Nagy gyülekezet vs. kis gyülekezet!?

Mai nap folyamán kezembe vettem egy könyvet, amit néhány napja olvasok, és mielőtt nekifogtam volna olvasni, megfordítottam és olvasom a hátán, hogy a szerző az XY nevű tízezer fős gyülekezet pásztora. Folytattam volna az olvasást, de megütötte a fülemet a tízezer fő és elindult bennem egy gondolat. Hiszem, hogy Isten Szelleme indította el.

Keresztény életem során többször találkoztam ezzel a jelenséggel. A "nagy gyülekezet" jelenséggel. Hogy Amerikában milyen megagyülekezetek vannak, hogy ilyen sokan, meg olyan sokan. Ez még rendben van, de nálunk is felütötte a fejét a jelenség, hogy ha nincs nagy gyülekezet, nem is jó az a gyülekezet, meg nincs is jó istentisztelet, meg stb. Valahányszor valakivel beszélgettem, persze testvérrel, aki más városból való volt, és említettem a gyülekezetet, az első kérdés mindig az volt, hogy hányan vagyunk.

Hallottam olyant is, hogy ha nincs meg bizonyos létszáma a gyülekezetnek, nem is hívják a pásztort máshová prédikálni, ezt persze Amerikáról hallottam megint. Ezek a  megagyülis pásztorok a létszámra törekednek, a "sokaságban van az erő" jelmondattal mennek előre. Ez bejött Európába is, itt is már létszám alapján ítélik a vezetőket, pásztorokat. De ahogyan ma szólt hozzám az Úr az igén keresztül megértettem nagyon fontos dolgokat ezekkel kapcsolatban. Ezeket szeretném most megosztani olvasóimmal.

Szeretném idézni azt az igerészt, amelyen keresztül kijelentést kaptam az Úrtól:

"Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedbe űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők." Máté 7,13-23

Először beszél Jézus egy széles útról, amin sokan járnak, ez a veszedelemre visz. Erre az útra tágas kapu nyílik. Könnyű oda bejutni. Vannak is sokan, akik oda bejutnak és ott járnak, közeledve a veszedelem helyéhez. De beszél Jézus egy szoros kapuról is meg egy keskeny útról, amit viszont kevesen találnak meg. Két kulcsszót látok ezekben az igékben. Az egyik a SOK, a másik a KEVÉS.

Emberekről beszél az Úr. Sok emberről és kevés emberről. Két úton járnak az emberek. Nem egyszerre, azt nem lehet a Biblia szerint. Két Úrnak szolgálni nem lehet. Vagy az egyik úton, vagy a másik úton. Széles vagy keskeny. Sok és kevés. Az egyiken sokan vannak. A másikat kevesen találják meg. Azt KERESNI KELL. A KERESÉS pedig munkát jelent. A munka bajjal jár, a bajt kerülni kell - mondja egy világi mondás. Sokan követik ezt az elvet, még keresztények is. Miből gondolom? A fenti igerészből.

Lehet, hogy nagy gyülekezet van valahol, ötezer, tízezer, vagy huszonötezer fős, de nem biztos, hogy mind a keskeny úton járnak. Sőt, az ige alapján azt merem mondani, hogy biztos, hogy nem mind járnak a keskeny úton. Miért? Mert nem találták meg a szoros kaput. Jóllehet azt hiszik, hogy megtalálták, mégis a széles úton járnak és a veszedelemre igyekeznek. Emlékezzünk Jézus szavaira: "kevesen vannak, akik megtalálják." Mégis: "sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram!" Szembeállítja a sokaságot a kevéssel, a névleges, hamis keresztényeket az őszinte, istenfélő hívőkkel, akik keresik Atyjuk akaratát.

Mert ez a lényeg, azt mondja Jézus: "aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." Hogyan tudom meg, hogy mi Isten akarata számomra? Úgy, hogy keresni kezdem Őt, keresni kezdem úgy, hogy odaszánom a testemet, szellememet, és az elmém, gondolataim, szívem megújulása által elváltozva megvizsgálom, hogy mi az Ő akarata az életemben.

"Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mit a ti okos tiszteleteteket. És nem szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Róma 12,1-2

Jézus minden kereszténynek, minden követőjének a következő megbízást adja:

"Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát..." Máté 6,33

Ez egy olyan dolog, amit tenni kell, ha kereszténynek mondom magam. Keresem Isten királyságának, országának igazságait, hogy megértve azokat meg tudjam cselekedni és azok szerint tudjak élni. Ez a keresés testem, lelkem, szellemem odaszánásában áll imára, böjtre, könyörgésre, esedezésre, sírásra, dicséretre, bibliaolvasásra, bizonyságtételre, a jónak cselekvésére. Ha keresem Istent Ő kijelenti magát, ha megértem a kijelentést meg is kell cselekedjem, ha megcselekszem örvendezek az Úrban, mert megtaláltam a szoros kaput és a keskeny úton járok. Ezeknek a dolgoknak megjelenése az életünkben gyümölcsként történik. Más a beszédünk, más a viselkedésünk, másak a cselekedeteink, mint azoknak, akik a veszedelemre igyekeznek.

Pál azt mondja a fent idézett igében, hogy szent kell legyen az áldozatunk Istennek. Egy nagyon fontos dolog Isten előtt a szentség. Ő azt akarja, hogy szentek legyünk, hogy törekedjünk a szentségre, akkor Ő is meg tud szentelni minket. Mert a szentség nélkül senki nem látja meg Őt.

"Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok." 1Thessz 4,3

"Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat." Zsidó 12,14

 Akkor tudunk szentek lenni, ha nem paráználkodunk. Ez értendő mind a testi, mind a szellemi paráznaságra. Ez a szentség útja. Jézus szerint "ez a nemzetség bűnös és parázna." Aki elhagyja bűneit és többé nem folytat parázna életmódot, Istentől elfordult életmódot, az megszentelődik Isten Igéje által. Az emberek, sok esetben keresztények is, más dolgokat engednek be az életükbe, amelyek fontosabbá válnak Istennél, és ez paráznasághoz vezet.

Jézus arról is beszél, hogy a sokaságban vannak olyanok is, akik bár olyanoknak tűnnek, mint a többiek, mégis nem azok. Egy nagy nyájról beszél, ahol mindenki báránynak látszik, mégis vannak, akik csak kívül bárányok, juhok. Belül igazából ragadozó farkasok. Nagyon fontos felhívást tesz az Úr: "gyümölcseikről ismeritek meg őket."

Az ismertetőjel: a gyümölcs. A széles úton járót a cselekedetei, beszéde, magaviselete különbözteti meg a keskeny úton járótól. A rossz fát a gyümölcse különbözteti meg a jó fától. A rossz fáról pedig azt mondja Jézus, hogy kivágják és tűzre vetik. Ez a veszedelem helye. Ide igyekeznek a rossz fák, azaz azok az emberek, akik mondják, hogy Uram! Uram! de az Úr nem ismeri őket. És ezek vannak sokan, nem azok, akik megtalálták a szoros kaput és bemenvén rajta az élet útján járnak. 

Senki félre ne értsen, nem azt mondom, hogy rossz az, ha nagy a gyülekezet. Az apostolok idejében is nagy gyülekezetek voltak. Csak ez egy figyelmeztetés azoknak, akik a sokaságban hisznek, a nagy gyülekezet megtartó erejébe vetik hitüket, vagy ehhez mérik Isten jelenlétét. Ne felejtsük el Jézus szavait újból: "ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." Nem feltétel a nagy tömeg ahhoz, hogy jó alkalom legyen, hogy jó dicséret legyen, hogy jó "töltekezés" legyen. Nem. Isten azokkal beszél, akik okos tisztelettel áldoznak néki, azaz igei módon közelednek hozzá. Ez egy nagyon fontos kijelentés. Igei módon tisztelni Őt, közeledni hozzá, mert akkor Ő is közeledni fog hozzánk.

És bizony, nem mindenki megy be Isten királyságába, aki Urának hívja Jézust. Még ma is van lehetőség nekünk, keresztényeknek bemenni a szoros kapun, elhagyni azokat a dolgokat, amelyek nem kedvesek Isten előtt, ahogyan a terhet lerakják mielőtt egy szoros kapun átmennek. Meg kell szabadulnunk minden fölösleges dologtól, amely teher számunkra, amely eltereli a figyelmünket a názáreti Jézus Krisztusról, és meg kell térnünk. Nekünk keresnünk kell ezt a kaput, tennünk kell az üdvösségünkért, amelyet Jézus megszerzett, de csak azoknak, akik engedelmeskednek neki.

Oda kell szánjuk az életünket, mint az Istennek papjai, akiket Krisztus tett papokká, hogy képviseljük az Ő országát, királyságát itt a földön. Az Úr kegyelme legyen mindnyájunkkal. Ámen.

A papi teendőinkkel kapcsolatban prédikáltam múlt vasárnap. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe Isten üzenetét: itt megnézheti bárki.