Az úrvacsoráról szeretnék írni. Nem sokan írnak erről a témáról, nem sok tanítást hallani róla. De amióta egyre gyakrabban kezdtük gyakorolni a gyülekezetben, egyre többet gondolkodok én is ezen, és Isten adott egy két gondolatot ezzel kapcsolatosan, amit most megosztanék minden kedves olvasómmal.
Hogy miért adtam ezt a címet bejegyzésemnek? Mert azt hallottam, hogy van olyan felekezet, ahol azt tanítják, hogy az úrvacsoránál a kenyér Krisztus testévé változik át, a bor meg az Ő vérévé. Volt beszélgetésem is valakivel erről, hogy akkor hogy is van ez. Tényleg történik egy ilyen átváltozás, vagy nem?
Nos, az én személyes meggyőződésem Isten Igéje alapján az, hogy nem történik semmilyen átváltozás és nem is történhet, mert ha történne, vagy ha van olyan hely, ahol történik, az nem Istentől lenne. Szeretném kibontani, hogy mit értettem meg az Igéből.
Jézus az utolsó vacsorán veszi a kenyeret, hálát ad, megtöri és azt mondja tanítványainak, hogy az az Ő teste, amely a világ bűneiért megtöretik. Majd veszi a poharat, amelyben bor van, és azt mondja, hogy az az Ő vére, amely az új szövetség vére, sokak bűnéért ontatik ki. Azt mondja tanítványainak, hogy egyenek a kenyérből és igyanak a borból és ezt az Ő emlékezetére cselekedjék. Az úrvacsora szó eredeti értelme a hálaadás.
Mi az elsődleges célja az úrvacsorának? Idézném Isten Igéjét:
János 6:53-54"Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon."
A kulcsszó ebben az igében az ÉLET. Jézus arról beszél az embereknek, hogy Ő a mennyből leszállt kenyér, Ő az élet kenyere, és aki eszik ebből a kenyérből az örökké élni fog. Ez a kenyér pedig - mondja Jézus - az Ő teste, amelyet odaad a világért. A kenyér olyan eledel, amely szükséges a test életben tartására.
Tehát az úrvacsora elsődleges célja, hogy élet legyen abban, aki azt fogyassza. Nem földi életről beszél Jézus, hanem örök életről. Szétválasztja a földi életet az örök élettől, hiszen azt mondja a körülötte lévőknek, hogy az atyáik a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. Ő nem földi kenyérről, eledelről beszél, hanem mennyei eledelről, amely örök életet ad.
Az úrvacsora közösséget is jelent magával Jézussal, hiszen a kenyér az Ő testére emlékeztet és a bor az Ő vérére. Hallottam olyan megjegyzést is, amely világi embertől származott, hogy Jézus kannibál volt, hiszen azt mondja, hogy meg kell enni a testét és meg kell inni a vérét. Visszatérve az úrvacsorára - miért kell azt venni? Hogy az Ő követőiben élet legyen, nem csupán földi élet, hanem mennyei eredetű élet, erőteljes Isteni élet, ami másabbá tesz egy átlagembernél.
Na de, amikor elolvastam ezt az igét, rögtön egy ellentmondásnak tűnő másik ige jutott eszembe. Isten megtiltotta a vér fogyasztását. Ha most Jézus azt mondja, hogy igyuk az Ő vérét, akkor nem mond ellen saját magának? Isten beszédének? Hiszen Isten már kezdetben megparancsolta az embernek, pontosabban Noénak, majd a következő nemzedékeknek, hogy ne egyék meg a vért, mert abban élet van, és az életet nem szabad megenni. Akkor ez egy nagy ellentmondás?
Az Újszövetségben az apostolok tanácsa dönti el, hogy a pogányok közül megtérteknek csak négy dolgot tiltanak meg, hogy ne rakják rájuk a törvény terheit. A negyedik a vértől való tartózkodás volt. Akkor most hogy van?
A választ a következő igeversben kaptam meg az Úrtól:
János 6:55"Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital."
Isten soha nem mond ellent saját magának, ezt már sokszor megtapasztaltam. Jézus nem kérné tőlünk, hogy igyunk vért, hiszen Ő tiltotta meg. Azt mondja, hogy az ő teste és vére IGAZI étel és ital. Azaz rendes földi kenyérről és borról beszél, amit az utolsó vacsora alkalmával oszt meg a tanítványaival és arra buzdítja őket, hogy ezt az Ő emlékezetére cselekedjék. Ma is ezt tesszük. Tehát, ha átváltozna a bor vérré és a kenyér testté, nem lenne Bibliai cselekedet.
Természetesen sokan fogyasszák olyan emberek, akikben nincs élet, Isteni élet. Akkor hogy van ez újból? Mégsem ad életet az úrvacsora? Dehogynem. Csak nem mindegy, hogy az ember milyen állapotban fogyassza. Pál apostol ír bővebben erről az 1Korinthus levél 11. részében. Lehet méltatlanul is venni úrvacsorát, de aki ezt teszi, az Isten ítéletét vonja magára. Szükség, hogy az ember igazi közösségben legyen Jézus Krisztussal, hanem csak rosszat csinál magának. Akik pedig Jézus követői, azok megítélték magukban a bűnt, ezért Isten nem ítéli el őket.
Az úrvacsorát Jézus azoknak szánta elsősorban, akik szövetségre léptek vele, követőivé váltak, és az Ő beszédei szerint élnek. Azért, hogy közösségben legyenek Ő vele és egymással, hiszen az együtt evés egymással való közösségvállalást jelent.
Az úrvacsorának a szellemi oldala, a názáreti Jézussal, a feltámadott Jézussal való közösséget jelenti. Éppen ezért, akik nem tértek meg hozzá, nem tapasztalták meg az Ő élő jelenlétét, azok számára csak vallásos cselekedet az úrvacsora, egy szertartás. Számomra is az volt világi életemben, semmi több. Azok számára pedig akik szeretik a bort, egy jó alkalom.
De az a csodálatos Istenben, hogy a tudatlanság idejét elnézi. Viszont, amikor valamit mond, megismertet, kijelent az Ő beszédéből, akkor már nem vagyunk tudatlanok, akkor már rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk hozzá.
Valahányszor úrvacsorát veszünk, közösségbe lépünk az ÉLETTEL. Valahányszor esszük a kenyeret és isszuk a bort, jusson eszünkbe Jézus Krisztus áldozata, az Ő teste, az Ő vére, amely a mi álnokságainkért lett kiontva. Az ÉLETTŐL pedig csak áldás származik számunkra.
János 6:58"Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."
Jézussal közösségben élni egy csodálatos dolog. Ő kijelenti magát mindenkinek, aki őszintén keresi Őt. Sőt, szól minden emberhez, hogy engedjék be az életükbe, hogy megtapasztalhassák az igazi életet Ő vele.
Jelenések 3:20
"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése