Krisztussal együtt megfeszíttettem?

"Krisztussal együtt megfeszíttettem.

Élek pedig többé nem én,

hanem él bennem a Krisztus;

amely életet pedig most testben élek,

az Isten Fiában való hitben élem,

aki szeretett engem és önmagát adta értem."

Galata 2,20

Tényeket közlő igevers. Nagyon súlyos szavak. Sok keresztény mondja ezeket a szavakat a saját életére. De gondolt bele valaki egyáltalán, hogy mit mond? Ezek súlyos kijelentések. Olyan tényeket közölnek, amelyek, ímé, megtörténtek. Ezek a szavak nem hordoznak kétséget önmagukban, nem kérdések, nem filozofálások az élet nagy kérdései fölött. Ezek, még egyszer mondom,  TÉNYEK. És most azokról beszélünk, akik Jézus követőinek mondják magukat.

Vegyük sorjába a tényeket.

1. KRISZTUSSAL EGYÜTT MEGFESZÍTTETTEM.

Első ténymegállapítás, hogy Jézus Krisztussal együtt kereszthalált haltam. Őt megfeszítették, mert az igazságot képviselte. Ez a világ hazugságokra épül, a gonosz marketingjére, az emberek ravasz manipulálására, a varázslásra, a sikerhajhászásra, az élmények, élvezetek, gyönyörök hajszolására. Egy ilyen világban az igazságot hangoztatni nagy merészség. Milyen igazságot kellene hangoztatni? Ugyanazt, amit Jézus Krisztus hangoztatott: "... a világ engem gyűlöl, mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak." János 7,7

Jézus Krisztus a világgal szemben képviselte az igazságot, éspedig a bűnről beszélt, arról beszélt, hogy az embereknek szükséges megtérniük gonosz cselekedeteikből, szükség, hogy gondolkodásmódjukon változtassanak, szükség, hogy Isten szerinti életet kezdjenek élni, mert jön egy nap, az ítélet napja, amikor mindenki megkapja cselekedeteiért igazságos jutalmát vagy büntetését. Jézus utat kínált az embereknek egy új életre, utat az örök életre, utat a bűnbocsánatra, utat az Örökkévaló Istenhez. 

Jézus Krisztus azt mondta magáról, hogy Ő Isten Fia, hogy Őt Isten küldte, hogy Ő egy más világból jött, amely arra vár, hogy befogadja azt a sok embert, aki felismeri, hogy szüksége van Isten kegyelmére, bocsánatára, szeretetére. Nem mindenki hitte el az Ő beszédeit. Pedig Ő igazat beszélt. Bizonyították a cselekedetei, a jelek és csodák, amiket véghezvitt.

DE: "... a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, 
mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak valának." János 3,19

Ezért, mert nem szerették az igazságot, Jézust megölték. Pedig Jézus a szabadságot ígérte az igazság által. A szabadságot a bűntől, szabadságot a kárhoztatás alól, szabadságot a gonosz fogságából, szabadságot a függőségektől, megkötözöttségektől, e világ elmúlásától. És mégis...

"Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, 
aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam." János 8,40

"Mivelhogy  pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem." János 8,45

Megfeszítették a dicsőség Urát. Megölték. Kivégezték. Meghalt. 

És most jövök képbe én. Vele együtt meg lettem feszítve. Igaz ez? Ezt tényként mondja Isten igéje. Miért kellett volna bárki engem megfeszítsen? Miért? A válasz ott van: Krisztusért. Mert eldöntöttem, hogy az életemet neki adom. Mert eldöntöttem, hogy Őt követem. Eldöntöttem, hogy megtérek gonosz útjaimról, eldöntöttem, hogy jobb ember akarok lenni, és hallottam Róla, az élet Uráról, aki magához hívott engem. És attól a perctől, hogy ezt a döntést meghoztam, szabad lettem. És ez a szabadság arra késztetett, hogy az Ő cselekedeteit kezdjem cselekedni. Vagyis az igazság képviselője lettem. Ebben a hazug, gonosz világban. Vettem a bátorságot és szembeszálltam a világgal és annak minden hazugságával. És ezért engem is megöltek Krisztussal együtt, azaz nem hittek nekem és már nem létezem számukra. Vagy mégse?

Úgy cselekszem, ahogyan Ő cselekedett? Az Atya akaratát keresem? Az Ő akaratában járok? Tény ez az én életemben, mint keresztény ember? Meg lettem feszítve Vele, az Ő nevéért? Szenvedtem vele együtt a halálban? Imádkoztam közben, hogy: "Atyám, bocsáss meg nekik..."? Minden harag és gyűlölet nélkül? Szeretem őket azért, mert elveszettek? Megsajnáltam, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok? Igen? Átmentem ezeken? Átmentél ezeken? Szolgálok, ahogyan Ő szolgált? Hirdetem, amit Ő hirdetett? Tényleg meg lettem feszítve Ő vele együtt? Letettem az életemet őérettük? Vagy megtörtént vagy nem. Krisztus már megfeszíttetett. A kérdés az, hogy én Vele együtt igen-e?

2. ÉLEK PEDIG TÖBBÉ NEM ÉN, ...

Természetes és logikus a következtetés, hogyha Krisztussal együtt meg lettem feszítve, akkor többé már nem élek. Helyesebben szeretnék fogalmazni: Többé nem él az ÉN! Tudjátok, az ÉN nagy úr! 

Csak akkor halt meg az ÉN, ha tényleg meg lettem feszítve Jézussal. De, ha az ÉN nem tűri el, hogy meggyalázzák, nem tűri el, hogy megszégyenítsék, nem tűri el, hogy megmondják mások, mit kell csinálni, ha nem tud hallgatni, amikor igazságtalanság éri az Úrért, vagy ha nem tud engedelmeskedni az isteni parancsolatoknak, ha nem tud ellenállni a gonosz kívánságoknak, ha nem tud kitartani a kísértésbe, AKKOR NEM HALT MEG. És akkor nem igaz az első pont, hogy Ő vele meg lettem feszítve. És akkor már nem is igaz az igevers többi része sem az életemre. 

A megfeszítésemhez én is hozzá kell járuljak, akárcsak az Úr hozzájárult a saját megfeszítéséhez. Hogyan? Ahogyan Ő tette. Hallgatott. Amikor vádolták, nem mosta magát, nem védekezett, nem ellenérvelt. Hanem tudta, hogy az Ő királysága nem ebből a világból való. Nekem is tudnom kell, hogy nem én vagyok az ítélő bíró, hanem Isten. Tudnom kell, hogy Ő megfizet mindazoknak, akik ott állnak a tömegben és azt kiáltják, hogy: "... feszítsd meg!" Ugyanakkor tudnom kell, hogy lehet, hogy mégis megússzák, mert nekik is van esélyük, és ezért örülnöm kell. Ezért könyörögnöm kell értük, annak ellenére, hogy halálomat akarják, hogy nem bírnak arcomba nézni, mert utálnak.

És a halálom szenvedéssel jár, fájdalmakkal jár. Gyötrődéssel jár. A Gecsemáné kert elkerülhetetlen. A test gyötrődése naponként. Minden napra van egy kereszt. Minden korán reggel a Gecsemáné kertben kell gyötrődnöm, habár a poharat nem akarom kiinni, mégis az Atya akarata kell, hogy meglegyen. NEM az ÉN akarata. Ha nem így történik, az ÉN élni fog. És az ÉN cselekedetei naponként ellenkeznek Krisztus cselekedeteivel. És az ÉN akarata ellenkezik az Atya akaratával. Hiába mondom: "... legyen meg a Te akaratod", tulajdonképpen azt gondolom: "legyen meg az ÉN akaratom".

Veszélyes dolog ez. Mondani egyet és mást gondolni. Imádkozni egyet és mást csinálni. Prédikálni egyet és nem azt csinálni. Nagyon veszélyes. Nem lehet játszani Krisztustól kapott lehetőségünkkel. Krisztus bármennyire is szerető Isten, Ő megtette, amit megtehetett. A többi rajtunk áll. Ijesztő kijelentést tesz nekünk: 

"És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom." 

Lukács 14,27

NEM LEHET KRISZTUS UTÁN MENNI IGAZÁN A KERESZT NÉLKÜL!!! 
A TANÍTVÁNYSÁG FELTÉTELE A KERESZT VÁLLALÁSA!!!

AZ ÚT KRISZTUSHOZ A KERESZTEN ÁT VEZET!!!

Ijesztő, de ez az igazság. Megvizsgál és megítél az ige. Az igazság. Krisztus beszéde. 

Sokan mentek Jézus után, amíg itt volt a földön. De csak egy érintette Őt hittel a sokaságban. Ma is sokan mennek utána. És sokan lesznek majd, akik azt mondják: "Uram, Uram..." És sokan, és sokan, és sokan... DE, meg van írva, hogy az életre vezető utat, a keskeny kaput mégis kevesen találják meg. Sokan akarnak nagy dolgokat tenni, az Ő nevében. De a keresztet nem akarja senki, mert az a fájdalom helye, az a vérző sebek helye, az a gyötrődés helye. Jézus apostolai, tanítványai is ugyanezt tapasztalták, hogy a dicsőség Urához vezető út a kereszt. Boldogan vállalták. 

És én? És te?

Élek még ÉN? Vagy Élek többé nem ÉN?
Mindenki felteheti magának a kérdést és elgondolkozhat ezen...
Majd folytatom a további tényekkel egy másik bejegyzésben. Csak hogy legyen időd gondolkodni....