"Tudom, hogy te mindent megtehetsz..."

Egy olyan világban élünk napjainkban, ahol a rohanás, a pörgés, a fokozott tempó elszédíti az embert nap, mint nap. Annyira lefoglalja az embert a bajaival, dolgaival, teendőivel való foglalkozás, hogy keresztényként is nehezére esik sokszor megállni, lelassulni, elcsendesedni, lenyugodni. Hát még a világban élő ember, aki nem ismeri Istent. Azt látom, hogy az ördög szó szerint a vesztükbe kergeti az embereket. Menj dolgozz, keress pénzt, majd költsd el, vásárolj, fogyassz, majd kezdjed elölről, majd aggódjál a holnapért, majd a holnaputánért és így tovább. 

Az emberek terveznek, célokat tűznek ki, és ezért éjt nappallá téve hajtanak, hogy elérjék. Mindent és mindenkit a pénz motivál, az irigység motivál, a féltékenység motivál. Minél több legyen, minél többet tudjunk felmutatni, lássák mások is csillogásunkat, gazdagságunkat, stb. 

Ahogy olvastam a Bibliát, Jób könyve került szemeim elé. Tudjuk, hogy Jób egy gazdag, befolyásos ember volt. Saját elmondása szerint nem volt nála hatalmasabb ember, ami a befolyást, gazdagságot illeti. Mégis volt Valaki, aki hatalmasabbnak bizonyult nála. Ez a Valaki beleszólt az életébe és drasztikusan átrendezte azt. Ez a Valaki lesöpörte Jób asztaláról terveit, céljait, álmait, ábrándjait. Ez a Valaki áthúzta minden számítását, amely életére, családja életére vonatkozott. Jób elveszítette mindenét. Gazdagságát, jólétét, családját, vagyonát. És mi történt? Röviden annyi, hogy átkozódásokban, panaszkodásokban tört ki, lázadó magatartás lett úrrá rajta Istennel szemben. Visszasírta a régi szép időket, emlékeit felidézte a régi jólét napjairól és a Teremtőt okolta mindenért, ami történt vele, saját ártatlanságát hangoztatva fordult szembe Istennel. 

Jóbról azt is kell tudni, hogy istenfélő volt, vallásos ember volt, aki Istennek tetsző életet igyekezett élni. Mégis voltak neki tervei, céljai, ügyei, amikért élt, dolgozott, tevékenykedett. És valahol mélyen a szívében tudta, hogy Isten az, aki Őt megsegítette, hogy áldott, gazdag, befolyásos ember legyen. Mégis amikor veszteség érte, amikor tehetetlenül kellet végignézze egy nagyobb erő beavatkozását az életébe, tudatlanul kezdett cselekedni, beszélni. Az elején azt látjuk, hogy még magánál van, még tisztán lát, ez megnyilvánul vétek nélküli beszédében, ám az idő múlásával elhomályosul az értelme és tudatlanságba süllyed. Vádolni kezdi Istent, perelni akar vele, kérdőre vonja.

Isten megjelenik a végén Jóbnak és felsorakoztatja az örök rendet előtte, a teremtést, a világ felállításának, megtervezésének és kivitelezésének képeit. Ettől a látástól kap sokkot Jób, ez az a sokkterápia, ami visszahozza őt eredeti állapotába, amikor félve közeledett Istenhez és neki tetszően akart élni. Ekkor érti meg az ő kicsinységét és ekkor látja meg Isten nagyságát. Ekkor mondja a következő ébresztő mondatokat, amelyek ma számunkra megfontolandóak:

"Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál. Ki az - mondod - aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom." Jób 42; 2-3

Kérdés 1: Hívőként, amikor úgy gondoljuk, hogy minden jól megy és nyeregben vagyunk, amikor jól mennek a dolgok és nincs gondunk csak arra, hogy Isten dicsérjük, amikor látjuk beteljesedni terveinket, céljainkat, álmainkat, és becsúszik egy tervváltoztatás, egy átrendezés, amit nem mi akartunk, nem láttunk előre és veszteség ér, akkor hogyan reagálunk? 

Kérdés 2: Tudjuk-e azt, amit Jób csak a végén tudott meg? Hogy Isten mindent megtehet? Beszámítottuk-e Őt, vagy csak a magunk kis élete számít? Úgy élünk-e, ahogyan Isten int bennünket, hogy ne ragaszkodjunk földi életünkhöz, földi "kincseinkhez?

Ezek a kérdések tevődtek fel bennem, ahogyan Jób ébresztő mondatait olvastam. Sokszor tervezünk, gondolkodunk, hogy mit hogyan kellene csinálni, hová kellene menni, milyen dolgokat kellene véghezvinni, hogy életünk jobb legyen, szebb legyen, belekeveredünk e világ tempójába, rohanásába, pörgésébe csak azért, hogy mi is fel tudjunk mutatni valami, mert a megfelelési kényszer hajt. Megfelelni főnökeinknek, családunknak, barátainknak, környezetünknek, stb. 

Isten szól hozzánk, hogy álljunk meg, csendesedjünk el, vonuljunk el a világ zajától, rohanásától és fordítsuk füleinket az Ő beszédére. Ismerjük fel, ismerjük el az Ő nagyságát és csodáljuk meg Őt. De ne csak füleinkkel forduljunk felé, hanem szemeinket is emeljük fel hozzá, nézzünk Rá és csodáljuk meg Őt. Olyan bőséges tárház áll rendelkezésünkre a Bibliában, ami az Ő nagyságát illeti, ami az Ő Fenségét illeti, ami az Ő csodálatos tetteit illeti. Merüljünk el ebben a csodálatos világban, amit Ő kínál a Biblián keresztül, merüljünk el a Vele való közösségben, beszélgetésben, kapcsolatban, erre hív Ő minden hívőt.

Azt akarja, hogy kérdezzük Őt, azt akarja, hogy tanítson minket, azt akarja, hogy meggyőződjünk nagyságáról, szeretetéről, kegyelméről. Velünk akar lenni, azt akarja, hogy első legyen az életünkben, hogy terveink, céljaink, álmaink Őt is magukba foglalják, hogy Ő meg tudja azokat adni, ahogyan azt Ő akarja: számunkra legjobban: mint apa a fiának. Szeretettel. 

Jób is kétszeresét kapta mindennek, amit elvesztett valaha, de akkor már másképp gondolkodott Istenről, már személyes tapasztalata volt Istennel. És nekünk is az kell legyen, személyesen meg kell tapasztaljuk Isten valóságát, hogy ne csak egy távoli Valaki legyen, akit hibáztatunk, ha beleszól az életünkbe, hanem a hozzánk közelálló Isten, Mindenható, szerető, oltalmazó Atya, jóságos Úr, kegyelmes Király. Ha ismerjük Őt, akkor bízhatunk benne, ha hiszünk Neki, akkor meglátjuk Őt, és bármi történjék fejet hajtunk akarata előtt, hiszen tudjuk: "Ő bármit megtehet..."