119. Zsoltár 5

„Vajha igazgattatnának az én útjaim a te rendeléseid megőrzésére!” Zsoltár 119; 5

Egy vágy, egy sóhajtás fogalmazódik meg ebben a versben: „Bárcsak mindig egyenesen járnék utadon, s hűségesen követném törvényedet!” – mondja az egyszerű fordítás. Ez annak az embernek sóhajtása, aki megismerte Istent, aki személyesen átélte a találkozást Jézus Krisztussal, akinek az életét az ige megváltoztatta.

Aki megtisztult és bárány lelkületet kapott, az már nem akar többé a sárban hemperegni, mint a disznó. Egyszer hallottam egy prédikációban, hogy kétféle lelkület létezik az emberekben. A disznó lelkület és a bárány lelkület. A disznó lelkület a világi emberben él, és ez szereti a pocsolyát, a fürdőzést a sárban. Én is valamikor ilyen lelkülettel rendelkeztem. Akárcsak a disznó, jól éreztem magam a pocsolyában, a sáros fertőben hemperegni. De, amikor az embert Jézus Krisztus hívja magához, akkor a pocsolya elkezd kényelmetlenné válni. Minél többet hallottam az igazságot, annál kényelmetlenebb volt a pocsolya. És aki elfogadja Jézus hívását, azt Ő megtisztítja. Más emberré lesz. Megváltozik. Más lelkületet kap. A Bárányét.

Én is így lettem bárány lelkületű. A bárány pedig nem szereti a pocsolyát. Ha beleesik is igyekszik ki belőle, de gyorsan. A bárány lelkület tiszta, nem szereti a mocskot. Ilyen lelket, szellemet ad az Úr, a Mindenható. Az Ő Szellemét.

És amikor az ember beleesik a pocsolyába, akkor látja, hogy mennyire esendő, mennyire gyenge Isten nélkül. Látja, hogy ha Isten nem segít, akkor visszamegy a pocsolyába hemperegni. De, aki megízlelte a mennyei ízeket, az felsóhajt: bárcsak…, vajha… járhatnék egyenesen mindig a te utadon. Az útmutató Isten beszéde, igéje, rendelései, bizonyságai, határozatai. Ezeknek megőrzése által tud az ember egyenesen járni. De ez még nem elég.

Ezért adta Isten az Ő Szellemét, hogy segítsen. Az ember csak úgy tud tiszta, bűn nélküli életet élni, ha Isten segít ebben. Ezt emberi erőből nem lehet megtenni, mert az ember velejéig romlott. A Bibliában olvasni lehet erről a romlottságról, ami jellemző ma is, úgy hívják: a teljes romlottság tana:

„Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” Róma 3; 10-12

Bárcsak…, vajha…, kiált fel a zsoltáros, kiáltok fel vele én is. Dávid már több ezer éve felismerte a boldogság titkát, az igazi boldogság titkát:

„Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.” Zsoltár 32; 1-2

Ma már Jézus Krisztusban hívőként megtapasztalhatja minden ember ezt a boldogságot. Megtapasztalhatja minden ember a bárány lelkület csodálatos tisztaságát, a Szent Szellem erejét, Isten segítségét a bűnnel szemben való harcban. Mert a pocsolya ellen csak a bárányok rúg-kapálnak. A disznók ma is jól érzik magukat benne.