Hús-vér templom

"Jézus így felelt nekik: "Romboljátok le ezt a templomot,

 és három nap alatt felépítem." Ezt mondták rá a zsidók: 

"Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, 

és te három nap alatt felépíted?" 

Ő azonban testének templomáról beszélt."  

János evangéliuma 2,19-21

Egy újabb igerész, amiért Jézust nagyon merésznek, sőt azt kell mondjam nem normálisnak tartottam világi koromban. Amint már írtam régebbi bejegyzéseimben, sokszor láttam Jézus életéről a filmet, mert húsvétkor mindig azt vetítették. Mindig mikor odaért a film, hogy Jézus a fenti mondatát elmondja, kimaradt az a lényeges rész, amit kivastagítottam. Ebből fakadóan, nem értettem, hogyan tudná Jézus azt a nagy templomot három nap alatt felépíteni. Jó, mondom, Isten Fiának mondja magát, biztos rendelkezik valami természetfeletti erővel, de hát nem mutatta meg. Még ez idáig nem mutatkozott nála semmilyen hasonló erő, amivel egy lerombolt épületet csak úgy fel tudna építeni.

Ráadásul az a templom egy óriási épület volt. Azt mondják a körülötte levő emberek neki válaszul, hogy negyvenhat évig épült. Nem értettem, ahogyan azok sem értették, akik akkor hallgatták. Jézus tanítványai sem igazán értették. Azt írja a Biblia, hogy csak akkor értették meg és hitték el, amikor látták a feltámadott Jézust, akkor tudták már, hogy Jézus nem arról a nagy épületről beszélt, hanem a testéről beszélt.

Ma már az én rálátásom is megváltozott, mert találkoztam a feltámadott Jézussal, megértettem, elhittem, és tudom, hogy miről beszélt. 

Szeretnék egy kicsit a templommal kapcsolatosan írni, hogy mi is a templom Isten Igéje, azaz a Szentírás alapján. Már csak azért is, mert sokan ma templomokban keresik az üdvösségüket, a kapcsolatukat Istennel, mert a templomokon az "Isten háza" elnevezés nyugszik.

Az Ószövetségben Isten elrendelte Mózesnek, hogy készítsen hajlékot Neki, hogy az Úr az Ő népe között tudjon lakni. Legalábbis a jelenléte ott legyen, hiszen Isten olyan hatalmas, hogy semmilyen földi építmény nem tudná Őt befogadni. Így készült el a Szent Sátor, ahol Isten jelenléte megnyilvánult. Ahogy Izráel népe letelepedett a megígért földön és elhelyezkedett, királyt akart. A legnagyobb királynak tartott Dávid fejéből pattant ki legelőször az ötlet, hogy Istennek házat építsen. Megszégyellte magát, hogy Ő palotákban lakik, az Isten számára meg csak egy sátor áll.

Dávid jó kapcsolatban volt Istennel és ígéretet is kapott a fiaira nézve, hogy örökké uralkodni fognak, ha helyesen cselekszenek Isten szemszögéből nézve. Isten azonban nem engedte meg Dávidnak, hogy Ő építse fel a templomot, hanem csak a tervét készíthette el Isten utasításai szerint, és fiára kellet bízza a megépítést.

Salamonnak jutott az a kiváltság, hogy megépíthette Izráel népe számára Isten templomát, hogy Isten az Ő népe között lakozhasson, vagy, ahogy a Biblia írja, oda helyezze a nevét. Sok éven át épült ez a templom és gyönyörű is lehetett, hiszen Salamon gazdagságáról nagyon sokat lehet olvasni a Bibliában, és a világban is sokat beszélnek róla. Izráel ekkor élte fénykorát.

Nos, ez a templom volt az egyedüli épület a világon, ahol az élő Istent imádni lehetett, áldozni kellett neki, ki kellet Őt engesztelni a bűnök miatt, stb. Minden vallásos szertartás helye itt volt, természetesen csak Izráel népe számára. Máshol a világban sok úgynevezett templomot építettek isteneiknek az emberek, ezek általában bálványok voltak, de az igazi ez volt Izráelben. Mert Istennek az volt a terve az Ő kiválasztott népével, hogy papjaiként fogja őket használni azok a népek felé, akik még nem ismerték Őt.

Ez a terv megbukott, mert Izráel nem volt engedelmes. Isten többször segített nekik, mindig hívta őket megtérésre, volt, amikor el is fogadták, de nem tudták betölteni Isteni rendeltetésüket. 

És éppen ezért volt szükség egy másik tervre, ami az egész világra ki lett terjesztve. Egy Új Szövetség, egy Jobb szövetség az ember számára Isten részéről. Egy segítség az embernek, aki elbukott Teremtőjével szemben.

Időközben Salamon templomát lerombolták, majd a fogságból hazatérő zsidók Isten akaratából újra felépítették, és ezt a templomot építette tovább Heródes, kiegészítve és felékesítve. Ez a templom állt akkor, amikor Jézus eljött a földre.

Nos, itt jött be a képbe Jézus személye. Ő eljött erre a világra, megszületett, és letette az életét, felvállalva a mi bűneinket, felvállalva az engesztelést, az áldozatot, amely örökre bűnbocsánatot szerzett az embernek. Istennek egy teljesen fordított terve lett érvényes erre a világra nézve, mint azelőtt. Látta, hogy az ember nem képes megmaradni önmagától, így hát Ő maga sietett a segítségünkre. Sokan azt mondják, hogy ők képesek erre, meg arra, meg tudnak tenni ezt, vagy azt. Nem. Isten kegyelme nélkül semmit nem tudnánk tenni.

Isten eldöntötte, hogy többé nem akar kő vagy fa épületekben lakni. Nem akarja, hogy egy bizonyos helyhez kössék Őt. Nem akart korlátokat, szabályokat felállítani, egyszerűen csak kapcsolatba akart lépni az emberrel, mert fájt neki az ember elvesztése.

Jézus azért jött, hogy a közösséget helyreállítsa az emberrel. Hogy helyreálljon Isten és ember között a kapcsolat. És ezt nem egy fa vagy kőépülethez kötötte, ahogyan volt az Ószövetségben, hogy csak ott lehetett Istent imádni, vagy csak ott lehetett áldozni.

Isten úgy döntött, hogy hús-vér templomokban akar lakozni ezután.

Pál apostol, amikor Athénban járt, a bálványimádás központjában és látta a sok templomot, amit a görögök isteneik számára építettek, a következőket mondta:

"Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk."  

Apostolok Cselekedetei 17,24-28

Tulajdonképpen, amikor Jézus arról beszélt, hogy le fogják rombolni testének templomát, és Ő három nap alatt felépíti, akkor megjövendölte a halálát és a feltámadását, ami be is teljesedett nemsokára. De ezt az emberek nem értették. Ugyanakkor Jézus arra is utal ezzel a mondatával, hogy Isten mit tervezett a jövőben. Hogy az emberrel szoros kapcsolatban akar majd lenni, ezért benne akar majd lakni. Több helyen mondja a tanítványainak, hogy: "maradjatok énbennem és én is tibennetek." Amikor pedig a Szent Szellem eljöveteléről beszél, akkor azt mondja, hogy bennünk fog lakni.

Nos, ezek mind olyan igazságok, amelyekről elmondhatom, hogy az életemben beteljesedtek, mert megtapasztaltam az Isten Szellemével való betöltekezést, beteljesedést, ahogyan Jézus tanítványai pünkösdkor. 

A Biblia azt mondja a testünkről, hogy Isten temploma. 

Isten ma már nem a templomokban lakik, nem épületekben lakik, hiszen ahogy Pál szavaiból kiderül nincs neki szüksége erre. Sokkal inkább bennünk akar lakni, személyes kapcsolatban akar velünk lenni.

Erről szól a kereszténység. Személyes kapcsolat Istennel, Jézussal, a Szent Szellemmel. Ez nem egy vallás, ez nem egy egyház, ez nem egy templom. Ez egy személyes kapcsolat. 

És én átéltem ezt a kapcsolatot, átéltem azt, hogy Isten szólt hozzám az Ő Igéjén keresztül, az Ő Szent Szelleme által. 

Minden, ami körülöttünk van, az életünk, a létünk, Isten kegyelméből van. Ő mindenütt jelen van, Ő benne mozgunk, csak keresni kell Őt. Erre hívja fel Pál apostol a figyelmüket az embereknek. Hogy keressék Istent, mert megtalálható. Minden, ami körülvesz, Istenből egy részecske, csak rá kell bízzuk az életünket és Ő kijelenti magát nekünk.

Jézus ráadásul azt mondja, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, Ő ott van közöttük. Nincs helyhez kötve Isten, nincs meghatározva a Bibliában, hogy hol kell imádni Istent, vagy hol kell keresni. Ő mindenütt ott van, csak az ember a szívében kell eldöntse azt, hogy Istent akarja és Isten válaszol a kérésre, hívásra, hiszen Ő látja a szívünket.

Van egy történet, amikor Jézus egy samáriai asszonnyal beszélget. Szeretném idézni a Bibliát:

"Az asszony ekkor így felelt: "Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell." Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát ... De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk." 

János evangéliuma 4,19-24

A fenti beszélgetésből szintén az derül ki, hogy az asszony is, és a zsidók is helyhez kötötték Isten imádatát. Jézus viszont újból arról beszél, hogy eljön az idő, amikor nem lesz helyhez kötve Isten imádata, és ez már akkor elkezdődött. Kiderül, hogy maga Isten sem akarja, akarta már akkor, hogy helyhez kössék az Ő imádatát, és Jézus ezt jelenti ki. A lényeg abban van, hogy hogyan imádjuk Istent. 

Szellemben és igazságban úgy tudjuk imádni Istent, 

ha az Igazságot befogadjuk az életünkbe a Szellem által. 

Vagyis ajtót nyitunk Jézus előtt a szívünkben és hagyjuk, 

hogy az Ő Szelleme által beköltözzön az életünkbe.

Isten csodálatos tervet készített az emberek számára éspedig azt, hogy Vele legyenek az emberek. Hogy megérezzék az Ő szeretetét, az Ő jóságát, az Ő gondviselését. Ő minket választott templomává, a mi testünket, mi pedig Őt kell imádatunk tárgyává tegyük, nem kőből, fából vagy bármi egyébből készült tárgyakat, vagy épületeket. 

Számomra egy óriási megtiszteltetés, hogy Isten temploma lehetek. Istent nem a templomokban kell keressük elsősorban. A templomokban legfeljebb embertársainkkal kereshetjük a kapcsolatot, közösséget. A Biblia a testünket húsként emlegeti. Isten ebben a hústestben akar lakni.

Isten bennünk akar lakni! Hús-vér templomban!

"Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok,...?"

1 Korinthus 3,16