Jézus megmentett!

Nagy öröm számomra, hogy megoszthatom személyes bizonyságtételemet arról, hogy hogyan mentette meg Jézus Krisztus az életemet, a házasságomat, és hogyan változtatott meg engem.


Nagyon sokszor életem során feltettem magamban a kérdést, hogy mi az élet értelme, miért élünk, mi a célja az életünknek. Mindig is volt bennem egy istenkeresés, de nem nagyon találtam válaszokat a kérdésemre, kérdéseimre, habár a Bibliával is próbálkoztam. Nem értettem az ott leírtakat és ezért abbahagytam az olvasását néhány nekifutamodás után. Voltak idők tinédzser koromban, amikor a világ által kínált szórakozásokban kerestem a menekülést az élet elől, és minden probléma elől. Egy ideig elfelejtettem a problémákat, a gondokat, de aztán újra meg újra visszatértek.

Félárván nőttem fel, szüleim elváltak, húsz éves korom előtt édesanyám is meghalt, ezért eléggé egyedül voltam, a haverok, a buli, a szórakozás volt a menekülési útvonal. Sokszor a mámor után kijózanodva újra rám tört a keresés valami felsőbb lény, létezés iránt. Ilyenkor földönkívüliekről szóló könyveket olvastam, a természetfelettivel kapcsolatos témákban, könyvekben kerestem a megnyugvást és vágytam arra, hogy én is részese legyek valami természetfelettinek. Így teltek el ifjú éveim.

Húszas éveim elején megismerkedtem jelenlegi feleségemmel és tőle hallottam először azt a szót, hogy keresztény, azt hogy vannak ilyen emberek, akik keresik Istent és ismerik Őt. Ő valamikor járt egy gyülekezetbe és voltak ismerősei akik keresztények voltak. Lassan kapcsolatba kerültem ezekkel az emberekkel és elkezdtek beszélni nekem Jézusról, meg hívtak összejövetelekre, ahol Isten Igéjét hirdették. Mi eközben az akkori barátnőmmel, aki most már a feleségem, összeköltöztünk anélkül, hogy összeházasodtunk volna.

Van egy jó közmondás: lakva ismeri meg egymást az ember. Ez a mi esetünkben is így lett, együtt lakva elkezdtük megismerni egymást, meglátni egymás hibáit, és a kapcsolatunk megromlott. Hogy javítsunk a helyzeten gyereket terveztünk és amikor megfogant a gyerek, összeházasodtunk. Az öröm, amit a kisfiunk érkezése okozott, lassan elmúlt és újból romlani kezdtek a dolgok. Én lassan már számítógépfüggő lettem, a tévé is fontos szerepet töltött be az életemben, meg egyéb más dolgok és a család kiszorult a képből. Sokat veszekedtünk a feleségemmel, ordítozva tudtunk kommunikálni, a gyerek sírt mi meg ordítoztunk.

Ahogyan gyerekként láttam szétesni a családunkat nagyon fájt, amikor a szüleim veszekedtek, mindig mély nyomot hagyott bennem, és én úgy szerettem volna, hogy az én életem ne így alakuljon. Szerettem volna egy szép családot magamnak, ahol a szeretet uralkodik, ahol nincs veszekedés, azt akartam, hogy az én gyerekeim ne azt lássák, amit én láttam a szüleimtől. De sajnos az ellenkezője történt annak, amit én akartam. Szerettem volna szeretni a feleségemet igazán, a gyerekemért megtenni mindent, de egyszerűen nem tudtam megtenni. Képtelen voltam rá. Belül ez óriási harc volt számomra, a lelkemben éreztem, hogy összeomlok. Házasságunk váláshoz közeledett.

Mindeközben egyre többet hallottam Isten Igéjét, egyre többször hívtak összejövetelekre, és én úgy voltam, hogy nem akartam Jézust, nem akartam Istent, nem akartam elszakadni azoktól a dolgoktól, amik ideiglenes örömök voltak számomra, így a számítógépes játékok, a kedvenc sorozatok a tv-ben, stb. Nem értettem miért mondják, hogy meg kell térni, hogy Jézust el kell fogadni, stb. Szerettem a családomat, de nem tettem semmit annak érdekében, hogy összetartsam, nem voltam képes rá.


Megnőtt a halálfélelmem, féltem, hogy elveszítem a szeretteimet, sokszor rettegtem a gondolattól, hogy meg kell halni.

A helyzet mérgesedett, ami a házasságomat illeti, a válás felé tartottunk, amikor Isten közbeszólt. Elhívtak egy újabb alkalomra, ahol Isten Igéjét hirdette egy argentin ember, elmentünk, persze nagy duzzogva, mert előtte összevesztünk.
Azon az estén Isten megszólított és éreztem hívását, összeszorult a szívem, lelkem össze volt törve, segítségért kiáltottam és tudtam, hogy ember nem tud rajtam segíteni. Feleségemet győzködtem, hogy jöjjön velem, de nem akart. Mikor rákérdezett, hogy miért akarom, hogy imádkozzanak értünk, azt mondtam: a házasságunk meneküljön meg. Nagy nehezen jött velem és Isten meghallgatta a kiáltásomat. Amikor értünk imádkozott az az ember, Isten ereje nagyon megérintett, egy kimondhatatlan szeretet járt át, egy jóleső bénultság vett erőt rajtam és amikor magamhoz tértem tudtam, hogy van Isten, tudtam, hogy Ő él, Ő létezik és szeret engem.

Attól az estétől kezdve az életem gyökeresen megváltozott. Öröm jött az életembe, békesség a lelkembe, helyreállt a házasságom. Függőségeimből megszabadultam, megszabadított az Úr a káromkodástól, csúnya beszédtől, ami nagyon jellemző volt rám. A feleségemmel együtt imádtuk és dicsértük az Urat. Elkezdtük szeretni egymást, szeretni az életet, embertársainkat.

Találkoztam akkor egy emberrel, aki tanított, vezetett Isten útján, és megalakult egy gyülekezet akkor Isten kegyelméből. Azóta már sokan átadták életüket Jézus Krisztusnak és én is szemtanúja lehettem sok emberélet megváltozásának jó irányba.

Elkezdtem olvasni a Bibliát és az Ige volt az ami átformálta az életemet, az Ige volt az ami szólt hozzám, és én csak ittam Isten szavait és ma is így vagyok ezzel.

Nagyon szeretem Isten Igéjét, mert megváltoztatta az életemet és tudom, hogy mi az életem értelme. Tudom, hogy mi a küldetésem ezen a földön. Tudom, hogy ki vagyok Krisztusban, igazán Ő benne találtam meg saját magamat és ez most is folyamatban van.
Most már tudom, hogy miért kellett megtérjek, miért kellet elfogadjam Jézust Uramnak, Megváltómnak, Szabadítómnak. Hogy ne vesszek el.

Ő nem csak a házasságomat mentette meg, hanem ami a legfontosabb: az életemet, a lelkemet a haláltól, az örök kárhozattól. A halálfélelemtől csodálatosan megszabadított és helyébe biztonságérzetet adott.

Minden dicsőség ezért Neki jár. Legyen áldott az Úr Jézus Krisztus, az Atya Isten dicsőségére.