Sok gondolat kavargott és kavarog bennem Karácsony kapcsán a napokban. Elsősorban ünnepi jellegén gondolkoztam, majd azokon a definíciókon, amit hallani a Karácsonyról, hogy a szeretet ünnepe, hogy Jézus születésének ünnepe, stb. Szeretném leírni, hogy milyen következtetésekre jutottam ezekkel a gondolatokkal, mert megfogantak bennem dolgok, amik kikívánkoznak.
Először is ez egy ünnep. Ilyenkor valóban egy ünnepi hangulat telepedik a világra és ez valóságos, mert van ennek egy szellemi légköre, ami az emberek szellemét is megérinti és rátelepedik az emberekre és arra buzdítja az embereket, hogy vágyjanak ünnepelni, vágyjanak szeretteik köreibe lenni, vágyjanak ajándékozni, vágyjanak valami jót tenni embertársaikkal. Nem akarom azt boncolgatni, hogy honnan ered ez az ünnep, ki találta ki, keresztény, pogány, stb. Nem ez a célom. Csak egyszerűen konstatáltam a tényeket és azok alapján jutottam bizonyos dolgokra.
Tehát létrejön az emberekben, (ez az ünnepi hangulat létrehozza) egy vágy a jó cselekvésére. Nem akarok kényszerről beszélni, habár az is létezik sokakban, amikor belevetik magukat az emberek a fogyasztás őrjöngő áradatába és hagyják magukat sodortatni attól. Ez az oldala most nem érdekel annyira. Inkább a jó oldala foglalkoztat az egésznek.
Valami létrehoz tehát az emberekben egy vágyat a jó cselekvésére, ami embertársuk irányába fordul. És én ezt nem tartom rossz dolognak. Honnan eredhet ez? Talán onnan, hogy az Ünnep arról a nagy JÓ cselekedetről szól, amit Isten tett az emberekkel? Hiszen Ő ideadta a világnak az egyetlen Fiát, hogy megszülessen, felnőjön, itt éljen, majd minden gonoszságunkat magára vegye és sírba vigye. Ez volt a legjobb cselekedet, amit valaha valaki elkövethetett. És ezt sokan megértve továbbvitték az adás, ajándékozás szellemiségét évszázadokon át elérve napjainkig. Ünnepelhetjük ezt? Lehet ünnepi hangulat szívünkben ezért a csodálatos dologért? Szerintem IGEN. Átadhatjuk magunkat ennek a vágynak, hogy ilyenkor jótevők akarunk lenni mi is? Szerintem IGEN.
Persze szól mindjárt a kritika, hogy nem csak ilyenkor kell jót tenni másokkal, stb. Ezt is hallottuk már. Csak ilyenkor történik valami különleges. Ilyenkor nemcsak azok szíve puhább, akik amúgy is ismerik és megtapasztalták Isten ajándékozását az életükben, hanem azoknak is megpuhul egy kicsit jobban, akik még nem élték át az isteni ajándékozás valóságát az életükben és nem tudják, nem ismerik Isten hatalmas ajándékát személyesen.
És ezért VALÓBAN a szeretet ünnepe a Karácsony. Nem az én szeretetem, nem a te szereteted, nem a másik, a harmadik szeretetét ünnepeljük, HANEM Isten szeretetét. A mi emberi szeretetünk nem képes tartósan hatni embertársunkra, nem képes egyáltalán arra sem, hogy tartós legyen. ERRE csak Isten szeretete képes. AZ Ő szeretete kétezer éve ugyanazt zengi: Életemet adtam Életedért, mert SZERETLEK. És ez az a szeretet, amely mellett nem tudunk elmenni közömbösen ilyenkor, Karácsonykor, sem mi, akik hiszünk, sem azok, akik nem úgy hisznek, mint mi. Nem tud ilyenkor senki igazából közömbös lenni, mert ez a tény, hogy Isten szeretete megjelent a földön sok évvel ezelőtt megérint minden szívet, akarva, akaratlanul. Sokan nem is tudják miért érzik a vágyat a szívükben, hogy ünnepeljenek, ajándékozzanak, de ott van a szívükben, ott van a levegőben, ott van a világegyetem minden porcikájában Isten szeretetének szimfóniája, ami ilyenkor HANGOSABBAN szól, zeng, dübörög - és ezt nem tudja kikerülni egyetlen emberi szív sem.
Ezért érezzük ezt az ünnepi hangulatot, ezért érezzük azt a vágyat a szívünkben, hogy jobbak legyünk, jobbat tegyünk másokkal, hogy együtt legyünk szeretteinkkel, barátainkkal, családjainkkal. És úgy gondolom ezt a vágyat nem kell elfojtani magunkban, nem kell elnyomni azt az érzést, ami ilyenkor feltámad, hiszen onnan jön, ahonnan CSAK JÓ származhat, A JÓTÓL, akiről azt mondta Jézus: "senki nincs jó, csak egyedül az Isten."
Aki betölti szívünket ezzel a vággyal ilyenkor, ezzel a hangulattal, AZ a VALAKI, azon munkálkodik, hogy egybegyűjtse azokat az embereket, családokat, akik az év többi részében nem lehetnek együtt. Akik távol vannak egymástól, de összetartoznak, ilyenkor mindent megtesznek, hogy összegyűljenek, együtt legyenek, lássák egymást, megölelhessék egymást. Ezt ki munkálhatja az emberekben, ki adhat erre vágyat, hanem AZ, aki ismeri szívünk minden vágyát, kívánságát?
Ha visszanézünk kétezer év távlatába, amikor Isten ajándéka itt járt a földön, mit láthatunk, ami hasonlít a mai ünnepi hangulathoz? Láthatunk egy csodálatos eseményt, láthatunk egy csodát, láthatunk egy új kezdetet, amit az emberiség kapott Istentől, egy új munkát, amit maga Isten indított el, és ez nem más mint az emberek összegyűjtése egy akolba EGY PÁSZTOR által, aki azóta is végzi ezt a munkát. Amikor összegyűjt minket a JÓ PÁSZTOR egy akolba, akkor tudunk örvendezni egymásnak, akkor tudunk jót tenni egymással, akkor tudjuk meglátni Isten szeretetét egymás jótetteiben, legyen ez az akol a család, a rokonság, a barátok társasága, vagy a gyülekezet.
Ezt látom én ennek az Ünnepnek a kapcsán, látom Jézus Krisztus összeterelgető munkáját az egész világon, látom Isten szeretetének kibontakozását még inkább, hogy az emberek ne csak egymáshoz kerüljenek közelebb, hanem magához a Teremtőhöz, Alkotóhoz, akitől kijött az ember és ahová vágyik vissza szüntelen. Mivel az Ő teremtményei vagyunk, van bennünk valami Belőle, ami visszahúz Hozzá, és ilyenkor ez a valami kicsit erősebben dolgozik azért, hogy ráébredjünk ezekre.
Mi az övéi vagyunk, és ezt a tényt nem kerülheti el egy ember sem. Valamilyen formában mindenki útját keresztezi Isten egyszer, kétszer vagy ha kell többször is, hogy ezt észrevegyük, hogy Hozzá tartozunk, hogy észrevegyük, hogy mennyire szeret minket és ha kell ehhez egy Karácsony nevű ünnep, akkor azt is fel tudja használni erre. Mert Ő Úr mindenek felett, úgy gondolom, hogy a Karácsony felett is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése