Ezen bejegyzésem lényege a megtérésről fog szólni. Miért? Mert nagyon megszerettem ezt a szót, amióta megtértem, de nagyon utáltam mielőtt megtértem volna. A világban már nem nagyon használják ezt a szót, a keresztény világban viszont elég gyakran. Nekem kellemetlen emlékem volt ezzel a szóval kapcsolatban még gyermekkoromból, ami meghatározta később kialakuló véleményem.
Megmaradtak az emlékezetemben események gyermekkoromból, amikre ma is nagyon tisztán emlékszem, viszont sokról nem tudnám elmondani, hogy melyik szakaszában történt. Így azt sem tudom, hogy amiről most fogok írni hány éves koromban történhetett. Nem egy nagy sztori, de meghatározta az életemet ezzel a témával kapcsolatosan. Csak egy mondatról van szó, ami megmaradt bennem, meg az ahhoz fűződő események halványan.
Falun nőttem fel, és ott úgy működnek a dolgok, hogy ha valami történt a falu alsó végén azt a felső végén már tudják és fordítva. A hírek nagyon hamar terjednek, és valami oknál fogva kiegészülnek érdekesebbnél érdekesebb részletekkel. Valami érdekes dolog történhetett akkor is, amikor hallottam édesanyámat valakivel izgatottan beszélgetni valamiről, és ebből a beszélgetésből maradt meg egy mondat, vagy fél mondat az emlékezetemben, amely így hangzott: "... jönnek a hittérítők." Ez így magában nem lenne annyira borzalmas, de az a hangsúly, ahogyan azt kiejtették, az nagyon bemászott a fejembe.
Én egy elég élénk fantáziájú gyerek voltam, és most is bennem van, vizuális típus vagyok, ha valamiről hallok, vagy olvasok, azt látom is magam előtt elég éles képekben. Abban az adott helyzetben is nagyon hatott a fantáziámra az a mondat, mert olyan hangsúllyal volt kimondva, meg olyan érzelmeket vittek bele, mintha legalább a világ végéről beszéltek volna.
Azonnal egy kép jelent meg bennem, ami sokáig ott élt az elmémben. Fekete, hosszú ruhás emberek, akiknek csuklya volt a fején, fenyegető mozdulatokkal és tekintetekkel rémisztgetik a falu lakosait, hogy meg kell térni, mert különben valami nagyon rossz fog történni. Húúú! Ettől még én is megijedtem. Sokáig kísértett ez a kép. Gondolkoztam magamban, hogy én nem akarok megtérni, miért akarják ezek a rossz emberek, hogy mi megtérjünk, nem tettünk mi semmi rosszat. Igazából nem értettem a megtérni szó jelentését, nem tudtam, hogy mi a lényege, csak ez az élmény megmaradt bennem.
Persze nem történt semmi, nem láttam fekete ruhás embereket, habár egy darabig kerestem őket a tekintetemmel, és egy idő után lassan feledésbe merült a dolog. Mígnem felnőttem. Bizonyos emberek a faluban beálltak valahová és csábítgatták a többieket, hogy ők is álljanak be. Ezzel a "meg kell térni" kifejezéssel éltek. Akkor azt gondoltam, hogy a megtérni szó azt jelenti, hogy a vallásomat, amiben felnőttem, el kell hagyni és más vallásba kell beállni. Azt meg nem! "Amiben születtél abban kell meghaljál" - hallottam sokszor. Én is magamévá tettem e kemény jelmondatot, és ahogy alkalmam nyílt mondani, mondtam is.
Volt példa rá, hogy valaki halálosan megbetegedett, és ezt annak tulajdonították, hogy elhagyta a vallását. Ettől kirázott a hideg. Na, aztán én el nem hagyom a vallásomat, tőlem akárki akármit mondhat, jöhetnek, mehetnek, én nem akarok átok alá kerülni.
Telt az idő, találkoztam keresztény emberekkel, megismerkedtem velük, és hogy ,hogy nem, a vallás mindig szóba került. Elmondtam híres jelmondatomat, amire nagyon is büszke voltam és kész. Aztán elmentünk ilyen alkalmakra, ahol Isten Igéjét hirdették, és ott megint hallom, hogy térjek meg. Hát, mondom, itt valami nem stimmel. Miért akarják olyan erősen ezek az emberek, hogy én megtérjek? Miért kell én ezt megcsináljam? Nem értettem. És nagyon sértette a fülemet ez a szó.
Igazából még mindig nem értettem a jelentését. A lényegét aztán pláne.
Mi kellett történjen ahhoz, hogy megértsem
a MEGTÉRÉS lényegét és jelentését?
MEG KELLETT TÉRJEK!
És miután megtettem, nem kevés időre rá vezetett el Isten arra, hogy megértsem a jelentését és lényegét. Nem bonyolult, semmi csavaros nincs benne, csak az ember valahogy nem tudja megérteni addig, amíg meg nem teszi.
Ugye Jézus is, amikor elkezdte földi szolgálatát, az első üzenete az volt, hogy a megtérést hirdette. Nagyon fontos tudnunk a megtérni szó jelentését a népi használatban, ami nem nehéz, hiszen megfordulást jelent. Az Ószövetségben sokszor van említve ez a szó és általában a bűnös embernek szól. A szó, amit a héber nyelvben használ a Biblia, szó szerint megfordulást jelent.
Hadd említsek egy példát:
"Hagyja el útját a bűnös,
és gondolatait az álnok ember!
Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki,
Istenünkhöz, mert kész megbocsátani."
Ézsaiás 55,7
Isten mindig így szólt az emberhez, így szólította meg, hogy térjen meg, forduljon meg. Ugyanis az ember kezdetben egy rossz döntést hozott. Elhagyta az Atyai házat és saját útjára lépett. Kilépett az Atyai, Apai biztonság alól és a függetlenséget választotta. Egy csábítónak engedett, aki nem más volt, mint az Atya ellensége, a sátán. Ő bírta rá az embert, hogy hagyja el az Atyai házat, és lépjen saját útra.
Nagyon jó példázatot mond erre Jézus, amit szerintem nagyon sokan ismerünk, és hallottunk. Ez a tékozló fiú esete. Láthatjuk ebből a példázatból (Biblia - a tékozló fiú példázata, Lukács evangéliuma 15,11-24), hogy mennyire fájt Istennek az ember elvesztése, és mennyire örül, ha valamelyik gyermeke visszatalál Őhozzá. Hiszen a bűnt mindannyian örököltük az első embertől, mindannyian bűnben születtünk, azt írja a Biblia, mindannyian téves úton jártunk, vagy járunk. Isten pedig hívogat, hogy menjünk vissza az Atyai házhoz, menjünk vissza hozzá.
Az Újszövetségben használt görög szó a megtérésre azt jelenti, hogy megváltoztatni a gondolkodásmódunkat, életvitelünket, gondolatainkat, véleményünket, nézeteinket. Láthatjuk a tékozló fiú példázatában, hogy a tékozló fiú, hogyan változtatta meg a gondolkodásmódját. Azt is láthatjuk, hogy milyen az Atyai háznál, azaz Istennél, és azt is, hogy milyen a világban, az élvezetek világában, a bűn ideig tartó örömének világában Isten nélkül.
Isten csodálatos környezetet teremtett Ádám számára és a felesége számára. A teljes tökéletesség állapota, a teljes boldogság állapota uralkodott. Ugyanez volt a helyzet a tékozló fiúval is. Az apja házában mindene megvolt. De a rossz döntés következményében, minden elveszett. És ennek az elveszettségnek az érzése ma is ott van minden emberben. Mert hoztuk magunkkal. Ádámtól egészen a mai napig.
Nem találjuk a helyünket ebben a világban, nincs, ami megelégíthetné a szívünk vágyát az Atyai ház után. Nem tudja betölteni ezt az űrt sem a pénz, sem a nők, sem a szórakozás, sem semmilyen testi vágy kielégítése. Minden, ami ebben a világban van múlandó. Minden öröm, amit ez a világ tud nyújtani, elmúlik. Mindennek egyszer vége lesz, ahogyan a tékozló fiú vagyona is elfogyott, a barátok elhagyták, és egyedül maradt a szerencsétlenség, a nyomorúság, a reménytelenség, a csüggedés állapotában. Elveszettnek érezte magát.
Neked ismerős az érzés? Nekem sokszor az volt, de ezt csak most tudom megfogalmazni, miután visszatértem az én Atyám házához.
Mi a megoldás az elveszettségre? Hadd idézzem újból a Bibliát:
"Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen."
János evangéliuma 3,16
Isten kigondolt egy megoldást és végrehajtotta azt. Az Ő Fiát adta értünk, hogy az Ő Fia által visszatalálhassunk Hozzá. Hogy MEGTÉRHESSÜNK AZ ATYAI HÁZHOZ!
Amikor elfogadtam Jézust Megváltómnak, akkor olyan érzés kerített hatalmába, mint aki hazaérkezett. És ezt sok ember elmondta már, aki visszatért Istenhez. Megtérni számomra azt jelentette, hogy elhagytam bűnös utamat és visszatértem az én Atyám házához, oda ahol eredetileg volt a helyem. És a visszatérés lehetősége minden ember számára fel van kínálva.
Ahogyan a tékozló fiút az apja mindennap várta, ugyanúgy a mi Mennyei Atyánk várja minden elveszett gyermekét vissza az Ő házához, és valahányszor egy gyermeke visszatalál Hozzá, nagy öröm van a mennyben, az Atya házában.
"Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt
és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.
És vigadozni kezdtek."
Lukács evangéliuma 15,23-24
"Mondom nektek, így fognak örülni az
Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."
Lukács evangéliuma 15,10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése