119. Zsoltár 27

„Add értenem a te határozataidnak útját, 

hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!”

Zsoltár 119; 27

Az előző versben elismerte az ember az Úr előtt, hogy az ő útjai nem helyesek, és ezt el is mondta Istennek, Isten meghallgatta beismerő vallomását, sőt válaszra méltatta azt. Aztán kérés hangzik el Isten fele, hogy tanítsa meg az embert az Ő rendeléseire. Ennek a folyamatnak a következő fázisához érkeztünk ennél az igeversnél, hiszen nem elég a tanítás Istentől, szükség, hogy azt meg is értse az ember, szükség, hogy azt forgassa magában, elmélkedjen róla, gondolkodjon el azokon a csodálatos dolgokon, amikre Isten tanítja.

De, ahhoz, hogy az ember megértse Isten Igéjét, újból csak Isten kegyelmére van szükség, hiszen az ember önmagában nem képes arra, hogy belelásson Isten titkaiba, amiket a Biblia tartalmaz. Magára Istenre van újból szükség, hogy „ADD ÉRTENEM…” módjára cselekedjen az emberi szívben, lélekben. Sajnos nagyon sok példa van arra, hogy Istent kihagyva magyarázzák az Ő Igéjét, gondolkodnak, elmélkednek rajta emberi erőfeszítések árán és olyan téves tanításokat és félrevezetéseket szülnek, hogy az igazi Istennel járó ember megborzong azoktól.

Sokan kihagyják, még hívő emberek is sokszor, az igevers első részét, amely azt mondja, hogy: „add értenem…”. A maguk erejéből, a maguk látása szerint, emberi ésszel próbálják összerakni beszédüket, mondanivalójukat Isten Igéjéből, csak sajnos az eredmény is ugyanolyan lesz: puszta üres próbálkozás, amely erőtlen, senkit meg nem győző, nem építő, páraként tovatűnő délibáb, amely pillanatnyi káprázatot idézve elő a végén csalódást okoz.   

Meg kell értenünk két dolgot:

1.  Isten az, Krisztus az, aki megnyithatja szívünket, értelmünket az Ő beszédének értésére, megértésére.

„Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat.” Lukács 24; 45

2. Isten Szent Szelleme az, aki vizsgálja Isten dolgait, ezért Ő általa jelenti ki Isten az Ő beszédét, igazságát, titkait és csodálatos dolgait, hogy mi elmélkedjünk, gondolkodjunk rajta, beszéljünk róla.

„Nékünk azonban az Isten kijelentette az Ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.” 1Kor. 2;10 (1 Kor. 2; 11-13)

Tehát ahhoz, hogy meg tudjuk érteni Isten tanítását, Isten beszédét, ahhoz szükségünk van Jézus Krisztusba vetett hitre, mint Istenbe vetett hitre, és szükségünk van a Szent Szellemre, mint tanítóra, magyarázóra, kijelentőre, kinyilatkoztatóra, vezetőre, segítőre. Hús testünknek nincs ínyére Isten Igéjének sem olvasása, sem tanulmányozása, sem megértése, sem az azon való gondolkodás, elmélkedés. Mégis, aki erőfeszítéseket tesz erre bűnös emberi mivoltából, annak jó vége nem lehet.

Miért szükség nekünk értenünk Isten beszédét, és az Ő útjait? Jézus maga adja meg nekünk a választ:

„Amely pedig jó földbe esett, ez az,aki hallja és érti az igét; aki GYÜMÖLCSÖT is terem, …”

Máté 13; 23

Isten célja azzal, hogy kibocsájtja beszédét, nem más, mint a gyümölcstermést előidézni emberek életében. Ezek a gyümölcsök Őt dicsőítik, a Mennyei Atyát, az Atya pedig megdicsőíti a Fiút (János 15; 8). Tehát ezért fontos megérteni Isten útmutató beszédeit. De mielőtt a gyümölcsökhöz érnénk, amik cselekedeteket jelképeznek, azelőtt még bejön egy fontos tényező: az igén való gondolkodás. Mert a gondolkodás határozza meg a cselekedetet, a cselekedet pedig egyenlő a gyümölccsel. A gondolatok pedig a szívből származnak, a szív pedig szellemünk felfogó képességének központja. Ide jön be az isteni szó, kibocsájtott ige (Ézsaiás 55; 10-11). És ha a szív vette az üzenetet, akkor továbbítja az értelemnek elmélkedésre, gondolkodásra, ez cselekedeteket eredményez és lám, Isten beszéde nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi, amit az Úr akar. Isten Igéjében termő erő van, akár egy magban, ezért is hasonlítja a mi Urunk Jézus maghoz az Ő beszédét.

Ne hagyjuk ki tehát Őt, amikor Isten beszédének megértésére vágyunk, mert az Ő beszédével való igazi közösségben benne van a Mindenható Istennel, az Úr Jézussal és a Szent Szellemmel való közösség is.