119. Zsoltár 4

„Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.” Zsoltár 119; 4

Uram, hangzik a megszólítás. Aki így szólítja meg a Mindenható Istent, az elismeri alárendeltségét vele szemben. Elismeri, hogy Ő Úr, Ő uralkodik mindenek felett. Aki pedig elismeri ezeket az igazságokat és elfogadja, és ezek szerint akar élni, az elfogadja Isten fennhatóságát az élete fölött. Alárendeli magát neki és szolgálni akar neki. Engedelmeskedik az Ő parancsainak. Isten pedig nem parancsol olyan dolgokat, amiket az ember ne tudna teljesíteni, hiszen Ő teremtett minket, embereket. Ismer bennünket.

„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.” 1 János 2; 3

Aki megismerte Jézus Krisztust, az megismerte az Isten parancsolatait is. Isten parancsolata egyszerűen hangzik:

„Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.” 1 János 3; 23

Aki hisz Jézus Krisztusban annak Isten segít, hogy elinduljon az élet útján. Ez a segítség Istentől jön, ez egy csodálatos személy formájában jön be az ember életébe. Isten az Ő Szellemét adja, hogy segítse az embert a Krisztusban való növekedésben, az igazság megismerésében, a megtisztulásban, a megszentelődésben, a megerősödésben, a bűnnel szembeni harcban, és ami a legfontosabb: Isten parancsolatainak megtartásában, Isten határozatainak megőrzésében.

Tehát Isten azt parancsolta, hogy higgyünk az Ő Fiának nevében. Miért parancsolná ezt Isten, miért nem mondta azt, hogy Ő benne higgyünk? Mindezekre a kérdésekre szintén az ige adja meg a választ:

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” János 5; 24

Isten azt akarta, hogy a világ Jézusban higgyen, Jézus pedig azt mondta, hogy aki benne hisz az Atyában hisz, mert tulajdonképpen Jézus megjelenítette az Atyát itt a földön. Jézus hordozta az Atyát, az Atya pedig bizonyságot tett róla, mint szerelmes Fiáról. Akik látták Jézust, azok Istent látták, aki végtelenül jó az emberhez, aki a bűnös megmenekülését kívánja, aki elutasítja az önigazultságot, a kevélységet, de aki segít a rászorulókon.

És mindennek a hitnek a célja az örök élet, hogy az ember örökké éljen, mint ahogyan az el lett tervezve Isten részéről. Csak most semmit nem kell ezért tenni, hanem hinni kell Isten Fiában, aki ma is él, és életünket át kell adnunk neki, hogy helyreállítsa az életünkben az édeni állapotot, és végül örök élet örökösei lehessünk abban az új királyságban, amit készített az őt szeretőknek.

„Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon.” János 6; 40

Isten azért parancsolja nekünk, hogy megőrizzük határozatait, mert ez az egyetlen út az örök életre. A parancsolat pedig az, hogy higgyünk Jézus Krisztusban és úgy éljünk, ahogyan ő élt. Ezt határozta el Isten kezdetben, hogy ez legyen az ember helyreállításának útja, módja. Mindaz, aki megőrzi a parancsolatot, vagyis a hitet, Istennel fog lenni az örökkévalóságban és jutalmat fog kapni Jézus Krisztustól.

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” 2 Timótheus 4; 7-8

119. Zsoltár 3

„És nem cselekszenek hamisságot; az ő útjaiban járnak.” Zsoltár 119; 3

Ez az igevers az „és” összekötő szócska által kapcsolódik az előző vershez elég szorosan. Mert miről is szól az előző vers? Hogy akik kaptak valamit, azok őrzik azt, mindeközben keresik azt, akitől kapták. Mit kaptak? Új életet Istentől, kijelentést, amely az életüket megváltoztatta. Krisztussal személyes kapcsolatba került az az ember, akire vonatkozik az előző vers. Az élete megváltozott, Isten megszabadította, életének része lett a megváltás, a bűnbocsánat, Isten Igéje.

Egy nagyon fontos tudnivaló, hogy aki befogadja az evangéliumot, akinek Isten kijelenti Krisztust, az újjászületik Isten igéje által, majd Szellem által és ez egy minőségi változást eredményez az ember életében. Megszabadul bűneitől, nincs már vádolva a lelkiismerettől, mert Jézus Krisztus vére megtisztítja azt. Ez egy óriási örömöt szül az emberben, egy tartós boldogságot, és egy személyes kapcsolatot a Megváltóval.

Amikor az embert Isten kiemeli a bűneiből és gonosz cselekedeteiből, akkor már nem akar oda visszamenni többé. Olvasni kezdi a Bibliát, feltárulnak csodálatos igazságok, melyek által növekedni kezd Krisztusban, megismeri egyre jobban Teremtőjét a Szent Szellem által és ez fantasztikus dolog. Elindul egy új úton, Istennel jár és mindaddig, amíg ezen az úton jár, nem cselekszik bűnt, gonoszságot, jogtalanságot. Ez egy más életmód, mint amit addig folytatott. Más életvitel, más értékrendekkel. Mindaddig így lesz, amíg őrzi az Atya bizonyságait, kijelentéseit, parancsolatait, ahogyan az előző versben mondja az ige.

Miért fontos az újjászületés? Mert az nem testi, hanem szellemi. Nem romlandó a mag, mint a testi születés esetében, hanem romolhatatlan. Ez a mag Isten igéje, ez a beszéd, mag, örökkévaló, és akit újjászül, annak örök élete lesz. A test meghal, mert romlandó magból született. De a szellem, amely újjászületik nem hal meg, mert romolhatatlan magból születik. Istentől van ez a mag. Éppen ezért, akik megtapasztalják a szellemi újjászületést, nem térhetnek vissza régi bűnös életükhöz. Nem dobhatják el maguktól az üdvösséget, a tisztaságot, a békességet, a hitet, a szeretet.

„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” 1 János 3; 9

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.” 1 János 5; 18

Az Ő útjaiban járni annyit jelent, mint engedelmeskedni az Ő beszédének, az Ő értékrendje szerint élni, az Ő akarata szerint cselekedni. Ezt Isten segítsége nélkül egyetlen ember sem tudja megtenni. Ehhez újjá kell születni Isten igéje által.

Az újjászületés eredménye a ragaszkodás ahhoz, aki újjászült. Ahogyan az újszülött csecsemő ragaszkodik anyjához, aki életet adott neki, úgy az újjászületett keresztény ragaszkodik Atyjához, aki a mennyei Atya, aki újjászülte őt az Ő beszéde által, az Ő Szelleme által, aki életet adott neki, igazi életet.

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” 1Thessz. 5; 23

119. Zsoltár 2

„Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.” Zsoltár 119; 2

A boldogságnak, az igazi boldogságnak egy újabb fokozatáról olvashatunk ebben a versben. Itt olyan valakiről beszél Isten igéje, aki kapott valamit és arra a valamire nagyon vigyáz, nagyon őrzi azt a valamit, és ebből fakadóan teljesen átadja magát annak keresésére, akitől kapta azt a valamit.

Amikor az ember döntés elé kerül, ami az életútját illeti, és meghozza a jó döntést, vagyis eltér a rossz úttól, amin eddig járt és elfogadja az Isten által felkínált utat, akkor valami elkezdődik az életében. Egy más, egy új, egy jobb, egy csodálatosabb. Megismerkedik azzal a beszéddel, amely újjászülte őt. Isten beszédével.

„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Róma 3; 23

Minden emberből hiányzik valami, mindaddig, amíg megismeri az élő Istent és megtalálja a beteljesedést Ő benne. Ez a valami Isten beszéde, ami meg tudja elégíteni az ember lelkét, szellemét. Be tudja tölteni lelki szükségleteit. Ez a valami Isten bizonyságtétele az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, Isten kijelentése, egy szellemi megtapasztalás.

Isten, az Atya, bizonyságtétele így hangzik a Bibliában:

„Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.” Máté 17; 5

Ezt Krisztus tanítványai számára jelentette ki maga az Atya. De olvassuk egy másik helyen, amikor Jézus megkérdezte tanítványait, hogy kinek mondják őt, Péter így válaszolt:

„Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Máté 16; 16

Jézus így válaszolt Péternek:

„Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.” Máté 16; 17

Péter egy szellemi megtapasztaláson esett át, a Mindenható Isten kijelentette neki az Ő Fiát. Nem testi módon, hanem szellemi módon. Ez valami több, mint egyszerű szavak elhangzása, ez egy belülről jövő, egy felsőbb lénytől előidézett kinyilatkoztatás a szívben, ami hitet gerjeszt az emberben, meggyőződést arról a természetfölöttiről, ami maga Isten. Ezt éli át minden ember, aki Krisztus Jézus mellett dönt, aki Isten igéjének követése mellett dönt, aki elhatározza, hogy rálép az igazi élet útjára.

És amikor ezt az ember megkapja, nem akarja elengedni. Valami olyasmit tapasztal, ami számára csodálatos, új, építő, helyreállító, szabadító, igazi, valóságos, örömmel teljes. Ekkor van az, hogy az ember teljes szívét odaadja Annak keresésére, akitől ezt kapta, mert még többet akar ebből, ezekből a csodálatos kijelentésekből, bizonyságokból. Ezeknek a csodálatos dolgoknak forrása Isten, Krisztus Jézuson keresztül, és mindez egy csodálatos könyvben van leírva: a Bibliában. Ezt őrizzük, és ezen keresztül keressük Őt teljes szívünket odaszánva. Ez a mi boldogságunk forrása.

119. Zsoltár 1

Ma reggel olvastam a 119. Zsoltárt és arra indított Isten Szelleme, hogy belekezdjek egy eléggé nagy feladatba. Szeretném végigcsinálni, szeretnék kitartóan és hűségesen a végére járni. 

A feladat az lenne, hogy a 119. Zsoltár minden egyes verséhez írjak egy kis magyarázatot elmélkedéseim alapján, persze Isten Szellemének vezetése alatt, és ezeket közzétegyem a blogomon. Természetesen, ahogy haladok, közzéteszem az elkészült részeket. Ezzel is szeretnék áldást továbbítani mindazok számára, akik éhezik Isten beszédét, és keresik Őt az Ő beszédén keresztül. 

Miért pont a 119. Zsoltár? Mert Isten Igéjének dicsőségéről szól, annak szükségességérről az ember életében, és látni benne azt a vágyódást, ami az emberben van Isten után és az Ő beszéde után, ugyanakkor nagy igazságok halmaza, amelyek nélkül az ember célt téveszt, eltévelyedik és veszedelemre jut. 

Azért imádkozom, hogy kitartóan véghez tudjam vinni eme nemes feladatot és hogy áldás legyen mindazok számára, akik olvasni fogják. Legyen a dicsőség az Úr Jézus Krisztusé az Atya Isten magasztalására. Ámen.

Álljon itt az első rész:

„Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak.” Zsoltár 119; 1

Útról beszél Isten ebben az igében. Életútról. Minden embernek adatik egy út, amelyre a születésekor lépik rá. Elindul ezen az úton és halad előre, telik az élete, elmúlik a gyermekkor, beköszönt az ifjúság, fiatalság, majd élete delét éri el az ember, és onnan hanyatlani kezd az életút és a lenyugvás felé haladva érinti a középkort, idős kort, és végül a végső állomáshoz ér ebben a földi életben: az elmúláshoz.

„A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradtság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” Zsoltár 90; 10

Az az út, amely adatik nekünk olyan, amilyennek a fenti ige leírja. Nyomorúságos és fáradtságos. Küzdünk, hajtunk a megélhetésért, a jobb életért, anyagi javakért, földi boldogságot keresve, békességet kutatva, megnyugvást keresve ezen az úton. A boldogság elérésének érdekében sokszor erkölcstelenül cselekszünk, kisebb-nagyobb bűnöket elkövetve, vétkezve embertársaink ellen, környezetünk ellen, és végül, de nem utolsósorban Isten ellen. Az eredmény nem tartós, rövid ideig tartó, mulandó, elrepül gyorsan, és a végén visszanéz az ember és megkérdezi magától: „mi volt az értelme az egésznek?”

Az értelmet Isten nyújtja nekünk, Ő kínálja fel. Egy másik utat ajánl. Ez az út tiszta, feddhetetlen, tökéletes, erkölcsös, szeplőtelen, bűn nélküli, megnyugvás van rajta, békesség van rajta, bűnbocsánat van rajta. Ez az út egy régmúlt eseményt felelevenítve egy távoli új világba vezet, amelyet mégis közel hoz az emberhez a reménység által. Ez az út reménységet hoz az életünkbe, új reménységet, boldogságot, igazi boldogságot.

Ez az út az igazság útja, amely szabaddá tesz bennünket. Szabaddá a nyomorúságtól, fáradtságtól, lelki fáradtságtól, amelyet a bűn okoz az ember életében. Új élet útja ez. Az Úr, a Mindenható Isten, a világ Teremtője tanításának, igéjének, törvényének útja. Isten Fiának útja ez. Ő megalázta magát, szenvedéseiből megtanult engedelmes lenni Isten beszédének, parancsának azért, hogy felemeltessék, dicsőségbe helyeztessék és üdvözítse mindazokat, akik Ő hozzá járulnak.

„Én vagyok az út, az igazság, az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” János 14; 6

Az igazi boldogság Isten igéjének ismeretéből fakad, és az újjászületés által jön be az ember életébe, amikor az ember letér születésekor kapott útjáról és azt az utat választja, amit Isten kínál fel az Ő Fiában Jézus Krisztusban. Ez az út Hozzá vezet, ez az út az igazi boldogsághoz, ez az út ad értelmet az életünknek, ez az út az áldások útja, ez az út Isten igéjének, tanításának hűséges követése.