"A megtérés első gyümölcse ma is az a felismerés, hogy Isten az atyánk, s a Szellem által kiálthatjuk: "Abbá, Atya!". Ehhez járul még az Isten kegyelme felett érzett hála, és a vágy Isten jobb megismerése, tetszésének elnyerése és mind tökéletesebb szolgálata után. Ilyen az igazi "kegyesség", és csakis az a megtérés tekinthető valódinak, amelyik kegyes, Isten szerinti életet eredményez."
"Az igazi megtérés mindig gyülekezeti tagságot eredményez. Nem csupán arról van szó, hogy a megtérteknek csatlakozniuk kell a keresztény közösséghez, hanem arról is, hogy a keresztény közösségnek örömmel kell fogadnia a megtérteket, különös tekintettel azokra, akik más vallási, etnikai és társadalmi háttérből érkeznek. Napjainkban égető szükség van Anániásokra és Barnabásokra, akik kételyeiken és aggályaikon fölülemelkedve elsőként közelednek az új testvérekhez."
"Minden új megtért egy megváltozott ember, s ennek jeléül új címeket is kap, megváltozik a kapcsolata Istennel, ezért "tanítvány" és "szent" lesz belőle, megváltozik a kapcsolata az egyházzal, ezért "testvér"-nek fogják nevezni, és megváltozik a kapcsolata a világgal is, hiszen immár "tanú"-ként, bizonyságtevőként él majd embertársai között. Ha egy magát megtértnek nevező személyre nem jellemző a fenti - az Istenhez, a gyülekezethez és a világhoz fűződő - megváltozott kapcsolatformák mindegyike, joggal vonhatjuk kétségbe megtérését. Ám ahol ezek nyilvánvalóan működnek, minden okunk megvan rá, hogy magasztaljuk Isten kegyelmét."
"A bizonyságtétel nem egyenlő az önéletrajzi visszaemlékezéssel. Bizonyságot tenni annyi, mint Krisztusról beszélni. Saját tapasztalataink illusztrálhatják, de sosem uralhatják bizonyságtételünket."
"A Krisztusról szóló bizonyságtétellel a Krisztusért való szenvedés is együtt jár."
Idézetek John Stott: Az apostolok cselekedetei című könyvéből. (Harmat-Kia, Budapest 2010)
Egyszerű és nagyszerű igazságok Isten Igéjének alapján.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése