119. Zsoltár 2

„Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.” Zsoltár 119; 2

A boldogságnak, az igazi boldogságnak egy újabb fokozatáról olvashatunk ebben a versben. Itt olyan valakiről beszél Isten igéje, aki kapott valamit és arra a valamire nagyon vigyáz, nagyon őrzi azt a valamit, és ebből fakadóan teljesen átadja magát annak keresésére, akitől kapta azt a valamit.

Amikor az ember döntés elé kerül, ami az életútját illeti, és meghozza a jó döntést, vagyis eltér a rossz úttól, amin eddig járt és elfogadja az Isten által felkínált utat, akkor valami elkezdődik az életében. Egy más, egy új, egy jobb, egy csodálatosabb. Megismerkedik azzal a beszéddel, amely újjászülte őt. Isten beszédével.

„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Róma 3; 23

Minden emberből hiányzik valami, mindaddig, amíg megismeri az élő Istent és megtalálja a beteljesedést Ő benne. Ez a valami Isten beszéde, ami meg tudja elégíteni az ember lelkét, szellemét. Be tudja tölteni lelki szükségleteit. Ez a valami Isten bizonyságtétele az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, Isten kijelentése, egy szellemi megtapasztalás.

Isten, az Atya, bizonyságtétele így hangzik a Bibliában:

„Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.” Máté 17; 5

Ezt Krisztus tanítványai számára jelentette ki maga az Atya. De olvassuk egy másik helyen, amikor Jézus megkérdezte tanítványait, hogy kinek mondják őt, Péter így válaszolt:

„Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Máté 16; 16

Jézus így válaszolt Péternek:

„Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.” Máté 16; 17

Péter egy szellemi megtapasztaláson esett át, a Mindenható Isten kijelentette neki az Ő Fiát. Nem testi módon, hanem szellemi módon. Ez valami több, mint egyszerű szavak elhangzása, ez egy belülről jövő, egy felsőbb lénytől előidézett kinyilatkoztatás a szívben, ami hitet gerjeszt az emberben, meggyőződést arról a természetfölöttiről, ami maga Isten. Ezt éli át minden ember, aki Krisztus Jézus mellett dönt, aki Isten igéjének követése mellett dönt, aki elhatározza, hogy rálép az igazi élet útjára.

És amikor ezt az ember megkapja, nem akarja elengedni. Valami olyasmit tapasztal, ami számára csodálatos, új, építő, helyreállító, szabadító, igazi, valóságos, örömmel teljes. Ekkor van az, hogy az ember teljes szívét odaadja Annak keresésére, akitől ezt kapta, mert még többet akar ebből, ezekből a csodálatos kijelentésekből, bizonyságokból. Ezeknek a csodálatos dolgoknak forrása Isten, Krisztus Jézuson keresztül, és mindez egy csodálatos könyvben van leírva: a Bibliában. Ezt őrizzük, és ezen keresztül keressük Őt teljes szívünket odaszánva. Ez a mi boldogságunk forrása.