119. Zsoltár 6

„Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!” Zsoltár 119; 6

Minden keresztény hívő ember életében van egy AKKOR. Egy pillanat, egy perc, egy óra, egy nap, egy év, vagy esetleg még hosszabb idő, amikor figyelmen kívül hagyja mindazt, amit Isten mondott neki, amit Isten általában mond az igén keresztül neki, a tanítóján keresztül, a lelkipásztorán keresztül, egy testvéren keresztül.

Ez egy veszélyes időszak, ugyanis az „akkor” szó egy határozatlan időhatározó szó. Nem mondja meg nekünk, hogy ez mikor fog bekövetkezni, nem tudjuk előre, hogy mikor lesz ez, de egyet tudunk: volt, van és lesz ilyen időszak az életünkben, amikor nem figyelünk Isten parancsolataira, beszédére, igéjére, amit mond nekünk, amit parancsol nekünk.

Ez emberi bűnös természetünkből fakad ez az engedetlenség, nem odafigyelés, hiszen ha elengedjük a fülünk mellett az Ő beszédét, parancsait, az az engedetlenség kategóriába tartozik. De hát így gondolkodik a test.

„Mert a testnek gondolata halál; a Lélek (Szellem) gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” Róma 8; 6-7

Az újjászületett ember folyamatos harcban áll az ó természetével. Aki Krisztus követőjévé válik, annak meg kell halnia önmagának és ezt általában örömmel teszi minden ember, aki felismeri, hogy szüksége van Istenre, Jézusra a bűnei bocsánata végett. Aki elfogadja Krisztust és újjászületik, annak bűnei terhét Isten elveszi, új természetet kap Istentől, új életet. De hamarosan meg fogja tapasztalni, hogy az ó, vagy régi természet, akiről azt hitte, hogy meghalt, nem is annyira halott. Ez a testies gondolkodásmód régi életformája, ami újjá akar éledni a világ, a környezet, a „jóindulatú” ismerősök, barátok, rokonok hatására, behatására.

Ez a régi szembeszáll az újjal. A testi szembeszáll a szellemivel. És ennek harc a következménye. A harc kimenetele pedig mindenkinél más. Van, aki győz, van, aki nem. Van, aki sokszor győz, van, aki nem. Ehhez a harchoz Isten adta az Ő Szellemét segítségül, hogy győztes keresztény életet tudjunk élni.

„Mert a test a lélek (szellem) ellen törekedik, a lélek (szellem) pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.” Galata 5; 17

A testünknek engedelmeskedve kerülünk olyan AKKOR időszakokba, amikor nem figyelünk oda arra, amit Isten mond. Az Ő Szellemének engedelmeskedve kerülünk ki azokból az időszakokból, amikor engedetlenek voltunk. Az Ő Szelleme mindig arra ösztönöz, hogy meghallván, megismervén az Ő beszédét, parancsolatait, akaratát, megcselekedjük azt. Ha nem ezt tesszük, egy dologra számíthatunk: megszégyenülésre.

Istennek teljes beszédére szükségünk van ahhoz, hogy megszégyenüléstől mentes életet tudjunk élni. Az ember akkor szégyenül meg, ha veszít egy csatában. Ha vesztesként kerül ki. Ez lehajtott fejjel jár, kiszolgáltatottsággal jár a győztessel szemben, gúnyolódással jár az ellenfél, ellenség részéről, veszteséggel (akár anyagi, akár szellemi) jár. Rossz állapot mindenképpen. Minden parancsolatra oda kell figyelnünk, ami Istentől van. Ehhez a segítséget Ő már megadta. A győzelem rajtunk áll.

„Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel (szellemmel) megöldökölitek, éltek.” Róma 8; 12-13