Ó, kegyelem, csodálatos kegyelem!

Hallgattam egy dalt a kegyelemről és nagyon megérintette a szívemet, a szellememet. A hála könnyeit csalta szemeimbe, felindította a lelkemet, hogy írjak arról a csodálatos dologról, amit Isten adott nekünk, embereknek, és ami oly csodálatos, hogy emberi ésszel fel nem fogható, és amit úgy hívunk, hogy kegyelem.

Ó Kegyelem, csodálatos kegyelem, mit tennék kegyelem nélkül? Hová lennék kegyelem nélkül, elvesznék kegyelem nélkül, nem láthatnám kegyelem nélkül a Napot, nem érezhetném melegét, nem hallanának örvendezést füleim, nem repesne a szívem, amikor örvendezek. Ó az a csodálatos kegyelem, amit Isten adott nekünk, embereknek, fel sem foghatjuk, hogy minden reggel kinyithatjuk a szemeinket, hogy láthatjuk ifjúságunkban elvett feleségünket magunk mellett, hogy láthatjuk gyermekeinket felnőni, örvendezni, hogy élvezhetjük az életet, amit ajándékba kaptunk.

Olyan sokszor hálátlan az ember és elégedetlen, pedig Isten annyi mindennel elhalmozott bennünket. Ő jóságos még azokkal is, akik gonoszok és hálátlanok (Lukács 6,35). Én is valamikor gonosz voltam, hálátlan voltam, káromoltam Őt, aki minden nap ennek ellenére felhozta rám a Napot, elárasztott melegével, szemeket adott, hogy lássam a kivirágzó fákat tavasszal, lássam millió színben pompázni az újjászületett természetet, orrot adott, hogy érezzem a virágok illatát. 

Megajándékozott a hallás ajándékával, hogy hallhassam csodálatos madárteremtményeit száz meg százféle hangon énekelni, megajándékozott a beszéd ajándékával, hogy elmondhassam érzéseimet, megajándékozott az éneklés ajándékával, hogy érzelmeimet, örömömet dallamokban tudjam kifejezni, megajándékozott az alkotás ajándékával, hogy szépet és jót tudjak alkotni, létrehozni. Ó csodálatos kegyelem.

És mégis a gonosz kezet tett az ajándékokra és rossz dolgokra használja fel azokat, embereket egymás ellen fordít, kapcsolatokat tönkretesz, szerelmeket kiolt, örömeket bánattá változtat. Miért kell szenvedni, ha van lehetőség szenvedés nélkül élni? Miért kell sírni, ha van lehetőség az örvendezésre? Miért kell jajgatni, ha van lehetőség az ujjongásra? Miért kell fájdalmakat hordozni, ha van lehetőség megszabadulni azoktól? Miért ragaszkodik az ember a nyomorhoz, a mocsokhoz, a szennyhez, a rosszhoz, ha van lehetőség a jólétre, tisztaságra, jóra, jobb életre? Miért kell hódolni a halálnak, ha van lehetőség örökké élni?

Nyomorúságunkban nem vesszük észre Isten jóságát? Az, hogy élünk az Ő kegyelme, az, hogy látunk, az Ő kegyelme, az, hogy hallunk, az Ő kegyelme, az, hogy szerethetünk, az Ő kegyelme, az, hogy szeretve vagyunk, az Ő kegyelme, az, hogy örülhetünk, az Ő kegyelme.

Gonoszságaink ellenére Ő SZERET bennünket. Ő olyan csodálatos Isten, hogy nem elégedett meg azzal a kegyelemmel, amit adott az emberiségnek. A kegyelemre kegyelmet akart adni! Ezt úgy tudom elképzelni, mint amikor kapsz a péktől ingyen egy kenyeret és nagyon örülsz neki, de a pék még nagyobb örömet akar neked szerezni, ezért ad a kenyered mellé még egy kenyeret, mert tudja, hogy annak még jobban fogsz örülni.

" Mi pedig valamennyien az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. ... a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg." János 1,16-17

Nemcsak általános kegyelmében részesített minket Isten, hanem részesített minket az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, megosztotta a Fiát velünk, az Ő Fiának örömét, hogy az teljes legyen bennünk. Ő, Jézus, is azt akarta, hogy az Ő öröme teljes legyen bennünk, kiteljesedjen az életünk az Ő örömével, kegyelmével. Hogy megérezzük és meglássuk jóságát, szeretetét, törődését, gondviselését.

Ő azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk. Élvezzük azt az új életet, amit nekünk adott. Bőséges az Ő kegyelme. Ha Isten jóságára gondolok, mindig elfog a sírás és a hála érzései törnek fel szívemből. Megadta azt a kegyelmet nekem, hogy megismerhettem az Ő Fiának nevét. Sokan azt mondják ma, hogy ismerik Őt. A kislányom mostanában mindenkitől megkérdezi, hogy ismerik-e az Úr Jézust és csodálkozására mindenki igennel válaszol. Kérdezi tőlem, hogy akkor én miért mondtam, hogy nem mindenki ismeri Őt. Ó, a kegyelem, az a csodálatos kegyelem. Bárcsak mindenki megismerné. Személyesen.

Velem ez történt. Személyesen találkoztam a kegyelemmel és most már nem tudnék nélküle élni. Hú, de megszerettem ezt a kegyelmet, pedig sokszor fájdalmas, változást okozott és okoz az életemben. Formál, átgyúr, átalakít, és ez sokszor fájdalommal jár. De az új, amit kihoz belőlem, az örömmel tölt el. Céllal teszi velem. Mert nem akarja, hogy többé szenvedjek, nem akarja, hogy bánatos legyek, nem akarja, hogy olyan legyek, mint azelőtt voltam. Azt akarja, hogy jó legyek, hogy jót tegyek.

Azt akarja, hogy örvendezzek Neki, azt akarja, hogy dicsérjem Őt, azt akarja, hogy imádjam Őt, azt akarja, hogy az életemet alárendeljem Neki. És ez számomra csodálatosat jelent, eggyé válni Ő vele, egy szellem lenni Ő vele, a mindenség Urával, Királyával. 

" Mert szereteted/kegyelmed az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít." 63. Zsoltár 4.

Az Istentől való kegyelemmel és szeretettel teljes élet sokkal jobb élet, mint az azok nélküli élet, amit azelőtt éltem. Erről akarok bizonyságot tenni, erről akarok tanúskodni, erről akarok beszélni, erről akarok énekelni, ezért sírok, amikor felismerem, hogy milyen nagy kegyelemben van részem, hogy milyen nagy Isten szeretete, hogy az ÉN Jézusom mennyire szeret engem, hogy életre akart kelteni, igazi életre. 

Ő AKARTA, HOGY ÉLJEK, EZÉRT HALT MEG HELYETTEM, ÉS AZÉRT GYŐZTE LE A HALÁLT, EZÉRT VAN BENNE AZ IGAZSÁG ÉS A KEGYELEM.

Az én drága Jézusomban van a kegyelem, az a csodálatos kegyelem.

"... úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar." János 5,21