Minden ember életében jelen van az elmúlás, akár tetszik, akár nem. Új fejezetek kezdődnek, más fejezetek lezárulnak. Ez az élet rendje, hogy minden egyszer elmúlik. És ez az elmúlás mindig fájdalommal jár. Ha valami elmúlik, hiányérzetet hagy az emberben, már csak az emlékek maradnak, és abból táplálkozva megy tovább az életünk. Minden egyszer csak emlék marad, ami lassan elhalványul.
Az elmúlásból fakadó fájdalom egyetlen ellenszere az Istentől kapott élő reménység. Ez a reménység egy olyan jövőbeli életre, helyre, környezetre szól, ami soha nem fog elmúlni, ami nem lesz kitéve az elmúlásnak, hanem örökké fog tartani, és ez jó reménység. Reménység egy jobbra.
Én is egy kicsit átéltem újból az elmúlást, hiszen a kisfiam most ballagott az oviból, lezárult egy korszak az életében, ősztől megy iskolába. Ő nem fogja fel annyira a dolgot, nem tudatosul benne még, hogy mi is történik, de bennem feljött az elmúlással kapcsolatos fájdalom. Emlékek törtek fel, ahogyan mondták csoporttársaival a búcsúztatókat, könny gördült szemembe. Most volt, hogy vittük óvodába először, és már vége. Azt hiszem egy kicsit helyette is átéltem az elmúlás fájdalmát.
Minden búcsú fájdalmas, és ez természetes dolog. Sokszor járunk olyan helyeken, ahová emlékek fűznek, feltör mindig bennem ugyanaz a fájdalom, az elmúlás, a pusztulás láttán. Ahogy ezen gondolkoztam, szólt hozzám az Úr. Mitől múlik el az elmúlás fájdalma? Hosszú gondolatsor futott végig az agyamon.
Isten, amikor azt mondta nekünk, hogy jövevényként töltsük el földi tartózkodásunkat, tudta, hogy miről beszél. Amikor megismeri az ember Istent, akkor kiszakad, elválik érzelmileg ettől a világtól. Hozzákapcsolódik egy másik világhoz, egy másik dimenzióhoz, egy másik láthatatlan valósághoz. Hitet, meggyőződést, reménységet kap arra nézve, hogy van egy jobb ennél a láthatónál, van egy el nem múló valóság, ami sokkal jobb ennél.
Visszamehetünk egészen Ábrahámig, akit Isten kihívott abból a környezetből, ahol élt. Jobbat ígért neki, megmutatta az ígéret földjét és azt ígérte, hogy utódainak adja. Ebben az ígéretben bízva töltötte el életét Ábrahám jövevényként a földön, mert tudta, hogy Isten jót készített az Ő számára. Jobb után vágyakozott, mert kapott Istentől élő reménységet arra a jobbra nézve.
Amikor az ember megismerkedik Istennel és személyes kapcsolat alakul ki, akkor már nem ragaszkodik ehhez a világhoz annyira, mint azelőtt. Ezen a világon az emberek berendezkednek, házat építenek, tervezik a jövőjüket, a gyerekeik jövőjét, ami nem rossz dolog.
Azzal, hogy Isten azt mondja nekünk, hogy ezen a földön jövevényként éljünk, figyelmeztetni akar, meg akar óvni bennünket az elmúlás fájdalmától. Azt akarja, hogy tudatosodjon bennünk az, amire Ő reménységet adott nekünk Jézus Krisztusban, az Ő Fiában. Hogy van számunkra jobb. Mert hát ez a világ el fog múlni ábrázatával, látványával együtt, azt mondja Isten Igéje, és ez is fájdalmas valóság, amit az ember saját magának köszönhet.
Ha hozzánő a szívünk ehhez a világhoz, a földhöz, a földi dolgokhoz, akkor nagyon fájdalmas lesz számunkra az elmúlás valósága. Hajlamos az ember, keresztényről beszélek, berendezkedni itt a földön. Holott Isten azt mondja nekünk, hogy úgy éljünk, mint idegenek, jövevények. Jézus azt mondja: nem ebből a világból valók vagyunk, ahogyan Ő sem volt ebből a világból, csak átutazóba jött. Mi is, akik megtaláltuk igazi otthonunk, csak átutazóban vagyunk, mégis sokszor olyan nehezen tudatosodik bennünk ez a tény.
Ha Istennel jó személyes kapcsolatot ápolunk, akkor Ő megadja azt a reménységet, bizodalmat, amire szükségünk van, hogy legyűrjük az elmúlással járó fájdalmat. Én megtapasztaltam azt, hogy Isten Igéje erőt tud adni, reménységet tud adni, ellenszere tud lenni annak a reménytelenségnek, kilátástalanságnak, ami a világban van. Meg tudja szüntetni az elmúlás okozta fájdalmat.
Jézus figyelmeztet bennünket, hogy ne a földi kincsek gyűjtése uralja életünket, hanem a mennyben gyűjtsünk kincseket, hiszen már mennyei polgárok, állampolgárok vagyunk. Isten családjához tartozunk, az Ő házának népe vagyunk, éljünk is úgy, gondolkodjunk is úgy, mint akik oda tartoznak.
Sokszor feltörnek bennem emlékek életem elmúlt szakaszaiból, és mindig fájdalommal jár az emlékezés olyan dolgokról, amik valamikor kedvesek voltak számomra. De Isten mindig közbeszól és beolt az ellenszerrel, ami csillapítja az elmúlás okozta fájdalmat. Egy csodálatos élő reménységet kaptam Istentől, egy csodálatos országra nézve, amire mindig is vágyott a szívem, a lelkem. Az én Megváltóm tette lehetővé számomra, hogy reménységem legyen, hogy hitem legyen, hogy bizakodva nézzek a jövőbe, abba a jövőbe, ami az örök élet csodáiról szól.
1Péter 1:3-8"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, ..."
Azt hiszem ezekhez az Ige versekhez nincs mit hozzáfűznöm. Teljesen tükrözik érzéseimet, gondolataimat, véleményemet. Szeretem az Urat, mert olyan módon tud velem beszélni, ahogy senki más. Olyan atyásan, atyáskodóan, szeretettel, törődéssel, vigasztalással.
Az elmúlás sajnos tény. Nem lehet mit tenni ellene. Az életünk elmúlik, a világ elmúlik, minden elmúlik. Kivéve egy dolgot. Jézus mondta, hogy az ég és a föld elmúlnak, de az Ő beszédei soha el nem múlnak. Márpedig ez az a beszéd, ami átvisz bennünket a múlandóból az örökkévalóságba, a fájdalomból az örömbe, üdvösségbe. Ez a beszéd a mi reménységünk forrása, ez a reménység pedig az elmúlás okozta fájdalom ellenszere.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése