Ebben az igeversben Isten parancsolatairól, parancsairól van szó. A zsoltáros pedig azt mondja, hogy felemeli a kezeit Isten parancsolataira. Amikor régebb még olvastam ezt az igeverset, hogy írjak róla ebben a sorozatban, a felemelt kezekről a „megadom magam” jutott eszembe és az úgy bennem maradt. Most, ahogy újból elővettem és gondolkodni kezdtem ezen, Isten tovább vitt. A „megadom magam” után a kapitulál szó jutott eszembe. Az adja meg magát, aki kapitulál. Megnéztem a kapitulál szó értelmét és érdekes dologra bukkantam. Azt jelenti: megadja magát, leteszi a fegyvert, behódol, meghátrál.
Azt hiszem ez az útja az Isten iránti szeretet kimutatásának és ezt ez az igevers csodálatosan megmutatja. Mivel szeretem Istent, szeretem az Ő parancsolatait és ezért megadom magam Neki. Meghátrálok, leteszem a fegyvert, behódolok az Ő beszédének és nem harcolok ellene, nem állok ellene annak, amit Ő mond, amit Ő parancsol. Miért? Mert jobban szeretem Őt magamnál. Ide viszont el kell jutni. Ez a tanítványság legmagasabb foka, lépcsőfoka. Jézus szavai ezt támasztják alá:
„Ha valaki én hozzám jő és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” Lukács 14:26
Ez kemény kijelentés Jézus Krisztustól, főleg azok számára, akik nem ismerik az élő Isten Fiát. Akik viszont ismerik, azoknak útmutatás. Akárcsak a fenti ige a zsoltárok könyvéből. Isten megismerésének az útja az ÉN megadásán, kapitulálásán keresztül vezet. Leteszem a fegyvert és nem állok ellene az Ő parancsolatainak, amelyek igazgatni hivatottak életemet ezen a földön és az örökkévalóságban. Tehát ha meg akarom ismerni Istent, vagy meg akarom ismerni még jobban Istent ez az útja, módja.
Ma az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. (2Tim. 3:2-4)
Legyen bár hívő az ember, vagy hitetlen, látszathívő vagy hitetlennek látszó, megtalálható mindenkiben valamilyen tulajdonság a fenti felsorolásból. Viszont, aki megismerte Istent és szereti Őt, az hajlandó felemelni kezeit Isten parancsolataira, hajlandó engedni Isten beszédének, hajlandó meghátrálni, letenni a fegyvert, az ÉN-t azért, HOGY GONDOLKODJON Isten parancsolatain, amelyek jobbá, szebbé tehetik őt és megváltozhat.
És lehet (válhat ilyenné) az ember Istent szerető, embertársait megbecsülő, engedelmes a szülei iránt, tiszta, szeretettel teljes, mértékletes, kegyelmes, a jónak kedvelője, alázatos, szelíd, adakozó, törődő másokkal Isten parancsolatai által, Isten beszédei által, amelyeket Isten Szelleme ír fel a szív tábláira és amelyek kellő életerővel rendelkeznek, hogy átformálják egy ember gondolkodásmódját.
Az útmutatás nagyon egyszerűen hangzik: „és felemelem kezeimet a TE parancsolataidra”. Ha ezt megteszem, megadom magam, kapitulálok, leteszem a fegyvert és nem harcolok Isten ellen, az Ő beszédei ellen, hanem behódolok Neki, akkor az életem megváltozik és a következmény az lesz, amit a zsoltáros mond: „amelyeket szeretek”. Megszeretem és egyre jobban megszeretem Istent és az Ő beszédeit és azokon gondolkodom, elmélkedem és így folyamatosan változni fog az életem az Ő dicsőségére. Ámen, úgy legyen!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése