtsék el a következő dolgot: hogy egy napon mindenki megáll Krisztus ítélőszéke előtt, és ott, akkor egy körülmetélt zsidó férfiúval fog szembenézni és előtte fog számot adni cselekedeteiről és minden haszontalan szaváról, minden egyes ember.

Isten nem vetette el az Ő népét. Erről ír a Biblia, Isten beszéde. Ő most is Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a szövetségnek Istene, aki az Újszövetségbe engedett belépni minket is az Ő végtelen kegyelméből és az Ő Fia áldozatán keresztül. Jézus nagy parancsolata így hangzik: Szeressétek egymást!!! A szeretet az, ami minden vétket, bűnt el tud takarni, át tud nézni minden emberi gyarlóság fölött, minden gyengeséget le tud győzni, és ez a szeretet nem tőlünk van emberektől. Ez a szeretet Istentől van. Ezt Ő adja. 

Nekem is Isten adott szeretetet a szívembe minden ember iránt, legyen az zsidó, vagy bármilyen más nemzetiségű, mert tudom, hogy Isten nem személyválogató. Isten igazságos. És az Ő ítélete is az lesz. Ő kiterjesztette ránk az Ő kegyelmét, pogányokra, az Ő népén keresztül, az Ő Fián keresztül, hogy mi is részesei lehessünk annak az örökségnek, amelyet elkészített már a világ megalapítása előtt.

Legyünk hajlandók a változásra, keressük Isten akaratát az életünkre nézve, ne másba keressük a hibát először, hanem magunkban, ne mást akarjunk először megváltoztatni, hanem mi magunk változzunk meg először, bocsássunk meg embertársainknak, ne legyünk gyűlölködők, ne legyünk haragtartók, ne engedjük, hogy háborúság dúljon a szívünkben. 

A saját életünkben teremtsünk békét először úgy, hogy Istennel megbékülünk. 

Ő tud és akar adni nekünk békességet a lelkünkbe, megnyugvást a háborgás helyett. 

Jézus azt mondja: 

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, 
és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."
Máté 11,28

Ne háborúskodást támasszunk, hanem teremtsünk békét, mert ezt írja a Biblia:

"Boldogok, akik békét teremtenek,
mert ők Isten fiainak neveztetnek."
Máté 5,9 

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez azért nem ennyire egyszerű, ahogy a posztban láttatni szeretnéd. Kötelező olvasmány a tisztábban látáshoz: Buji Ferenc - Az elfelejtett evangélium (Kairosz, 2006)

marosi botond írta...

Én azt gondolom, hogy a tisztánlátáshoz EGYETLEN kötelező olvasmány adatott, amely Isten Igéje. Ennek fényében írtam bejegyzésemet, saját megtérésem, újjászületésem utáni tapasztalataimra építve. És szerintem igen, ilyen egyszerű. A Biblia egy nagyon egyszerű gyakorlati útmutató az örök élethez, az üdvösséghez, és szerintem azok életében, akik megismerik vagy megismerték Jézus Krisztust személyesen, nincsenek elveszett tanítások, nincsenek elveszett evangéliumok. A kereszténység nem egy vallás, szerintem, hanem egy személyes kapcsolat azzal, aki az életét adta minden emberért, minden ember bűnéért.

Névtelen írta...

Nyugi, senki sem beszélt elveszett evangéliumról. Elfelejtett evangéliumról volt csupán szó.

Azt írod: "Ők bírják Isten áldásait, azért jó üzletemberek, azért gazdagok, azért okosak, és ha a világ elég okos lenne, akkor csak profitálna ebből. Mert Isten azt akarta, hogy minden nép profitáljon, húzzon hasznot abból az áldásból, ami az Ő népét jellemezte és jellemzi. Ezért nem irigyek kell legyünk rájuk és nem gyűlölni kell őket, hanem szeretni őket, mint embertársainkat."

Nos, sajnos nem. Isten a zsidók többségét a megátalkodottságuk miatt elvetette. Számtalan igehely tanúskodik erről. A meghívás valóban az egész népnek szólt, a választás már csak a maradéknak, a maroknyi nyájnak.

Amit pedig fentebb idéztem a bejegyzésedből, az enyhén szólva is megmosolyogtató.

Azért nincs harag ugye, hiszen csak keresztények volnánk, vagy mifene?

marosi botond írta...

Harag nem is volt, kedves Névtelen! Szeretném tudni kivel levelezek, ha nem gond, de ha nem, az sem baj. Én szeretek beszélgetni bárkivel ezekről a dolgokról, nem vitatkozni, beszélgetni. Ami Isten népének elvetését illeti, én arról beszélek, hogy kezdetben Isten kiválasztott egy embert és szövetségre lépett vele, aztán a néppel, amelyet kiválasztott szintén szövetségre lépett. Volt részük áldásban, átokban, de Isten nem vetette el őket, mert mindig hűséges maradt a szövetséghez. Ez számunkra kemény fogalom - a hűség. Pál a Rómaiakhoz írt levelében hosszan tárgyalja, főleg a 11. részben, Izráel elvetettségét. Isten céllal engedte meg Izráelnek az eltévelyedést, de nem végleges a dolog. És habár ma sok zsidó tévelyeg, attól még Izráel népéhez tartoznak, Isten népéhez. A legnagyobb áldást számunkra a zsidó népen keresztül adta nekünk Isten. Az Ő Fiát. Vajon miért? A gonosz szőlőmunkások példázata juthat eszünkbe. Mert Isten szerette Izráelt, még a Fiát is odaadta érte, és az egész világért is persze. Mert Izráel pillanatnyi megbotlása sem véletlen, mi profitáltunk ebből. Ahogyan a szerinted megmosolyogtató részben is írtam, mindenből profitálhatnánk, ami tőlük származik, sőt ismerek olyanokat, akik teszik is. Üdvözlettel és az Úr áldásával egy szép napot!

Névtelen írta...

Úgy gondolod, hogy Isten személyének van "nemzetisége", és az mindig is zsidó volt, illetve ma is az?

marosi botond írta...

Nem úgy gondolom. Viszont a zsidók az övéi. Azt írja az ige, hogy az övéi közé jött el. Ő úgy döntött, hogy zsidó testet vesz fel, így lett Jézus nemzetisége zsidó. Ha most azt mondjuk, hogy Jézus Isten, akkor mondhatnánk azt is, hogy Isten zsidó? Természetesen nem. Amikor viszont Jézus megjelenik a tanítványoknak, és Tamás, aki előbb nem hitt is ott van, Jézus azt mondja neki, hogy nézze meg a sebeit, tegye oda a kezét és ne hitetlenkedjen. Tamás amikor látja azonnal megvallja hitét: "Én Uram és én Istenem". Jézus teste ugyan megdicsőült, de a sebek ott voltak, ugyanaz a test volt, és én úgy gondolom, hogy a szövetség jele is ott volt rajta. Márpedig egy zsidót az különböztet meg más népektől, hogy a szövetség jelét magán hordja. Én azt mondom, hogy Istennek nincs nemzetisége. Viszont választott magának egy népet, akikkel eggyé vált valamilyen szinten. Gondoljunk Mária megtermékenyítésére. Isten része lett a zsidó népnek és a zsidó nemzetiség is része lett Istennek.

János Szőke írta...

Korint.5,16:Pál azt mondja:Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint,sőt ha ismertük is Krisztust test szerint,de már többé nem ismerjük. Jézus zsidó testben halt meg,de egy megdicsőült testben támadt fel. Mi is,akik elfogadtuk Őt személyes megváltónknak,ugyan úgy fogunk feltámadni,mert csak Pál mondja,hogy hús és vér nem örökölheti Isten Országát!!! Kegyelem,békesség áldás = Szeretet = Krisztus!!!

marosi botond írta...

Kedves János!

Az előző hozzászólásomban említettem, hogy Jézus ugyanabban a testben támadt fel, a különbség az volt, hogy a teste megdicsőült, vagyis romlandóból romolhatatlan lett. A sebek ott voltak. És Pál is erről beszél, amikor a MI megdicsőülésünkről beszél az 1 Kor. 15; 50-54 - ben:
"Azt pedig állíthatom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. MERT SZÜKSÉG, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra."
A másik ige, amit betettél a 2 Kor. 5; 16 az nem talál ide sehogy sem. Teljesen másról beszél ott Pál. Éspedig arról, hogy már nem úgy ismerjük Krisztust mint megtérésünk előtt, azaz testi módon, hanem a következő vers elmondja, hogy ÚJ teremtések lettünk Őbenne. Már nem testi, világi, hitetlen módon ismerjük Őt, hanem egy teljesen új világ nyílt meg előttünk Őbenne. Már befogadtuk Őt a szívünkben és Ő újjáteremtette a bensőnket és másképp ismerjük Őt, már személyes Megváltónk lett, kibékített Istennel, stb. Nem kell kiragadni egy igét a szövegkörnyezetéből és belemagyarázni más dolgokat. Szerintem ez nem helyes dolog Isten előtt. Én mindig a TELJES ÍRÁS fényében igyekszem nézni dolgokat, így tanított meg Isten kedves Szelleme, és ezt több helyen az ige is hangsúlyozza.

Áldást, békességet kívánok.

János Szőke írta...

Köszönöm,az igazítást,teljesen egyet értek,úgy van ahogyan most te írtad,az Igét teljes szövegkörnyezetben kell tanulmányozni,mert másképp tévedésbe esünk!!! Kegyelem,békesség,áldás = Szeretet = Krisztus!!!!

János Szőke írta...

A romlandó test átváltozik romolhatatlanná! Légy szíves magyarázd meg,hogy mi is történt akkor az Úr testével,mert nem abban az összeroncsolt,összetört,utálatos testben,ahogyan Ésaiás írja le Őt az 53-ik szakaszban! Köszönöm!!!

János Szőke írta...

A 2 Kor.5,16 kedves Botond,nem a mi megtérésünk utáni való állapotunkról beszél,hanem kimondottan Jézusról,mert Ő már itt a földön magára vette a mi bűneinket,és betegségeinket,fájdalmainkat,Pál erről az Úr akkori testéről beszél,ami értünk,a mi bűneinkkel volt terhelve,és ebben a bűnökkel elterhelt testben mondja Pál,hogy nem akarja,hogy ismerjük,hanem a feltámadott megdicsőült testben,a Krisztusi testeben. Áldott vagy!!!

Megjegyzés küldése