A Király elveszett fiai...

2Korinthus 6:18 (Károli)

„És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, 

és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.„

Róma 8:29 (Vida)

„… mert azokat, akiket előre ismert, előre el is rendelte, hogy hasonlók legyenek a Fia képmásához, hogy legyen Ő elsőszülött a sok testvér között, …”

Fiak és testvérek. Az Atya fiai, leányai. Egymásnak testvérei. A Fiú testvérei. Aki elsőszülött sok testvér között. Az Atya, aki nem más, mint a Mindenható Úr. A Mindenható Jahve, az Örökkévaló, a Király. A VAGYOK. Ő teremtette az eget és a földet. Ő teremtett minket, embereket. Az Ő képmására és hasonlatosságára. Hogy hordozzuk az Ő dicsőségét. A mennyei dicsőséget. 

1Mózes 1:27 (Károli)

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. „

Tehát az ember és az asszony Istennel, aki Atya, Fiú, Szent Szellem. Aki atyáskodott az Ő teremtménye fölött, mindennel ellátva őt, amire szüksége volt, sőt, hatalmat adott neki, hogy uralkodjon minden fölött.

Zsoltár 8:5-9 (Károli)

„Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.”

Egy királyság, két dimenzió. A menny és a föld. Isten a föld fölötti uralmat az ember kezébe adta. Kiskirályt csinált belőle. A nagy Király és a kiskirály. Együtt uralkodtak. Csakhogy a mennyei dimenzióban támadt egy kis zavargás, mert a legszebb teremtmény felfuvalkodott szépségében, és Istenhez akart hasonló lenni. Fel akart emelkedni Isten csillagai fölé, de levettetett. Aki a fényhordozó volt, Lucifer, a sötétségbe vettetett.

Ézsaiás 14:12-15 (Károli)

„Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!”

 Ezékiel 28:12-17 (Károli)

„Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek …”  

Ez a személy átjött ebbe a dimenzióba. Habár kivettetett a mennyből, hatalma megmaradt. És gonoszsága a képmás felé fordult, gyűlölete fellángolt ama teremtmény ellen, amely Atyjának képmását hordozta. Az emberre vetette szemét. Királyságot akart magának, fejedelemséget akart magának, a mennyeit nem kapta meg, a földiért indult harcba. És alattomos módon, álnok módon megszerezte az embertől a földi királyságot, a földi uralmat. De megszerezte az embert is. Uralma alá hajtotta.

1János 3:8 (Károli)

„A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik.”

Engedetlenségbe vitte az Ő Atyja iránt, ezért az ember kikerült Atyja oltalma alól és átkozott életet kezdett ezen az elátkozott földön. Bűnt követett el, és a bűn szolgája lett. Eltorzult a képmás. Elvesztette hatalmát, uralmát, kiskirályságát. Átadta az uralmat a gonosznak, hogy ő legyen a király. Új királyság született a földön: a bűn királysága. Új király, új fejedelem vette át a hatalmat: az ördög.

Ettől kezdve két királyság állt szemben egymással, de nem egyenlő módon: a jó királyság, és a gonosz királyság. A jó királyság élén uralkodó Király, királyoknak Királya, a gonosz királyság fölött is hatalommal rendelkezik, de Ő igazságos. Elpusztíthatta volna a gonosz királyt, aki magához ragadta csellel a királyságot, de Ő igazságot fog szolgáltatni. Mindenki meg kell kapja méltó jutalmát. Nemcsak az ördög vétkezett, az ember is vétkezett. Ezért ítélet napjára van szükség, hogy mindenki részesüljön igazságos ítéletében. De addig is…

Az ember ráeszmélt, mekkora hibát követett el, de már késő volt. Nem tudta és soha nem is tudta volna visszaállítani az előző állapotot. Nem tudta meg nem történtté tenni azt, ami már megtörtént. Egyvalaki volt erre képes. Aki teremtette Őt.

Az ember most már a gonosz királyság rabszolgája lett, hajtva, űzve, nyomorgatva, kínozva, gyötörve az által, akinek a kezébe ő adta át a hatalmat. Aki becsapta őt azzal, amivel ő maga is gonosszá vált: olyan akart lenni, mint Isten. Azt hitte sikerül neki. Nem sikerült. Az embert is rávette, hogy olyan akarjon lenni, mint Isten. Tudta, hogy az embernek sem tud sikerülni. Hazudott neki. Becsapta őt.

János 8:44 (Károli)

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”

Az ember meg lassan hasonlóvá vált uralkodójához. Mivel beengedte a bűnt az életébe, az ott maradt vele. Lassan lénye részévé vált. És ez által közelebb került az ember uralkodójához. Sőt, kéz a kézben haladtak tovább együtt. Az ördög az atyjává vált azoknak, akik kívánságát teljesítették és teljesítik. Atyaként átadta és átadja lassan az embernek a tudását, gonoszságát. Mostoha atyaként. Mert úgy bánik alattvalójával, mint mostohával, hiszen nem ő szülte, nem ő alkotta. Tönkre akarja tenni.

És a jó Király pedig bánkódott. Nem tudta tétlenül nézni, hogy ez a gonosz lény milyen kegyetlenül bánik szeretett teremtményeivel. Nem tudta elviselni elvesztését. Tennie kellett valamit. De mit tehetne? Az Ő trónszékének támasza jogosság is igazság. Nem lépheti át ezeket. Jogos lépést kellett tegyen. Szerette volna visszaállítani a kapcsolatot elveszett fiaival. Hiányzott neki az ő alkotása. El akarta halmozni szeretetével, örömével. De hogyan?

Az ember eltávolodott a világosság Atyjától, hiszen Ő Szent, és megközelíthetetlen világosságban lakik, a bűn nem férkőzhet a közelébe. Az emberben pedig ott van a bűn. A bűn miatt nem tud közel menni az emberhez, mert szentségének tüze megégetné szeretett gyermekét, aki elveszett.

Eközben az ember is felismerte, hogy valami hiányzik az életéből. Szíve mélyén jóra vágyott. Az Éden utáni sóvárgás, az Atyával való közösség hiánya ott lapult szíve mélyén és lassan elkezdett felszínre törni. A vágyból sóhajtás lett, a sóhajtásból nyögés, a nyögés pedig kiáltássá alakult át. Kiáltássá, amely az ég felé hatolt, egy másik dimenzió felé, amely elhomályosult az ember szemei előtt. De a kiáltás eljutott oda, ahol egy bánkódó Atya, egy szomorú Király siratta elveszett gyermekét, gyermekeit.

Ki lenne az, aki elmegy? – hangzott el a kérdés!

Merthogy ez lenne a jogos lépés, megkeresni azt, ami elveszett, visszavásárolni azt, ami bitorló kezébe került, felszabadítani azt, aki meg van kötözve, meggyógyítani azt, aki beteg, utat nyitni oda, ahol az ajtó bezárult. Kifizetni a váltságdíjat. „Ez az én akaratom” – mondta a Király.

Zsidó 10:7 (Károli)

„Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.”

Zsidó 10:5 (Károli)

„Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,…”

Valaki megszólalt ott, abban a mennyei királyságban. Vállalkozott a vállalkozhatatlanra. Ki méltó erre? Ki méltó, hogy kifizesse ezt az árat. Ki méltó, hogy konzerválja a Mindenható Úr haragját, haragjának napját, ítéletét? Ő az, aki már kezdetben gyönyörködött az emberek fiaiban, aki felfoghatatlan szeretettel szerette őket. Akiben a Teremtő gyönyörűségét lelte minden nap, miközben teremtői munkáját végezte, aki előtte játszadozott minden időben.

Példabeszédek 8:22-31 (Károli)

„Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. „

Aki örök időktől fogva felkenetett. Ő méltó. A Felkent. A Felkent Király. Miért kenetett fel? Miért lett Felkent?

Zsoltár 45:8 (Károli)

„Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”

Zsoltár 45:7 (Károli)

„Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája.”

Itt a földön már hirdették. Itt a földön már tudtak róla. Az érkezéséről. Mert Isten elküldte angyalait, szolgáit, Szellemét, hogy reményt keltsenek az emberek szívében, hogy jön a szabadító király, a Felkent, a Messiás. Hogy jön valaki, aki megszabadítja őket a gonosz király uralma alól. És várták Őt.

A Felkent Király pedig átjött a mennyei dimenzióból a földi dimenzióba, emberi testet öltve magára, álruhában. Eljött, hogy hirdesse: a mennyei királyság közel jött a földi királysághoz. Eljött, hogy hirdesse a Királyok Királyának kegyelmét, eljött, mint igazság egy hazug világba, eljött, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak, hogy jó hírt hozzon a szegényeknek, hogy a megtört szíveket bekötözze, hogy a vakok szemeit megnyissa. Eljött, hogy elhordozza a fájdalmakat, a bűnöket, eljött, hogy félreállítsa az útból mindazt, ami akadályozta az embert az Atyai házhoz való visszatalálásában. Eljött, hogy engedelmesen megcselekedje az Atya akaratát.

Ézsaiás 53:10 (Károli)

„És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.”

Az Úr, a Mindenható Isten akarta, hogy teste megtörjön, mert ez volt az egyedüli jogos módja annak, hogy elveszett gyermekei visszataláljanak hozzá. Ártatlan vér, hibátlan áldozat, teljes kiengesztelés. A Felkent vére tudta kiengesztelni az Atya haragját, tudta eltolni az ítélet napját. Kicsoda ez a Felkent Király? Kicsoda ez a mi Megmentőnk? Ki volt hajlandó az életét adni értünk, engedetlen, bűnös, gyarló, esendő emberekért? Ki szerethetett minket ennyire?

Filippi 2:5-11 (Károli)

„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus (Felkent) Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. „

Krisztus Jézus, a Felkent Jézus, akit az Atya küldött, és aki letette az életét azért, hogy az elveszett gyermekek visszataláljanak az Atyához, hogy örök életet kaphassanak, hogy újból a jó királyság méltó fiai lehessenek, akik uralkodni fognak. Jézus Krisztus legyőzte a gonosz királyt, e világ fejedelmét. Szemtől szemben harcolt vele és győzött. De nemcsak rajta, hanem mindenen, amit a gonosz képvisel. Hatalmasságokon, fejedelmeken, halálon, átkon, mindenen győzedelmeskedett.

De sokan mégsem ismerték fel, mert nem, mint dicsőséges jött el, hanem szegénnyé lett értünk, hogy mi meggazdagodhassunk. Nem lármázott az utcán, nem kiáltott, hanem szelíden és alázatosan hirdette a jó hírt. Hirdette az embereknek, hogy hagyják ott életüket ebben a gonosz királyságban, gyűlöljék meg azokat, amiket addig tettek és hallgassák a mennyek országának evangéliumát. Fogadják be az Igét, amely testté lett, és újból fiakká válhatnak, bánják meg bűnös útjaikat és forduljanak el attól, válasszák az örök életet, amelyet Ő ad, válasszák Őt, mert Ő az, aki bírája élőknek és holtaknak, Ő az, aki megtarthatja őket.

És akik közösségbe kerültek Vele azoknak beteljesedett a vágy a szívükben, a sóvárgás megelégedést nyert bennük a menny után, a másik királyság után. Mert a jó Király eljött közéjük. Hogy felemelje szolgaságukból, rabszolgaságukból, és újból fiakká tegye őket, királyi fiakká, akiknek teljes körű jogot adván a mennyei polgárságra örökséget adjon. Hogy örököseivé lehessünk Istennek és örököstársai Krisztusnak.

Elvégezvén munkáját, a megváltást, elment, hogy az Atya jobbjára üljön, és ott uralkodjon. De nem hagyott minket, embereket árván, elküldte Szellemét, hogy velünk legyen örökké. Azt a Szellemet, aki létrehozta az Atya parancsát a teremtéskor, azt a Szellemet, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, azt a Szellemet, aki bennünk lakozik, mindazokban, akik hisznek Jézusban és nem test szerint, hanem Szellem szerint járnak és élnek.

Isten az Ő Szelleme által fiakká tett bennünket, gyermekekké, akik valamikor elveszettek voltak, de megtaláltattak. Akik úgy gondolták, hogy nem méltók a fiúságra, de Isten mégis fiakká tett, örökösévé tett minket, hogy örököljük azt a királyságot, amit Ő nekünk készített.

Róma 8:15-17 (Károli)

„Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.”

Galata 4:6-7 (Károli)

„Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által. „

Az Atya visszafogadott, annak ellenére, hogy mit tettünk, Krisztus Jézus áldozata, kereszthalála örökre megváltoztatta a dolgok menetét. Már nem kell a gonosz királyság rabszolgáiként, mostoháiként szenvedni, nyomorgattatni szegénységben, hanem lehet már itt a földön helyreállított fiakként élni, királyi gyermekekként, akik hűségesek és engedelmesek Atyjuknak, és Uruknak Jézus Krisztusnak, hiszen Ő drága véren vásárolta vissza Atyjának elveszett gyermekeit, hogy sok testvér között Ő legyen az elsőszülött. Hogy ezek a hazatalált fiak örökséget kaphassanak Vele együtt, hogy Vele együtt ünnepelhessenek az ünneplés napján, amikor visszajön az övéiért. Mert újból el fog jönni, de most mint dicsőséges nagy Király fog bevonulni, hogy végképp átvegye azt, amiért kifizette az árat, és amiért előlegbe Szellemét adta.

Mint Isten királyságának gyermekei, mint a Király gyermekei, reménységünk van az örökséget illetően, hogy meg fogjuk kapni. Mindaddig tevékenyen munkálkodnunk kell azon, hogy Isten királyságának jó híre minél több emberhez eljusson. A jó hír, a győztes örömhír pedig az, hogy az Atyai házhoz vezető út láthatóvá lett számunkra, hogy az ajtó megnyílt az örök életre, az útban álló bűn el lett távolítva Jézus Krisztusban, hogy az Atyai karok tárva vannak és szeretettel várnak minden megtérő bűnöst, aki kész elhagyni életét e földön, hogy újat nyerjen a mennyben.

Isten királysága, uralma számunkra egy dolgot jelent: jót. A Király az Atyánk, a Király az Urunk, ő neki engedelmességgel szolgálnunk kell, mint engedelmes fiak, akik ilyen módon szeretik Atyjukat és Urukat. És Ő meg fog jutalmazni ezért bennünket. Ragaszkodnunk kell az Ő királyságának szabályaihoz, az Ő parancsolataihoz, mert azok az életet jelentik számunkra.

Nem szabad hasonlókká váljunk a gonosz szolgához, aki kegyetlennek, zsarnok uralkodónak látta gazdáját. Isten nem ilyen. Nem szabad olyanok legyünk, mint a tékozló fiú nagyobbik testvére. Kell tudjuk, hogy Atyánk mindig velünk van, mindene a miénk, tőle bármit kérhetünk Jézus nevében, erre tanított maga Jézus bennünket. És mi, a fiúság feltételeit betartva, élhetünk ezekkel a jó dolgokkal.

Hátat kell fordítanunk egyik királyságnak, ahhoz, hogy a másikat szolgálni tudjuk teljes jogossággal, hiszen két úrnak szolgálni nem lehet, mondta Jézus Urunk. Ezért a felhívás a Király elveszett fiai, gyermekei fele szól:

  

Máté 11:28-30 (Károli)

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

A buzdítás pedig a Király fiainak szól, az Atya megtalált gyermekeinek, akik nem szolgák többé a félelem birodalmában, hanem fiak, akik szolgálják Atyjukat engedelmesen, akik Uruk parancsolatai szerint akarnak élni, akiknek „örökös öröm van fejükön”, akik szerető szívvel fordulnak embertársaik felé, megkönyörülvén azokon, akik még tévelyegnek:

Lukács 12:29-32 (Csia Lajos)

„Azt se kérdezzétek, hogy mit egyetek, mit igyatok, s félelem és remény közt ne lebegjetek. Mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul: a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ellenkezőleg, az ő királyságát keressétek, ama dolgokat majd hozzáadják nektek a királysághoz. Ne félj, kis nyájacska, mert Atyátok úgy látta helyesnek, hogy a királyságot nektek adja. „

Jézus Krisztus győzött a gonosz fölött. E világ fejedelme meg lett ítélve. Jézus minket is arra hívott el, hogy győztes keresztény életet éljünk itt a földön, mint a Király gyermekei és nem mint a félelem szolgái. Többé már nem kell félnünk, harcolnunk kell Isten királyságáért ebben az elfajult, elfordult nemzetségben, hogy minél több ember otthagyja a gonosz uralmát. Harcosok vagyunk, akiket Isten uralkodásra hívott el. Ne felejtsük: kezdetben, amikor Isten teremtette az embert, uralkodásra teremtette. A végsőkben pedig vissza fogja állítani azt az állapotot. Aki mindvégig kitart Isten mellet hűségesen, az üdvözülni fog, az győzni fog, és aki győz, az uralkodik.

Jelenések könyve 3:21 (Károli)

 „A ki győz, megadom annak,

hogy az én királyiszékembe űljön velem,

amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.”