Ez az oldal Isten dicsőségére készült. Szeretném veled is megosztani azt, ami(aki) már a világ keletkezése előtt létezett, és ami(aki) megváltoztatta az életemet. Az Ő neve Jézus Krisztus, azaz Isten Igéje.
2026. október 3., szombat
Csak Tőle...
2026. április 3., péntek
Köszönöm a nagypénteket!
Ó, Uram, köszönöm, hogy annyi mindent eltűrtél értem,
Köszönöm, hogy hagytad magad - habár én nem értem.
Lett volna hatalmad, megmutathattad volna, ki vagy,
És akkor a nyomorult, gonosz teremtmény békén hagy.
De hiszen ezért jöttél, hogy hagyjad magad megfeszíteni,
Hagyjad magad megcsúfolni, leköpni, megverni, eldobni.
Azért jöttél, mert láttad a sok gonoszság mögött a szenvedést,
A megtört lelket, a vergődést, a betegséget, a verést,
Mellyel a bűn megverte az embert, akit teremtettél,
S akit ilyen módon, magadat hagyva, megfeszíttetve,
Szeretetből megmentettél!
Mindenki elárult, mindenki elfutott, egyedül maradtál...
Mindenki hátat fordított neked, (én is), de te vártál...
Tudtad, hogy a gonoszból, a torzból még lehet jó,
Az, aki leköpött, megcsúfolt, eldobott még megváltoztatható!
Ezért tűrtél, szenvedtél, hallgattál,
Megalázkodtál, és rá hagyatkoztál,
Arra, aki veled maradt, átsegített,
Habár egy pillanatra Ő is félrenézett!
A kereszten beléd hasított a fájdalom, a felismerés,
Hogy az Atya nélkül az embernek a létezés
Nem is létezés, csak szenvedés,
Csak fájdalom, csak kudarc, csak elveszés!
És felkiáltottál: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
Elfordult tőled, hogy tőlem ne kelljen elfordulnia,
Hogy az én szenvedésemből fakadó kiáltásomat meghallgathassa!
És meghallgatta, ó, meghallgatta...
Hozzád jöhettem, mert küldött az Atya,
Mert szívemet vonzotta...
És még hányan, ó, még hányan jöttek hozzád...
Akik kigúnyoltak, leköptek, eldobtak - tehozzád...
És te befogadtál, és te nem küldtél el.
Olyan sokan vagyunk, kiket megmentettél, kiket átöleltél,
Szereteteddel, megbocsájtásoddal körülvettél,
Mert te befogadtál, mert te nem küldtél el.
Ó, Uram, köszönöm a nagypénteket, értem...
Vagy csak érteni vélem?
Milyen szegény voltam, amíg eldobtalak,
Milyen gazdag lettem, mikor megragadtalak,
Vagy inkább te voltál, te ragadtál meg engem,
Hogy meglássam kereszted s meghajtsam a fejem,
Szívem, lelkem, életem!
2025. november 14., péntek
"... semmi sincs lehetetlen előtted!"
2025. november 12., szerda
"Be fogja tölteni..."
2025. október 22., szerda
119. Zsoltár 51
“A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.” Zsoltárok 119:51
Kikről beszél nekünk a "zsoltáros" itt, amikor kevélyeket említ? Nézzünk pár igeverset, ahol ezek a "kevélyek" szerepelnek:
“Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem,
és kegyetlenek serege keresi lelkemet,
[akik] meg sem gondolnak téged.” Zsoltárok 86:14
“Megdorgálod a kevélyeket;
átkozottak, akik elhajolnak parancsolataidtól.” Zsoltárok 119:21
“Vermet ástak nekem a kevélyek,
akik nem a te törvényed szerint [élnek].” Zsoltárok 119:85
“És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket,
és megszüntetem az istentelenek kevélységét,
és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.” Ézsaiás 13:11
Tehát, összefoglalva a fenti igék alapján, a kevélyek olyan emberek, akik kegyetlenek embertársaikkal szemben, akik nem törődnek Istennel és az Ő dolgaival, olyan emberek, akik elhajolnak Isten parancsolataitól, nem akarnak életükben isteni parancsokat, előírásokat követni, nem Isten törvénye (tórája – tanítása, irányítása, utasítása, útmutatása) szerint élik az életüket, istentelenek, arrogánsak, büszkék, gőgösek, önhittek, szemtelenek és még lehetne sorolni.
Az ilyen emberek nem tekintik értéknek azokat a dolgokat, amelyek Istennel kapcsolatosak. Számukra nem érték semmilyen istentől származó erény, mint a kegyelmesség, irgalmasság, szeretet, jóság, jószívűség, hűség, türelem, szelídség, alázat, hála. Ők nem ilyenek és nem is akarnak ilyenek lenni. És, aki ezekre törekszik, és ezeket akarja elsajátítani, azokat kigúnyolják. Őket látjuk az egyik oldalon ebben az igeversben.
És látjuk, ahogyan gúnyolódnak, kinevetnek, kicsúfolnak, cikiznek, szekálnak egy olyan embert, aki szereti Istent és szereti az Ő parancsolatait. Gúnyolják azt, aki szeret Isten útmutatása, utasítása, tanítása, irányítása szerint élni, mert megtapasztalta annak áldását. És ez az ember áll a másik oldalon – egyedül. A sokasággal szemben. Mert a kevélyek, az istentelenek többen vannak, többes számban beszél róluk az ige, míg az istenfélő "zsoltáros", aki ragaszkodik Isten beszédéhez, ott áll egyedül és elviseli a szidalmazást, a bántást, a csúfolkodást, a gúnyolódást, a cikizést, a szekálást. És mindezek ellenére ragaszkodik Istenhez és nem fordul el hitétől, meggyőződésétől: hogy jobb Istennel járni, ha ebben egyedül van is a sokasággal szemben.
Milyen képet juttat ez eszünkbe? Az Embernek Fiát, ahogyan ott áll a tömeg előtt, amely azt kiáltja, hogy: “Feszítsd meg!” Megverve, leköpve, megcsúfolva, kigúnyolva, véresen, összeverten szenvedi dühös, istentelen, kegyetlen, gyűlölettel teli kiáltásaikat, amelyekkel kifejezik gonoszságukat embertársukkal szemben, aki Istentől jött, aki Isten egyszülött Fia, aki Istent képviseli ott egyedül a sokasággal szemben, aki Isten megmentő szeretetét hozta el ebbe a világba, amely a pusztulásába rohan.
Azért jött, hogy megmentse az embert az ítélettől, felajánlja a kegyelmet, a megbocsájtást, a megmenekülést minden embernek. Azért jött, hogy bemutassa Istent, az Atyát, aki szereti teremtményeit és meg akar békülni velük. Azért jött, hogy tanítsa az embereket Isten útjaira, Isten csodálatos országának dolgaira, és hirdesse az örömhírt: aki hisz Őbenne, a Fiúban, Jézus Krisztusban, az átmegy a halálból az örök életre és új életet kezdhet Vele, és élhet örök értékek szerint, isteni értékek szerint, amelyek áldást, boldogságot hoznak egy ember életébe: hitet, reménységet, szeretetet, békességet és örök életet!
És, igen, ma, oly sok eltelt év után, vannak, akik ezeket az örök értékeket hit által magukévá tették. És az életük megváltozott. És ragaszkodnak ezekhez az értékekhez, ezekhez az isteni értékekhez, ahogyan a "zsoltáros" ragaszkodott. Mert az, Aki hitet adott nekik erre, egy csodálatos személy, egy élő Isten, egy csodálatos Atya, és egy csodálatos Fiú, és egy csodálatos Szellem, akiért érdemes ma is bevállani a gúnyolódást, csúfolódást azok részéről, akiknek ez nem ér semmit, akik mindig is többen voltak és többen lesznek, mint a "zsoltárosok".
A "zsoltárosok" pedig lehetnek kevesen, kisebbségben vagy akár egyedül, nem hajolnak el Attól, aki szerette őket, és önmagát adta értük! Ámen.
Aláírás: Egy “zsoltáros”.
2024. december 4., szerda
119. Zsoltár 50
“Ez az én vigasztalásom az én nyomorúságomban: hogy a’te beszéded megvigasztal engemet.” – mondja a Károli fordítás egy jóval korábbi verziója, amit ARANYAS Biblia néven ismerhetünk. Mit mond itt nekünk a zsoltáros? Hogy a nyomorúságában egyetlen vigasza az, hogy Isten beszéde által élhet egy olyan életet, amely felette áll ennek a földi létezésnek, amely sokkal több, mint ez a földhözragadt testi létezés. Azt mondja nekünk, hogy ebből a fajta életből számára csak jó származik, hiszen ez a természetfölötti beszéd általi élet számára tartalmazza a gyógyulást, megújulást, boldogulást a nyomorúságban, az elégedettséget, a megmenekülést a haláltól, a megtartatást, a megmaradást, a sikert és még sok egyéb jót, amit az ember kívánhat.
Ebben a földi életben sok nyomorúságot kell az ember megéljen. És a héber kifejezésben is sok minden benne van. Jelentése tartalmazza a szenvedést, a csapást, a betegséget, a szerencsétlenséget, a nyomorult állapotot, a szegénységet, a nincstelenséget, az elnyomást. Időről-időre mindezeket megtapasztaljuk földi életünk során. Ez a világ mindezeket “biztosítja” számunkra. Ez a földi élet mindezeket “biztosítja” számunkra. Találóan fogalmaz erre nézve Mózes a 90. Zsoltárban: “A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” Zsoltár 90:10. Vagy idézhetjük Jóbot az ő könyvéből, amely a Biblia része szintén: “Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.” Jób 14:1.
Tehát igaz az Írás, életünk bővölködik háborúságban, nyomorúságban, fáradságban, betegségben, szenvedésben, nincstelenségben, szerencsétlenségben, elnyomásban – ha nem is így egyszerre, de időnként mindannyian megtapasztaljuk ezeket életünk során. És, hát ezek az állapotok nem jó állapotok, nem örömteli állapotok, nem felüdítő állapotok, hanem igenis nyomorúltul tudja magát érezni az ember, amikor ilyen helyzetekbe kerül. És főleg, ha hosszab ideig kell elviselni ezeket az állapotokat. És ilyenkor bizony, ha nincs mibe kapaszkodni, ha nincs amiben reménykedni, ha nincs akiben reménykedni, vagy kapaszkodni, válságos helyzetbe kerülhet egy ember. Lehet ilyen állapotoknak tragikus kimenetele is. Ilyenkor folyamodnak emberek öngyilkossághoz, váláshoz, lopáshoz és egyéb törvényellenes cselekedetekhez, amelyek által még nagyobb nyomorúságba taszítják magukat, vagy hozzátartozóikat.
A zsoltáros szavai azt mondják ma is nekünk, hogy az egyetlen vigasz ilyen helyzetekben az, ha Isten beszéde táplálja bennünk azt az életet, ami Tőle jön. “... hogy a Te beszéded megelevenít engem” – ami azt jelenti, hogy: meggyógyít engem, életben tart engem, életre kelt engem, megment a haláltól engem, visszaad az életnek engem, boldogulok, egészséges leszek, sikeres leszek, ÉLEK. És mindez Isten beszéde, ígéje által történik.
Isten egy valóságos személy, lehet Bele kapaszkodni, lehet Benne reménykedni a nyomorúságban. Ő tud szólni hozzánk, tud velünk beszélni olyan módon, ahogyan földi ember nem képes, meg tud vigasztalni, vissza tudja adni az életkedvünket, örömöt tud adni, boldogságot lelhetünk az Ő szavaiban, akár a zsoltáros. Csak hozzá kell forduljunk. Ő lépett felénk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. A nyomorúságban, és nemcsak, mi is lépjünk felé. Szólítsuk meg az Úr Jézust, kérjünk segítséget Tőle. Ő pedig válaszol. Az Ige válaszol. És megvigasztal, és táplál, és megoldja a nyomorúságunkat... megelevenít, életet ad, életerőt ad, amely túlszárnyalja a puszta földi életünket, létezésünket és a nyomorúságunkat. Ámen.
“Felele neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk?
Örök életnek beszéde van te nálad.”
János 6:68
2024. február 28., szerda
119. Zsoltár 49
“Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, amelyhez nekem reménységet adtál!” Zsolt 119:49
Ha Isten szolgája vagyok, van egy csodálatos dolog ebben: Isten beszél velem. Abban az esetben, ha szolgálom őt, mint rabszolgája. Mert rabszolgát is jelent ez a “szolga” szó. És ebben van valami. Korunk embere a rabszolga szó hallatán valami nagyon rosszra gondol, hiszen az emberiség tapasztalata a rabszolgasággal kapcsolatban rossz. Amikor viszont Isten szolgálatáról beszélünk, mint rabszolgaságról, egészen másról beszélünk. Itt nem kényszerről, kényszerítésről, durva, embertelen bánásmódról beszélünk a gazda részéről. Itt szeretetről beszélünk. Itt önkéntességről beszélünk.
A rabszolgákat régen adták-vették és tulajdonukként kezelték gazdáik. Emberséges, méltóságos bánásmódban nem biztos, hogy sokan részesültek rabszolgaként (volt kivétel). Viszont nem a szeretet diktált ezekben a gazda-rabszolga kapcsolatokban.
Az Istennek való szolgálat, rabszolgálat viszont a szereteten alapszik. Istenről azt írja a Biblia, hogy Ő maga a szeretet. 1János 4:8.16. Aztán a Szeretet elküldte a Fiát, mert szerette ezt a világot, hogy megmentse általa a pusztulástól. János 3:16-17. Aztán a Fiú, mert szerette Istent, az Atyát, és mert szerette az embert, eljött és rabszolgává lett, hogy Istennek és embereknek szolgáljon (Filippi 2:7), és megváltsa az embert, megvásárolja az Ő drága vérén Istennek mindazokat, akik hisznek Benne és hisznek Neki. 1Péter 1:18-21.
Rabszolgaságának csúcspontja kereszthalála volt! Mindvégig azt csinálta, amit Isten akart Tőle, egészen a halálig, és még a halál fajtáját is elfogadta, amit Isten kiszabott rá. Filippi 2:8.
Miért? Miért tette ezt? Mert szeretett!
Isten szolgája ma miért szolgálja Istent? Miért áll rabszolgaként Isten szolgálatába valaki ma? Mert szeret! Kit szeret? Istent! Miért? Mert Isten szeretete, Isten Fiának szeretete, amely a keresztben nyilvánult meg, elérte a szívét, lelkét, szellemét még akkor, amikor Istent nem ismerte. És amikor Isten szól a sötét emberi szívhez és az ige világosságot gyújt, akkor reménység keletkezik, olyan, amit addig nem tapasztalt az ember. Akkor szeretet tölti meg a szívet, akkor felismerés, hit származik egy olyan személyre nézve, aki maga a Szeretet. És a szolgálat belülről jön, a szolgálatkészség belülről fakad fel és viszi az embert bele ebbe az önkéntes rabszolgaságba, amelynek íze nem e világból való.
Isten AD. Ez jellemző RÁ. Mert ez jellemző a szeretetre.Az ADÁS. Mit ad Isten annak, aki Őt szolgálja? Igét! Beszél vele! És ez nem e világból való dolog. Egy másik világból szól egy láthatatlan személy hozzánk. És ez nem e világból való beszéd. Ez a beszéd átível világok fölött, ez a beszéd a teremtett világot összetartja, ez a beszéd az emberi életet fenntartja és folyamatosan táplálja, megújítja, betölti. Reménységgel.
És Isten nem felejti el, amit mond, vagy megigér. Ő nem feledékeny, mint mi, emberek. Talán a zsoltáros magából (mint ember) indult ki, amikor arra kérte Istent ne feledkezzen el az igéjéről, amit neki adott. Hiszen tudta, hogy az a beszéd, az a szó, az egyetlen reménysége ebben a reménytelen világban. Ezt ma is tudjuk. Isten beszéde az EGYETLEN biztos pont ebben a bizonytalan világban. És ezért kell kapaszkodjunk BELE. És függjünk TŐLE, mint rabszolgák, akiknek Uruk SZAVA az egyetlen reménységük. Úgy legyen. Ámen.
“Uram, örökké megmarad a te igéd a mennyben.” Zsoltár 119:89
2023. április 8., szombat
JÉZUS
A bűn, a gonoszság, mely emberé,
Megnyomorította,
A kegyelem, az igazság, mely Istené,
Felszabadította.
A kereszt, a kínfa, mely emberé,
Megölte,
Az erő, a hatalom, mely Istené,
Életre keltette.
A nyuszi, a csillogás, mely emberé,
Elfeledteti,
A feltámadás, mely Istené,
Felidézteti.
A húsvét ünnepe, mely emberé,
Szórakoztat,
A húsvét ünnepe, mely Istené,
Ő Rá mutat.
A pillanatnyi élet, mely emberé,
Nem akarja,
Az örök élet, mely Istené,
Ajándékba adja.
Az önzőség, mely emberé,
Elutasítja,
A szeretet, mely Istené,
Ide adta,
Ide adja!
2021. április 4., vasárnap
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Kívánni ilyenkor mi mást lehet?
Csak azt, hogy a húsvét drága fénye,
Hatoljon be mindenki szívébe.
A fény, a világosság, Atya dicsősége,
Amely már rég eljött mi hozzánk e földre.
A földre, mely általa született hajdanán,
És rajta az ember, a teremtés hajnalán.
Ő a testté lett szó, az örök élő IGE,
Melyben van az ÉLET, mindnyájunk BÉKÉJE!
Ő maga az ISTEN, ki minket teremtett,
És képmását adta, és életre keltett.
Ő általa lészen nekünk világosság,
Szellemünk és lelkünk általa boldogság!
Nem mindenki hiszi, ez tény és valóság,
De Ő itt járt köztünk, Ő a világosság!
Ő Jézus, a Krisztus, élő Isten Fia,
Aki az életét értem feláldozta.
Nem kímélte magát, keresztem vállalta,
Hogy én meneküljek a haragtól általa.
Meghalt, hogy én éljek, helyettem szenvedett,
Váltság volt halála: „Elvégeztetett!”
De a sötétségnek legvadabb ereje
Sem tarthatta fogva, elszakadt kötele!
Mert a világosság sötétséget győzött,
Az élet a halálból újra elkezdődött!
Feltámadt a sírból, újra él örökké,
S én, aki elhittem, már nem félek többé!
Behatolt szívembe Isten drága szava:
„Legyen világosság!” – szólt s kiderült abba’,
A sötétség helyére világosság került,
Életemnek ege immáron kiderült.
Húsvétnak ünnepe ezeket harsogja:
Győzött az örökké élő Isten Fia!
Győzött Jézus Krisztus, a halálon erőt vett,
A gonosz minden hada legyőzettetett!
Krisztus feltámadott és én is Ővele,
Ezt kívánom neked, hogy szívednek hite
Megelevenedjen az ő halálában,
S megtaláld Őt az Ő feltámadásában!
Legyen a húsvét számodra új kezdet,
Amikor imára kulcsolod kezedet!
2021. március 20., szombat
Ott jártam...
Ott jártam a hegyen,
Ahol a kereszt áll,
A múlt a jelennel,
A jelen a jövővel,
Az idő az idővel
Egybeforr és vár.
Felnézek a keresztre,
Az idő alagutján át,
Visszanéz rám Jézus,
Az Egyetlen Krisztus,
Nincs semmilyen gesztus,
Nem látok glóriát.
Amit mégis látok,
Az hatalmas fájdalom,
Ahogyan gyötrődik,
Lelkében őrlődik,
Szeméből érződik
Terror és borzalom.
Fájdalma nem testi,
Habár az is megtört,
De a súly a lelken,
Az összetört lelken,
Onnan bentről serken,
Ahol minden eltört.
Mindezeket tudom,
Megtanultam, hiszem.
Most mégis ott voltam,
Most mégis Őt láttam,
Most mégis beláttam
Mindezt csak sejtettem.
Csak sejteni tudtam
Gonoszságom voltát,
A kereszt feltárta,
Szívemet átjárta,
Lelkemet tépázta:
Láttam Uram poklát.
A poklot, mely bűnömért
Engem illett volna,
Terror és borzalom,
Gyötrődés, fájdalom,
Büntetés, bántalom
Mind nekem járt volna.
És mégis, valahogy
Mind elkerült engem,
Helyettem szenvedett,
Helyettem veretett,
Mert engem szeretett,
Engem, engem, engem!
Ott állok, nincs kereszt,
Nincsen már fájdalom,
Csak az emlékezés,
Majd a felébredés
És a megérkezés.
Boldogan, szabadon.
2020. november 28., szombat
Névváltoztatás - Új élet Krisztusban
![]() |
| Fotó: Marosi Botond |
2020. november 19., csütörtök
119. Zsoltár 48
Ebben az igeversben Isten parancsolatairól, parancsairól van szó. A zsoltáros pedig azt mondja, hogy felemeli a kezeit Isten parancsolataira. Amikor régebb még olvastam ezt az igeverset, hogy írjak róla ebben a sorozatban, a felemelt kezekről a „megadom magam” jutott eszembe és az úgy bennem maradt. Most, ahogy újból elővettem és gondolkodni kezdtem ezen, Isten tovább vitt. A „megadom magam” után a kapitulál szó jutott eszembe. Az adja meg magát, aki kapitulál. Megnéztem a kapitulál szó értelmét és érdekes dologra bukkantam. Azt jelenti: megadja magát, leteszi a fegyvert, behódol, meghátrál.
Azt hiszem ez az útja az Isten iránti szeretet kimutatásának és ezt ez az igevers csodálatosan megmutatja. Mivel szeretem Istent, szeretem az Ő parancsolatait és ezért megadom magam Neki. Meghátrálok, leteszem a fegyvert, behódolok az Ő beszédének és nem harcolok ellene, nem állok ellene annak, amit Ő mond, amit Ő parancsol. Miért? Mert jobban szeretem Őt magamnál. Ide viszont el kell jutni. Ez a tanítványság legmagasabb foka, lépcsőfoka. Jézus szavai ezt támasztják alá:
„Ha valaki én hozzám jő és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” Lukács 14:26
Ez kemény kijelentés Jézus Krisztustól, főleg azok számára, akik nem ismerik az élő Isten Fiát. Akik viszont ismerik, azoknak útmutatás. Akárcsak a fenti ige a zsoltárok könyvéből. Isten megismerésének az útja az ÉN megadásán, kapitulálásán keresztül vezet. Leteszem a fegyvert és nem állok ellene az Ő parancsolatainak, amelyek igazgatni hivatottak életemet ezen a földön és az örökkévalóságban. Tehát ha meg akarom ismerni Istent, vagy meg akarom ismerni még jobban Istent ez az útja, módja.
Ma az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. (2Tim. 3:2-4)
Legyen bár hívő az ember, vagy hitetlen, látszathívő vagy hitetlennek látszó, megtalálható mindenkiben valamilyen tulajdonság a fenti felsorolásból. Viszont, aki megismerte Istent és szereti Őt, az hajlandó felemelni kezeit Isten parancsolataira, hajlandó engedni Isten beszédének, hajlandó meghátrálni, letenni a fegyvert, az ÉN-t azért, HOGY GONDOLKODJON Isten parancsolatain, amelyek jobbá, szebbé tehetik őt és megváltozhat.
És lehet (válhat ilyenné) az ember Istent szerető, embertársait megbecsülő, engedelmes a szülei iránt, tiszta, szeretettel teljes, mértékletes, kegyelmes, a jónak kedvelője, alázatos, szelíd, adakozó, törődő másokkal Isten parancsolatai által, Isten beszédei által, amelyeket Isten Szelleme ír fel a szív tábláira és amelyek kellő életerővel rendelkeznek, hogy átformálják egy ember gondolkodásmódját.
Az útmutatás nagyon egyszerűen hangzik: „és felemelem kezeimet a TE parancsolataidra”. Ha ezt megteszem, megadom magam, kapitulálok, leteszem a fegyvert és nem harcolok Isten ellen, az Ő beszédei ellen, hanem behódolok Neki, akkor az életem megváltozik és a következmény az lesz, amit a zsoltáros mond: „amelyeket szeretek”. Megszeretem és egyre jobban megszeretem Istent és az Ő beszédeit és azokon gondolkodom, elmélkedem és így folyamatosan változni fog az életem az Ő dicsőségére. Ámen, úgy legyen!
2020. március 19., csütörtök
IMA és KÖNYÖRGÉS
| Fotó: Marosi Botond |
2020. február 14., péntek
Bizalom, hit
2020. február 8., szombat
Kezdet és vég
A mi létezésünk a kezdetekhez és a végekhez igazodik.




