Pünkösd - Az ígéret beteljesedése! - A Szent Szellem eljövetele

"Íme, mondom nektek, emeljétek fel a szemeteket,

és lássátok meg, hogy a mezők már fehérlenek az aratásra." János 4,35 

"Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké,

sőt mindazoké is, akik távol vannak, 

akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk."  

ApCsel 2,39

Örömmel emlékszem vissza arra a téli estére, amikor beteljesedett életemben a pünkösdi ígéret, és Isten Szellemében bemerítkeztem, új nyelveken kezdtem szólni, közeli kapcsolatba kerültem az én Megváltómmal. Óriási élmény volt számomra, azért is mert nagyon vágytam rá, nagyon vágytam arra, hogy Isten megajándékozzon engem, betöltsön engem, elárasszon engem. Megtérésem után nyolc hónappal történt ez az esemény.

Azóta sok ember életében láttam beteljesedni ugyanazt az ígéretet, és ez örömmel töltött el. Most, amikor ünnepelünk, úgy gondolom az elsődleges dolog számunkra az emlékezés, megemlékezni Isten kegyelméről, amit kiárasztott az életünkre, szeretetéről, amellyel megfogott, és a sok jóról, amit velünk cselekedett.

Jézus előre megmondta tanítványainak, hogy az aratás a küszöbön van, a mezők már fehérek az aratásra, de a tanítványok nem nagyon értették. Pünkösdkor viszont beteljesedtek Jézus szavai és elkezdődött az aratás, elkezdődött az egyház felépülése. 

Véletlen egybeesés vagy Isten jól eltervezett forgatókönyve volt a pünkösdi eseménysorozat? A válasz egyértelmű, hiszen Jézus is tudta, az Atya is tudta, hogy a pünkösd lesz az a pont, amikor elkezdődik az aratás. A hetek ünnepén kezdődött a búzaaratás Izráelben. Isten erre az ünnepre tervezte az Ő aratásának kezdetét is.

A hetek ünnepe egyike volt az Úr által elrendelt hét ünnepnek, amit Isten Izráel népének adott. A hét ünnep közül három alkalommal kellett felmenni Jeruzsálembe minden izráelinek, és ez a hetek ünnepe volt a második, aratás ünnepének is nevezi a Biblia. (2Móz.23)

Ilyenkor nagyon sok ember tartózkodott Jeruzsálemben, ahogyan az Apostolok cselekedeteiben is láthatjuk, a második részben, amikor Isten beteljesíti az ígéretét és kitölti a tanítványokra az Ő Szent Szellemét. Óriási felfordulást okoztak a tanítványok, miután betöltekeztek Isten Szellemével. Már a saját életükben is felfordult minden. Péter, aki megtagadta Jézust, kiállt és bátran hirdette az Igét nem kis hatással. Csodák kezdtek történni és az emberek tömegesen tértek meg Jézushoz.

Péter apostol azt hirdeti, hogy ez az ígéret nem csak az ott lévőknek szól, hanem gyermekeiknek, sőt Péter tovább megy és a Szent Szellem által kijelenti, hogy mindazoknak szól Isten ígérete, akik távol vannak. Itt nem izráeliekről szól, hanem az egész világról. Isten szuverén hatalmát Péter később meg is tapasztalja Kornéliusz százados házában, amikor a pogány rómaiakra is kitölti Isten az Ő Szent Szellemét, és új nyelveken kezdenek szólni.

A feltámadott Jézus is kijelenti tanítványainak, hogy akik hisznek majd Benne, azokat jelek fogják követni, és az egyik ilyen jel az új nyelveken szólás lesz. (Márk 16,17)

Isten Szellemének e világra jövetele nagy hatással volt az emberiségre. Ez nem egy egyszerű ünnep. Ez az Úr ünnepe. Egy olyan ünnep, amikor Isten együtt örül az Ő igazi egyházával, és akiben Isten Szelleme van, az szintén örül Istennel együtt. A hetek ünnepén is nagy volt az öröm Izráelben, minden zsidó ember számára nagy öröm volt a készülődés, elindulás, megérkezés Jeruzsálembe, az ottani élmények egyedinek számítottak mindenki számára.

Az Úr Szellemének megtapasztalása, a vele való betöltekezés is egy maradandó élmény, ami nem ér véget egy ember életében. Ezt elmondhatom én is, mert megtapasztaltam. Visszatérek arra a téli estére.

Két másik testvéremmel voltam. Az egyik gyülekezetünk jelenlegi pásztora, a másik egy frissen megtért ifjú volt. Én valahol a kettő között. Gyülekezeti házunkhoz igyekeztünk, hogy imádkozzunk frissen megtért testvérünkért szabadulásért. Nagyon megérintette már az Úr azelőtt is, és nagyon buzgón akart szabadulni bűneitől, megkötözöttségeitől. 

Elkezdődött alkalmunk hármasban, pásztorunk elkezdett imádkozni a testvérért, én másik felől. Egy adott pillanatban hatalmas nevetésben tört ki a testvérem, akiért imádkoztunk. Először meglepődtem, ilyen élményben még nem volt részem. A nevetése mélyről jövő volt, lehetett hallani, és egyre fokozódott. Néhány pillanat múlva azt vettem észre, hogy én is nevetek. Egyre jobban úrrá lett rajtam a nevetés, éreztem hogy belülről jön, lentről, mélyről, és egyre jobban feltör. Eközben testvérem még buzgóbban imádkozott már nem csak a nevető testvéremért, hanem értem is.

Nem bírtuk sokáig lábon állva, le kellett üljünk. A nevetés viszont nem szűnt meg. Egyre felszabadultabban nevettünk, egyre hangosabban. Éreztem, hogy a gondolataim elszállnak a fejemből, mintha az értelmem kikapcsolt volna. És abban a felszabadult állapotban, ahogyan kiabálva nevettem, elkezdtem ismeretlen szavakat kiáltani. Csak úgy jött ki belőlem. Mintha húzták volna ki a cérnát a szájamon úgy ömlöttek ezek az ismeretlen szavak. Nem értettem semmit belőlük, de mondtam. Kiáltva jöttek ki számon ezek a beszédek és ahogy kikiáltottam magamból ezeket a szavakat, hirtelen egy különleges jelenlétre lettem figyelmes.

Úgy éreztem, hogy a világmindenség Ura, Teremtője velem szemben ül és én Vele beszélgetek. Annyira meghitt és bensőséges volt ez a kapcsolódás, hogy szavakkal nem tudnám leírni. Nem akartam, hogy vége legyen, csak mondtam, mondtam, nevetve, kiáltva. Már a székről is lekerültünk időközben és a földön feküdve tapasztaltuk meg Isten Szellemének jelenlétét, ami csodálatos volt.

Nemhiába mondták Jézus tanítványaira, hogy édes bortól részegedtek meg. Mi is olyanok voltunk, mint akik magukon kívül vannak, csak ez nem olyan volt, mint a bortól való megrészegedés, ez valami fenséges érzés volt, csodálatos volt. Felemelő volt, nem megalázó. A bortól való lerészegedés megalázza az embert, ez viszont felemelt bennünket egy olyan szintre, amit halandó nem tud elképzelni.

Az a csodálatos közösség másnap sem múlt el. Csak kiejtettem azokat az új szavakat és máris éreztem újból azt a kapcsolódást, azt a végtelen örömöt, békességet, szeretetet. Isten Szelleme átölelt újból és újból és ez számomra természetfeletti volt. A hitem megerősödött, a meggyőződésem megsokszorozódott, hogy Isten egy élő személy, és nagyon szeret engem. Megéreztem a Mindenható ölelését. Tudnék áradozni sokáig az én Jézusomról.

Az én életem is elkezdett felfordulni, nagyon sok minden megváltozott bennem, bátrabban hirdettem Isten Igéjét, a szeretetem Isten iránt megsokszorozódott, embertársaim fele is nagyobb szeretettel viszonyultam. Ennek már több mint négy éve, de az a személy, aki akkor meglátogatott, nem ment el tőlem. Most is itt van velem, bennem lakik, és nagyon jó barátom, Segítőm, Pártfogóm, Vigasztalóm. Beteljesedett az életemben az az Ige, amikor Jézus a Szent Szellemről tanítja tanítványait:

"...ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."

János 14,17

Nagy öröm számomra ugyanakkor, hogy láttam más emberek életében is ugyanazokat az eseményeket megtörténni, más emberek, akik Jézushoz jöttek elnyerték megtérésük után a Szent Szellem ajándékát, és ezt csodálatos volt átélni velük. Ugyanakkor nagy öröm számomra ezt megosztani olvasóimmal. Írásban még nem volt beszámolóm ezekről az élményeimről, de örömmel tölt el, hogy most megtehetem.

Ezek mind olyan élmények voltak, amiket emberi ésszel nem lehet megmagyarázni, nem lehet logikával megérteni. De szellememben tudom, hogy mi történt és mi történik velem és ez csodálatos.

Mint ahogyan az Úr ünnepei közül a többi is valósággá válhat az életünkben, úgy a pünkösd is élő ünneppé, ünnepléssé válhat az életünkben. Beteljesedhet minden ember életében, hiszen Isten nem válogat abban, hogy kinek adja ajándékait, Ő egy jó Isten, minden ami elképzelhető jó, és azon túl is.

ApCsel 10:34-35

"Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: 

Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, 

hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik."