Kicsit késve érkezik a beharangozott sorozat második része, ezért olvasóim elnézését kérem, azokét először, akik olvasták az első részt és várták a folytatást. Mai írásom középpontjában szeretném ha a Jó Pásztor lenne, ezért is idéztem az Igéből a bejegyzés címében. Mint minden írásomban különben, mindig azt szeretném, hogy Ő legyen a középpontban, aki megmentette az én életemet, és még sok más ember életét is. Ezek az emberek pedig bizonyságai, tanúbizonyságai Neki, aki Úr mindenek felett, aki nem más, mint Jézus Krisztus, akié legyen minden dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
A mai részben Jó Pásztorunk egy elveszett juhának a történetét szeretném olvasóim elé tárni bizonyságként, ami egyébként nem új történet azoknak, akik rendszeres bibliaolvasók. Viszont Istennek beszéde mindig tud valami újat mondani nekünk, ezért remélem, hogy mindenki számára szól majd Isten ezen a bejegyzésen keresztül.
Tehát, mint mondtam, egy elveszett juhról van szó, aki megtaláltatott a Jó Pásztor által. Hadd idézzem Isten Igéjét:
"És bemenvén, általméne Jerikón. És íme volt ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak, és az fővámszedő volt, és gazdag. És igyekezett Jézust látni, ki az, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhágott egy eperfüge fára, hogy őt lássa, mert arra volt elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látta őt, és monda néki: "Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom." És sietve leszállt, és örömmel fogadta őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, mondván, hogy: bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: "Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe." Monda pedig néki Jézus: "Ma lett üdvössége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett."
Lukács 19,1-10
Mi a legcsodálatosabb ebben a történetben? Erre a kérdésre egy Igével szeretnék válaszolni:
"Én vagyok a jó pásztor, és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim." János 10,14
Zákeus a Jó Pásztor egyik elveszett juha volt, aki tévelygett, eltévelyedett a nyájtól, rossz úton járt. Amikor hallott először Jézusról, arról, hogy ez a Jézus nevű ember jön az Ő városába, akkor minden amit tenni akart, az volt, hogy megláthassa ki az! Vajon miért? Mert ő egy elveszett juh volt, aki kereste szívében a visszautat a nyájhoz, kereste a szívében a pásztort, akinek a hangja után vágyott az ő lelke, szelleme. Keresés volt Zákeusban, ahogyan minden emberben van, hiszen mindnyájan elveszett juhai voltunk a mi Pásztorunknak.
Bennem is volt keresés, istenkeresés, kerestem valamit, vagy valakit, aki meg tudná elégíteni az én vágyamat, aki ki tudná tölteni az űrt a szívemben. Ezt az űrt semmi nem tudja kitölteni, sem pénz, sem szórakozás, sem testi élvezetek, sem munka, egyszerűen semmi. Csak a Pásztor tudja ezt az űrt betölteni. Az én életemben is így volt. Zákeus életében is így volt.
Gazdag volt, fővámszedő, honfitársai szemében bűnös, hazaáruló, megvetett, egyedüli társasága a családja talán, akik elfogadták őt. De a szíve, a sok pénz, vagyon, jólét közepette üres volt. Vágyott valamire, valakire, aki hiányzott az életéből. Látta a hitványságot, a zsarolásokat, a csalásokat, átveréseket, amelyeknek ő maga is rabja volt, de nem tudott tenni ellene, pedig szíve mélyén lehet, ha akart volna. De nem volt képes rá. Mert elveszett volt.
De eljött Zákeus életében az a pillanat, amikor minden megváltozott. Egy találkozás pillanata mindent megváltoztatott az életében. Hallott Róla, tudott Róla, tudott az érkezéséről, látni akarta Őt. Mindent megtett, hogy láthassa Őt.
Sokkal többet kapott annál, mint amire számított. Visszakapta a Pásztort. Felismerte a Pásztort. Megismerte a hangját: "Az én juhaim hallják az én szómat, ..." János 10,27
Jézus név szerint ismerte Zákeust, hiszen Ő ismeri az övéit, és az övéi megismerik Őt, felismerik Őt. Ez történt abban a pillanatban a fügefánál. Jézus találkozott egyik elveszett juhával, megismerte, nevén szólította, magához hívta. A juh pedig engedelmeskedvén a Pásztornak leszállt és örömmel befogadta. Örömmel, mert megtalálta. A találkozás pillanatában érzett öröm az én életemben sem maradt el. Ez egy olyan találkozás, amit az ember soha nem fog elfelejteni, ami az életét örökre megváltoztatja. Zákeussal is így történt.
Zákeusnak egyetlen esélye volt, hogy elveszettből megtalált legyen. Maximálisan kihasználta. Nekünk hány lehetőség adatott? Hányat használtunk ki? Vagy hányat nem? Te, aki olvasod, találkoztál már Vele? Volt lehetőséged rá? Ne maradj a tömegben, emelkedj ki, akarjad Őt meglátni, akarj Vele találkozni.
Zákeus nem akart a tömegben maradni, nem akart a rossz nyájban maradni, nem akart többé elveszett lenni.
És megtalálta élete értelmét, megtalálta üdvösségét, megtalálta boldogságát, és el tudott szakadni a földtől, az anyagtól, a materializmustól, a gonoszságtól, a kapzsiságtól, mert egy másik értékrend lett domináns az életében, a mennyei értékrend.
Emlékszem az én életemben is erre a változásra, amikor már nem ez a világ értékrendje volt a fontosabb, hanem egy másik értékrend alakult ki az életemben egyik pillanatról a másikra. Ez nem egy folyamat. Ez egy pillanatnyi változás, ahogyan láthatjuk Zákeus életében is. Egyik pillanatról a másikra döntést hozott: nem ez a világ a fontos, hiszen ő már tudta, hogy hazatalált, és az igazi értékek majd a mennyben fognak az övéi lenni. Ezért cselekedett, és vagyonát szegények segítésére szánta, majd szintén az értékrend változásának következtében döntött hibái jóvátételéről. Ezek olyan változások egy ember életében, amelyek az igazi, őszinte megtérést követik. Mint mondtam, nem egy folyamat. Az én életemben sem egy folyamat volt, hanem egy átfordulás. Ami azután következett, az volt a folyamat, ami még ma is tart, ami egy átalakulás.
És habár Zákeus megvetett volt és elutasított, a Pásztor nem utasította el Őt. Sőt, nevén szólította, magához hívta, ahogyan ma is minden elveszett juhához szól az Ő hangja. Ő alig várja, hogy elveszett juhai segítségül hívják. Az Ő keblén találja meg minden elveszett a nyugalmát, békességét, örömét, boldogságát. A Pásztor szeretete mindent felülmúl. Ő, úgy ahogy jön az ember hozzá: megvetetten, elutasítottan, megsebezve, megbélyegezve befogadja és meggyógyítja, megvigasztalja, felépíti, helyreállítja.
"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." Lukács 19,10
Emlékszem még keresztény életem elejére, amikor felkért a pásztorom, hogy prédikáljak egy alkalmon, és én készülődtem, kerestem az Urat, hogy miről is beszéljek. Olvastam a János evangéliumának a 10. fejezetét. Amikor elérkeztem egyik igevershez megszólított Isten olyan módon, hogy akaratom ellenére kitört belőlem a sírás. Annyira élővé vált számomra az a vers, azok a szavak, hogy a csontjaimig hatolt és át meg átjárta a testemet, lelkemet, szellememet.
Nagyon hálás voltam akkor, ott Istennek, hogy elküldte a juhok nagy Pásztorát, hogy megkeresse az elveszetteket, hogy örök életet adjon nekik. Mert én azelőtt azt olvastam, hogy Izráel elveszett juhaihoz küldte az Úr a tanítványokat, és egy kicsit furcsa is volt számomra ez a kijelentése. De amikor ezt az igeverset elolvastam és ezen keresztül hozzám szólt az Úr, mindent megértettem, amire akkor szükségem volt.
Ez lenne az a vers:
"Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra, és lészen egy akol és egy pásztor." János 10,16
Hálás vagyok Istennek a Zákeus történetéért, hogy azt láthattam belőle, hogy mennyire szeretett minket embereket Isten, mennyire szeretett minket Jézus és mennyire szeret minden elveszett embert, aki még nem tért vissza a nyájba. Hálás vagyok Neki, hogy Ő az én Pásztorom, a Jó Pásztor.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése