2026. október 3., szombat

Csak Tőle...

Zsoltárok 62:2
"Csak Istenben nyugszik meg lelkem, tőle van az én szabadulásom."

Csak (és kizárólagosan) Istenben (Őbenne, Krisztusban, a Szent Szellemben, az IGÉBEN) nyugszik meg (csendesedik le, csillapodik le) LELKEM (egész lényem), Tőle (vagyis Istentől, Jézus Krisztustól, a Szent Szellemtől, az IGÉTŐL) VAN (kapok valamit, ami megfogható számomra) az ÉN (velem történik meg, NEM mással, én élem át, én tapasztalom meg) szabadulásom. (Mindentől, ami fogva tart, megkötöz, LEFOG és nem enged továbbmenni, haladni, győzni - mindezzel szemben SEGÍTSÉGET KAPOK A SZABADULÁSRA, A GYŐZELEMRE, A BIZTONSÁGRA - innentől kezdve már biztonságban vagyok!!!)

- leírni az igét ilyen módon, hogy ahogy írom, zárójelben kibontom egy kicsit (vagy kibontja nekem az Úr Szelleme ilyen módon) magyarázó jelleggel - ez számomra is sokat mondó és felér egy kijelentéssel az Úrtól, mert az is!

- miközben írom, megállok és zárójelben megjelenítem a gondolatokat, amiket az Úr ad az adott szóval kapcsolatban, elgondolkozok utána rajta, újra meg újra elolvasom, vagy lehet gondolkozni rajta akkor is - ez egy nagy áldás az Úrtól, az Ő drága Szellemétől!

Ezt tapasztaltam meg ma az Ő kegyelméből, legyen áldás mindazoknak is, akik olvassák ezt a bejegyzést.

2026. április 3., péntek

Köszönöm a nagypénteket!


Ó, Uram, köszönöm, hogy annyi mindent eltűrtél értem,

Köszönöm, hogy hagytad magad - habár én nem értem.

Lett volna hatalmad, megmutathattad volna, ki vagy,

És akkor a nyomorult, gonosz teremtmény békén hagy.

 

De hiszen ezért jöttél, hogy hagyjad magad megfeszíteni,

Hagyjad magad megcsúfolni, leköpni, megverni, eldobni.

 

Azért jöttél, mert láttad a sok gonoszság mögött a szenvedést,

A megtört lelket, a vergődést, a betegséget, a verést,

Mellyel a bűn megverte az embert, akit teremtettél,

S akit ilyen módon, magadat hagyva, megfeszíttetve, 

Szeretetből megmentettél!

 

Mindenki elárult, mindenki elfutott, egyedül maradtál...

Mindenki hátat fordított neked, (én is), de te vártál...

Tudtad, hogy a gonoszból, a torzból még lehet jó,

Az, aki leköpött, megcsúfolt, eldobott még megváltoztatható!

 

Ezért tűrtél, szenvedtél, hallgattál, 

Megalázkodtál, és rá hagyatkoztál,

Arra, aki veled maradt, átsegített,

Habár egy pillanatra Ő is félrenézett!

 

A kereszten beléd hasított a fájdalom, a felismerés,

Hogy az Atya nélkül az embernek a létezés

Nem is létezés, csak szenvedés, 

Csak fájdalom, csak kudarc, csak elveszés!

És felkiáltottál: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

 

Elfordult tőled, hogy tőlem ne kelljen elfordulnia,

Hogy az én szenvedésemből fakadó kiáltásomat meghallgathassa!

És meghallgatta, ó, meghallgatta...

Hozzád jöhettem, mert küldött az Atya, 

Mert szívemet vonzotta...

 

És még hányan, ó, még hányan jöttek hozzád...

Akik kigúnyoltak, leköptek, eldobtak - tehozzád...

És te befogadtál, és te nem küldtél el.

Olyan sokan vagyunk, kiket megmentettél, kiket átöleltél,

Szereteteddel, megbocsájtásoddal körülvettél,

Mert te befogadtál, mert te nem küldtél el.

 

Ó, Uram, köszönöm a nagypénteket, értem...

Vagy csak érteni vélem?

 

Milyen szegény voltam, amíg eldobtalak,

Milyen gazdag lettem, mikor megragadtalak,

Vagy inkább te voltál, te ragadtál meg engem,

Hogy meglássam kereszted s meghajtsam a fejem,

Szívem, lelkem, életem!

2025. november 14., péntek

"... semmi sincs lehetetlen előtted!"

 "Ah, ah, Uram Isten! Íme te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!" Jeremiás 32:17

"Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges." Márk 10:27

Isten mindenek teremtője, alkotója, létrehozója! Az univerzum, a világegyetem, annak szép rendszerinti működése, törvények alapján összehangolt együttműködése mind Isten keze munkája. Mekkora akkor az a hatalom és erő, amellyel rendelkezik Isten? Végtelen! És számunkra felfoghatatlan, és elképzelhetetlen, és csodálatos. Milyen erős az a kéz, az a kar, amely mindezt létrehozta? 

Aki felfedezi Isten keze munkáját a teremtett világban, az rácsodálkozhat Isten nagyságára. Aki felfedezi Istent az Ő teremtésének koronájában, az emberben, annak megtervezett, aprólékosan kimunkált részleteiben, az rácsodálkozhat Isten bölcsességére. A rácsodálkozásunk következtetése csak ez lehet: "semmi sincs lehetetlen előtted!"

Nem az a nagyszerű dolog, hogy az ember járt a Holdon, hanem hogy Isten járt a Földön - mondta valaki. Igen, Isten járt a Föld bolygón, amit teremtett, egy csodálatos személyben: Jézusban, akit Krisztusnak nevez az Írás. És elmondta az embernek személyesen: az embereknél van olyan dolog, amit nem tudnak megtenni, megcsinálni, DE Istennél NINCS! Istennél MINDEN lehetséges! Ő megtehet bármit és mindent! Nekem HINNEM kell ezt! Hinnem kell Jézus szavaiban, Isten szavaiban! És ha elhiszem, akkor megkérem ŐT arra, hogy amit én nem tudok megtenni, tegye meg Ő! És rábízom! 

2025. november 12., szerda

"Be fogja tölteni..."

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban."  Filippi 4:19

Isten ígérete számomra. Krisztus Jézusban. Az Ő Fiában. Ő tudja, hogy milyen szükségeim vannak. Tudja, hogy szükségem van dolgokra, amelyek kellenek a mindennapi élethez. És tudja szükségeimet, amelyek az örök élethez is szükségesek. És Ő betölti! 

Megadja azt, amire szükségem van. Megelégít lelkemben, szellememben, testemben. Semmi nem marad ki Isten számításaiból, MINDEN szükséget tud, ismer és betölt az életemben. Hogy ne szenvedjek hiányt semmiben. És Ő, az Ő gazdagsága szerint teszi ezt. Milyen gazdag Isten? Minden az Övé. Amerre elnézünk, ami látható, minden az övé! És amit nem láthatunk, csak hitünk szemeivel, az is mind az Övé.

Ég és föld, menny és pokol, tengerek és óceánok, mélységek és magasságok, ami kikutatható és ami nem lett még kikutatva, MINDEN az Övé! Minden az Ő rendelkezésére áll. Bőséges a forrás, amelyből szükségeink betöltésére ígéretünk van Tőle, aki mindeneket teremtett, alkotott Urunkban, Jézus Krisztusban! És mi, akik Benne vagyunk, bízhatunk az ígéretben! Hihetünk Neki! Ő be fogja tölteni MINDEN szükségünket. Betölti MA, be fogja tölteni HOLNAP, és be fogja tölteni MINDEN NAP! Dicsőségesen, bőségesen!

 Áldott legyen "az én Istenem... Krisztus Jézusban." Ámen!

2025. október 22., szerda

119. Zsoltár 51

 “A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.”  Zsoltárok 119:51

Kikről beszél nekünk a "zsoltáros" itt, amikor kevélyeket említ? Nézzünk pár igeverset, ahol ezek a "kevélyek" szerepelnek:

“Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem,

és kegyetlenek serege keresi lelkemet,

[akik] meg sem gondolnak téged.”  Zsoltárok 86:14

“Megdorgálod a kevélyeket;

átkozottak, akik elhajolnak parancsolataidtól.”  Zsoltárok 119:21

“Vermet ástak nekem a kevélyek,

akik nem a te törvényed szerint [élnek].”  Zsoltárok 119:85

“És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket,

és megszüntetem az istentelenek kevélységét,

és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.”  Ézsaiás 13:11

 

Tehát, összefoglalva a fenti igék alapján, a kevélyek olyan emberek, akik kegyetlenek embertársaikkal szemben, akik nem törődnek Istennel és az Ő dolgaival, olyan emberek, akik elhajolnak Isten parancsolataitól, nem akarnak életükben isteni parancsokat, előírásokat követni, nem Isten törvénye (tórája – tanítása, irányítása, utasítása, útmutatása) szerint élik az életüket, istentelenek, arrogánsak, büszkék, gőgösek, önhittek, szemtelenek és még lehetne sorolni.

 

Az ilyen emberek nem tekintik értéknek azokat a dolgokat, amelyek Istennel kapcsolatosak. Számukra nem érték semmilyen istentől származó erény, mint a kegyelmesség, irgalmasság, szeretet, jóság, jószívűség, hűség, türelem, szelídség, alázat, hála. Ők nem ilyenek és nem is akarnak ilyenek lenni. És, aki ezekre törekszik, és ezeket akarja elsajátítani, azokat kigúnyolják. Őket látjuk az egyik oldalon ebben az igeversben.

 

És látjuk, ahogyan gúnyolódnak, kinevetnek, kicsúfolnak, cikiznek, szekálnak egy olyan embert, aki szereti Istent és szereti az Ő parancsolatait. Gúnyolják azt, aki szeret Isten útmutatása, utasítása, tanítása, irányítása szerint élni, mert megtapasztalta annak áldását. És ez az ember áll a másik oldalon – egyedül. A sokasággal szemben. Mert a kevélyek, az istentelenek többen vannak, többes számban beszél róluk az ige, míg az istenfélő "zsoltáros", aki ragaszkodik Isten beszédéhez, ott áll egyedül és elviseli a szidalmazást, a bántást, a csúfolkodást, a gúnyolódást, a cikizést, a szekálást. És mindezek ellenére ragaszkodik Istenhez és nem fordul el hitétől, meggyőződésétől: hogy jobb Istennel járni, ha ebben egyedül van is a sokasággal szemben.

 

Milyen képet juttat ez eszünkbe? Az Embernek Fiát, ahogyan ott áll a tömeg előtt, amely azt kiáltja, hogy: “Feszítsd meg!” Megverve, leköpve, megcsúfolva, kigúnyolva, véresen, összeverten szenvedi dühös, istentelen, kegyetlen, gyűlölettel teli kiáltásaikat, amelyekkel kifejezik gonoszságukat embertársukkal szemben, aki Istentől jött, aki Isten egyszülött Fia, aki Istent képviseli ott egyedül a sokasággal szemben, aki Isten megmentő szeretetét hozta el ebbe a világba, amely a pusztulásába rohan. 

 

Azért jött, hogy megmentse az embert az ítélettől, felajánlja a kegyelmet, a megbocsájtást, a megmenekülést minden embernek. Azért jött, hogy bemutassa Istent, az Atyát, aki szereti teremtményeit és meg akar békülni velük. Azért jött, hogy tanítsa az embereket Isten útjaira, Isten csodálatos országának dolgaira, és hirdesse az örömhírt: aki hisz Őbenne, a Fiúban, Jézus Krisztusban, az átmegy a halálból az örök életre és új életet kezdhet Vele, és élhet örök értékek szerint, isteni értékek szerint, amelyek áldást, boldogságot hoznak egy ember életébe: hitet, reménységet, szeretetet, békességet és örök életet!

 

És, igen, ma, oly sok eltelt év után, vannak, akik ezeket az örök értékeket hit által magukévá tették. És az életük megváltozott. És ragaszkodnak ezekhez az értékekhez, ezekhez az isteni értékekhez, ahogyan a "zsoltáros" ragaszkodott. Mert az, Aki hitet adott nekik erre, egy csodálatos személy, egy élő Isten, egy csodálatos Atya, és egy csodálatos Fiú, és egy csodálatos Szellem, akiért érdemes ma is bevállani a gúnyolódást, csúfolódást azok részéről, akiknek ez nem ér semmit, akik mindig is többen voltak és többen lesznek, mint a "zsoltárosok".  


A "zsoltárosok" pedig lehetnek kevesen, kisebbségben vagy akár egyedül, nem hajolnak el Attól, aki szerette őket, és önmagát adta értük! Ámen.

 

Aláírás: Egy “zsoltáros”.

2024. december 4., szerda

119. Zsoltár 50

 “Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.” 
Zsoltár 119:50 

“Ez az én vigasztalásom az én nyomorúságomban: hogy a’te beszéded megvigasztal engemet.” – mondja a Károli fordítás egy jóval korábbi verziója, amit ARANYAS Biblia néven ismerhetünk. Mit mond itt nekünk a zsoltáros? Hogy a nyomorúságában egyetlen vigasza az, hogy Isten beszéde által élhet egy olyan életet, amely felette áll ennek a földi létezésnek, amely sokkal több, mint ez a földhözragadt testi létezés. Azt mondja nekünk, hogy ebből a fajta életből számára csak jó származik, hiszen ez a természetfölötti beszéd általi élet számára tartalmazza a gyógyulást, megújulást, boldogulást a nyomorúságban, az elégedettséget, a megmenekülést a haláltól, a megtartatást, a megmaradást, a sikert és még sok egyéb jót, amit az ember kívánhat.

 

Ebben a földi életben sok nyomorúságot kell az ember megéljen. És a héber kifejezésben is sok minden benne van. Jelentése tartalmazza a szenvedést, a csapást, a betegséget, a szerencsétlenséget, a nyomorult állapotot, a szegénységet, a nincstelenséget, az elnyomást. Időről-időre mindezeket megtapasztaljuk földi életünk során. Ez a világ mindezeket “biztosítja” számunkra. Ez a földi élet mindezeket “biztosítja” számunkra. Találóan fogalmaz erre nézve Mózes a 90. Zsoltárban: “A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” Zsoltár 90:10. Vagy idézhetjük Jóbot az ő könyvéből, amely a Biblia része szintén: “Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.” Jób 14:1.

 

Tehát igaz az Írás, életünk bővölködik háborúságban, nyomorúságban, fáradságban, betegségben, szenvedésben, nincstelenségben, szerencsétlenségben, elnyomásban – ha nem is így egyszerre, de időnként mindannyian megtapasztaljuk ezeket életünk során. És, hát ezek az állapotok nem jó állapotok, nem örömteli állapotok, nem felüdítő állapotok, hanem igenis nyomorúltul tudja magát érezni az ember, amikor ilyen helyzetekbe kerül. És főleg, ha hosszab ideig kell elviselni ezeket az állapotokat. És ilyenkor bizony, ha nincs mibe kapaszkodni, ha nincs amiben reménykedni, ha nincs akiben reménykedni, vagy kapaszkodni, válságos helyzetbe kerülhet egy ember. Lehet ilyen állapotoknak tragikus kimenetele is. Ilyenkor folyamodnak emberek öngyilkossághoz, váláshoz, lopáshoz és egyéb törvényellenes cselekedetekhez, amelyek által még nagyobb nyomorúságba taszítják magukat, vagy hozzátartozóikat.

 

A zsoltáros szavai azt mondják ma is nekünk, hogy az egyetlen vigasz ilyen helyzetekben az, ha Isten beszéde táplálja bennünk azt az életet, ami Tőle jön. “... hogy a Te beszéded megelevenít engem” – ami azt jelenti, hogy: meggyógyít engem, életben tart engem, életre kelt engem, megment a haláltól engem, visszaad az életnek engem, boldogulok, egészséges leszek, sikeres leszek, ÉLEK. És mindez Isten beszéde, ígéje által történik.

 

Isten egy valóságos személy, lehet Bele kapaszkodni, lehet Benne reménykedni a nyomorúságban. Ő tud szólni hozzánk, tud velünk beszélni olyan módon, ahogyan földi ember nem képes, meg tud vigasztalni, vissza tudja adni az életkedvünket, örömöt tud adni, boldogságot lelhetünk az Ő szavaiban, akár a zsoltáros. Csak hozzá kell forduljunk. Ő lépett felénk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. A nyomorúságban, és nemcsak, mi is lépjünk felé. Szólítsuk meg az Úr Jézust, kérjünk segítséget Tőle. Ő pedig válaszol. Az Ige válaszol. És megvigasztal, és táplál, és megoldja a nyomorúságunkat... megelevenít, életet ad, életerőt ad, amely túlszárnyalja a puszta földi életünket, létezésünket és a nyomorúságunkat. Ámen.

 

“Felele neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk?

Örök életnek beszéde van te nálad.”

János 6:68

2024. február 28., szerda

119. Zsoltár 49

“Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, amelyhez nekem reménységet adtál!” Zsolt 119:49

 

 

Ha Isten szolgája vagyok, van egy csodálatos dolog ebben: Isten beszél velem. Abban az esetben, ha szolgálom őt, mint rabszolgája. Mert rabszolgát is jelent ez a “szolga” szó. És ebben van valami. Korunk embere a rabszolga szó hallatán valami nagyon rosszra gondol, hiszen az emberiség tapasztalata a rabszolgasággal kapcsolatban rossz. Amikor viszont Isten szolgálatáról beszélünk, mint rabszolgaságról, egészen másról beszélünk. Itt nem kényszerről, kényszerítésről, durva, embertelen bánásmódról beszélünk a gazda részéről. Itt szeretetről beszélünk. Itt önkéntességről beszélünk.

 

A rabszolgákat régen adták-vették és tulajdonukként kezelték gazdáik. Emberséges, méltóságos bánásmódban nem biztos, hogy sokan részesültek rabszolgaként (volt kivétel). Viszont nem a szeretet diktált ezekben a gazda-rabszolga kapcsolatokban.

 

Az Istennek való szolgálat, rabszolgálat viszont a szereteten alapszik. Istenről azt írja a Biblia, hogy Ő maga a szeretet. 1János 4:8.16. Aztán a Szeretet elküldte a Fiát, mert szerette ezt a világot, hogy megmentse általa a pusztulástól. János 3:16-17. Aztán a Fiú, mert szerette Istent, az Atyát, és mert szerette az embert, eljött és rabszolgává lett, hogy Istennek és embereknek szolgáljon (Filippi 2:7), és megváltsa az embert, megvásárolja az Ő drága vérén Istennek mindazokat, akik hisznek Benne és hisznek Neki. 1Péter 1:18-21.

 

Rabszolgaságának csúcspontja kereszthalála volt! Mindvégig azt csinálta, amit Isten akart Tőle, egészen a halálig, és még a halál fajtáját is elfogadta, amit Isten kiszabott rá. Filippi 2:8.

 

Miért? Miért tette ezt? Mert szeretett!

Isten szolgája ma miért szolgálja Istent? Miért áll rabszolgaként Isten szolgálatába valaki ma? Mert szeret! Kit szeret? Istent! Miért? Mert Isten szeretete, Isten Fiának szeretete, amely a keresztben nyilvánult meg, elérte a szívét, lelkét, szellemét még akkor, amikor Istent nem ismerte. És amikor Isten szól a sötét emberi szívhez és az ige világosságot gyújt, akkor reménység keletkezik, olyan, amit addig nem tapasztalt az ember. Akkor szeretet tölti meg a szívet, akkor felismerés, hit származik egy olyan személyre nézve, aki maga a Szeretet. És a szolgálat belülről jön, a szolgálatkészség belülről fakad fel és viszi az embert bele ebbe az önkéntes rabszolgaságba, amelynek íze nem e világból való.

 

Isten AD. Ez jellemző RÁ. Mert ez jellemző a szeretetre.Az ADÁS. Mit ad Isten annak, aki Őt szolgálja? Igét! Beszél vele! És ez nem e világból való dolog. Egy másik világból szól egy láthatatlan személy hozzánk. És ez nem e világból való beszéd. Ez a beszéd átível világok fölött, ez a beszéd a teremtett világot összetartja, ez a beszéd az emberi életet fenntartja és folyamatosan táplálja, megújítja, betölti. Reménységgel. 

 

És Isten nem felejti el, amit mond, vagy megigér. Ő nem feledékeny, mint mi, emberek. Talán a zsoltáros magából (mint ember) indult ki, amikor arra kérte Istent ne feledkezzen el az igéjéről, amit neki adott. Hiszen tudta, hogy az a beszéd, az a szó, az egyetlen reménysége ebben a reménytelen világban. Ezt ma is tudjuk. Isten beszéde az EGYETLEN biztos pont ebben a bizonytalan világban. És ezért kell kapaszkodjunk BELE. És függjünk TŐLE, mint rabszolgák, akiknek Uruk SZAVA az egyetlen reménységük. Úgy legyen. Ámen.

 

“Uram, örökké megmarad a te igéd a mennyben.” Zsoltár 119:89



2023. április 8., szombat

JÉZUS

A bűn, a gonoszság, mely emberé,

Megnyomorította,

A kegyelem, az igazság, mely Istené,

Felszabadította.

 

A kereszt, a kínfa, mely emberé,

Megölte,

Az erő, a hatalom, mely Istené,

Életre keltette.

 

A nyuszi, a csillogás, mely emberé,

Elfeledteti,

A feltámadás, mely Istené,

Felidézteti.

 

A húsvét ünnepe, mely emberé,

Szórakoztat,

A húsvét ünnepe, mely Istené,

Ő Rá mutat.

 

A pillanatnyi élet, mely emberé,

Nem akarja,

Az örök élet, mely Istené,

Ajándékba adja.

 

Az önzőség, mely emberé,

Elutasítja,

A szeretet, mely Istené,

Ide adta,

Ide adja!

2021. április 4., vasárnap

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Kívánni ilyenkor mi mást lehet?

Csak azt, hogy a húsvét drága fénye,

Hatoljon be mindenki szívébe.

 

A fény, a világosság, Atya dicsősége,

Amely már rég eljött mi hozzánk e földre.

A földre, mely általa született hajdanán,

És rajta az ember, a teremtés hajnalán.

 

Ő a testté lett szó, az örök élő IGE,

Melyben van az ÉLET, mindnyájunk BÉKÉJE!

Ő maga az ISTEN, ki minket teremtett,

És képmását adta, és életre keltett.

 

Ő általa lészen nekünk világosság,

Szellemünk és lelkünk általa boldogság!

Nem mindenki hiszi, ez tény és valóság,

De Ő itt járt köztünk, Ő a világosság!

 

Ő Jézus, a Krisztus, élő Isten Fia,

Aki az életét értem feláldozta.

Nem kímélte magát, keresztem vállalta,

Hogy én meneküljek a haragtól általa.

 

Meghalt, hogy én éljek, helyettem szenvedett,

Váltság volt halála: „Elvégeztetett!”

De a sötétségnek legvadabb ereje 

Sem tarthatta fogva, elszakadt kötele!

 

Mert a világosság sötétséget győzött,

Az élet a halálból újra elkezdődött!

Feltámadt a sírból, újra él örökké,

S én, aki elhittem, már nem félek többé!

 

Behatolt szívembe Isten drága szava:

„Legyen világosság!” – szólt s kiderült abba’,

A sötétség helyére világosság került,

Életemnek ege immáron kiderült.

 

Húsvétnak ünnepe ezeket harsogja:

Győzött az örökké élő Isten Fia!

Győzött Jézus Krisztus, a halálon erőt vett,

A gonosz minden hada legyőzettetett!

 

Krisztus feltámadott és én is Ővele,

Ezt kívánom neked, hogy szívednek hite

Megelevenedjen az ő halálában,

S megtaláld Őt az Ő feltámadásában!

 

Legyen a húsvét számodra új kezdet,

Amikor imára kulcsolod kezedet! 


2021. március 20., szombat

Ott jártam...


Ott jártam a hegyen,

Ahol a kereszt áll,

A múlt a jelennel,

A jelen a jövővel,

Az idő az idővel

Egybeforr és vár.

 

Felnézek a keresztre,

Az idő alagutján át,

Visszanéz rám Jézus,

Az Egyetlen Krisztus,

Nincs semmilyen gesztus,

Nem látok glóriát.

 

Amit mégis látok,

Az hatalmas fájdalom,

Ahogyan gyötrődik,

Lelkében őrlődik,

Szeméből érződik

Terror és borzalom.

 

Fájdalma nem testi,

Habár az is megtört,

De a súly a lelken,

Az összetört lelken,

Onnan bentről serken,

Ahol minden eltört.

 

Mindezeket tudom,

Megtanultam, hiszem.

Most mégis ott voltam,

Most mégis Őt láttam,

Most mégis beláttam

Mindezt csak sejtettem.

 

Csak sejteni tudtam

Gonoszságom voltát,

A kereszt feltárta,

Szívemet átjárta,

Lelkemet tépázta:

Láttam Uram poklát.

 

A poklot, mely bűnömért

Engem illett volna,

Terror és borzalom,

Gyötrődés, fájdalom,

Büntetés, bántalom

Mind nekem járt volna.

 

És mégis, valahogy

Mind elkerült engem,

Helyettem szenvedett,

Helyettem veretett,

Mert engem szeretett,

Engem, engem, engem!

 

Ott állok, nincs kereszt,

Nincsen már fájdalom,

Csak az emlékezés,

Majd a felébredés

És a megérkezés.

Boldogan, szabadon.

 

2020. november 28., szombat

Névváltoztatás - Új élet Krisztusban

Fotó: Marosi Botond
A mai igeolvasásunk kezdetén, ahogyan hangosan olvasni kezdtem Péter apostol második levelét és kimondtam a nevét: Simon Péter, úgy hiszem Isten Szelleme megszólított és beszélt hozzám, amit elkezdetem mondani a kedves feleségemnek, aztán nekiültem írni és ez lett belőle:

"Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:" 2Péter 1:1

Simon Péter a levél írója. Így nevezi meg magát. Azt tudjuk, hogy az apostolnak a régi neve Simon volt, majd az Úr Jézus Péternek nevezte el őt – János 1:43; Máté 16:17-18.
Mit akar tanítani nekünk ezzel a Szent Szellem Péter apostolon keresztül? Amikor a Bibliában névváltoztatás történik, akkor egy ember életében új fejezet kezdődik. Amikor Isten új nevet adott valakinek, akkor annak az embernek az élete megváltozott és új fejezet nyílt számára a földi pályafutásában. Ilyen példák a Bibliában: Ábrám, akiből Ábrahám lett, Szárai, akiből Sára lett, Jákób, akiből Izráel lett. Mindhárom személy életében fontos változás történt.
Ábrahám lett a HIT atyja, akit az ige Isten barátjának nevez. Isten szövetséget kötött vele és ígéreteket adott neki, amelyek megváltoztatták az életét. Ő, aki vén korára gyermektelen volt, gyermeket nemzett és "sokaság atyja" lett. Ő lett a kiválasztott nép ősatyja. Sára lett az engedelmes feleség példája (1Péter 3:6), aki Isten ígéreteibe vetett hite által szült gyermeket, mégpedig a megígért gyermeket, vén korában. Jákóbból Izráel lett. Ő lett a tizenkét pátriárka atyja, akiktől elszaporodott Isten kiválasztott népe. Velük Isten szintén szövetséget kötött, ígéreteket adván azáltal. Sőt, új szövetség ígéretét is adta Isten Izráelnek, amely a megígért Messiás által teljesedik be számukra, akinek eljövetele szintén ígéretként adatott nekik.
Ezek után mit mondhatnánk? Nagy dolgot jelent, ha valakinek Isten megváltoztatja a nevét. Nagy dolgot annak az embernek az életére nézve. És ezzel Péter apostol sem járt másként. Simonból, az egyszerű halász emberből apostol lett, aki felforgatta korának társadalmi rétegeit azzal, hogy az Úr Jézus követőjeként, elküldöttjeként hirdette az evangéliumot, amivel az Úr megbízta őt. Emberek ezreinek változott meg az élete Péter szolgálata által. És ez nem azért, mert ő egy olyan ügyes valaki volt, hanem mert Isten Fia, a Messiás elhívta őt, ahogyan Ábrahámot, Jákóbot is, és megváltoztatta élete irányát.
Megváltoztatta a nevét, szövetséget kötött vele és ez egy új fejezet kezdete volt Péter életében. (Az Írás az apostolokat idiótáknak mondja, ami nem éppen azt jelenti, mint amit ma értünk alatta – ApCsel 4:13 – „közönséges emberek” – nek nevezi őket, ami „hozzá nem értő, képzetlen, járatlan” jelentéssel bírt akkoriban). Péter szolga lett, rabszolga lett, ahogyan nevezi magát, az Úr Jézus Krisztus rabszolgája és ezt az élete meg is mutatta. Szolgálta Urát mindvégig és amit hagyott maga után, az ma is nagy hasznunkra van nekünk, akiket szintén elhívott az Úr.
Tehát, amikor Péter mindkét nevével kezdi levelét, akkor arra tanít, hogy valamikori életét, bűnös életét, amely Simonról és a halászatról szólt elhagyta azért, mert az életébe bejött Isten Fiának a hívása és ettől Péter lett, aki új életet nyert Krisztusban és ezzel az ÚJ élettel üdvösséget, örök életet és szolgálatot kapott. És az ő új életének eredménye lett sok ezer ember megváltozott élete, akik általa megismerhették Jézus Krisztust, Isten Fiát, a Szabadítót, a Megváltót, a Messiást. És Péter megemlékezik erről a nagy kegyelemről, amit Istentől kapott és ez a vers által erre a csodálatos kegyelemre mutat rá azokhoz szólván, akik vele együtt ugyanazt átélték, hogy a régi, reménytelen, haszontalan életük elmúlt és újat kaptak, újat „nyertek” Istentől Jézus Krisztus által. Ez az új, Péter szavaival élve, „drága”, és ezt mindazok tudják is, akik megtapasztalták azt a fordulatot az életükben, amelyet a Jézussal való találkozás eredményez.
Ma is van lehetőség új életre Jézus Krisztussal, ma is van lehetőség szövetséget kötni Vele, ma is vannak ígéretek Istentől és ma is van névváltoztatás. Ma, akik találkoznak Krisztus Jézussal keresztényekké, krisztusiakká válnak a szó szoros értelmében és így hívják őket. Számukra a világi elmúlt és kereszténnyé lett minden. Krisztus nevéről lettek elnevezve, krisztusiak, keresztények lettek és az életük ezt tanúsítja, ahogyan haladnak előre abban a „drága hit” -ben, amit Uruktól nyertek, ahogyan Simon is, aki Péterré lett.
„Azért, ha valaki Krisztusban van, ÚJ TEREMTÉS AZ; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” 2Korinthus 5:17

2020. november 19., csütörtök

119. Zsoltár 48

"És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, amelyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről." Zsoltár 119; 48

 

Ebben az igeversben Isten parancsolatairól, parancsairól van szó. A zsoltáros pedig azt mondja, hogy felemeli a kezeit Isten parancsolataira. Amikor régebb még olvastam ezt az igeverset, hogy írjak róla ebben a sorozatban, a felemelt kezekről a „megadom magam” jutott eszembe és az úgy bennem maradt. Most, ahogy újból elővettem és gondolkodni kezdtem ezen, Isten tovább vitt. A „megadom magam” után a kapitulál szó jutott eszembe. Az adja meg magát, aki kapitulál. Megnéztem a kapitulál szó értelmét és érdekes dologra bukkantam. Azt jelenti: megadja magát, leteszi a fegyvert, behódol, meghátrál.

 

Azt hiszem ez az útja az Isten iránti szeretet kimutatásának és ezt ez az igevers csodálatosan megmutatja. Mivel szeretem Istent, szeretem az Ő parancsolatait és ezért megadom magam Neki. Meghátrálok, leteszem a fegyvert, behódolok az Ő beszédének és nem harcolok ellene, nem állok ellene annak, amit Ő mond, amit Ő parancsol. Miért? Mert jobban szeretem Őt magamnál. Ide viszont el kell jutni. Ez a tanítványság legmagasabb foka, lépcsőfoka. Jézus szavai ezt támasztják alá:

 

„Ha valaki én hozzám jő és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” Lukács 14:26

 

Ez kemény kijelentés Jézus Krisztustól, főleg azok számára, akik nem ismerik az élő Isten Fiát. Akik viszont ismerik, azoknak útmutatás. Akárcsak a fenti ige a zsoltárok könyvéből. Isten megismerésének az útja az ÉN megadásán, kapitulálásán keresztül vezet. Leteszem a fegyvert és nem állok ellene az Ő parancsolatainak, amelyek igazgatni hivatottak életemet ezen a földön és az örökkévalóságban. Tehát ha meg akarom ismerni Istent, vagy meg akarom ismerni még jobban Istent ez az útja, módja.

 

Ma az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. (2Tim. 3:2-4)

 

Legyen bár hívő az ember, vagy hitetlen, látszathívő vagy hitetlennek látszó, megtalálható mindenkiben valamilyen tulajdonság a fenti felsorolásból. Viszont, aki megismerte Istent és szereti Őt, az hajlandó felemelni kezeit Isten parancsolataira, hajlandó engedni Isten beszédének, hajlandó meghátrálni, letenni a fegyvert, az ÉN-t azért, HOGY GONDOLKODJON Isten parancsolatain, amelyek jobbá, szebbé tehetik őt és megváltozhat.

 

És lehet (válhat ilyenné) az ember Istent szerető, embertársait megbecsülő, engedelmes a szülei iránt, tiszta, szeretettel teljes, mértékletes, kegyelmes, a jónak kedvelője, alázatos, szelíd, adakozó, törődő másokkal Isten parancsolatai által, Isten beszédei által, amelyeket Isten Szelleme ír fel a szív tábláira és amelyek kellő életerővel rendelkeznek, hogy átformálják egy ember gondolkodásmódját. 


Az útmutatás nagyon egyszerűen hangzik: „és felemelem kezeimet a TE parancsolataidra”. Ha ezt megteszem, megadom magam, kapitulálok, leteszem a fegyvert és nem harcolok Isten ellen, az Ő beszédei ellen, hanem behódolok Neki, akkor az életem megváltozik és a következmény az lesz, amit a zsoltáros mond: „amelyeket szeretek”. Megszeretem és egyre jobban megszeretem Istent és az Ő beszédeit és azokon gondolkodom, elmélkedem és így folyamatosan változni fog az életem az Ő dicsőségére. Ámen, úgy legyen!


2020. március 19., csütörtök

IMA és KÖNYÖRGÉS

Fotó: Marosi Botond
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Filippi 4:6-7

Szépen hangzik ez a két igevers. Viszont ahhoz, hogy megtapasztaljuk azt, amit itt Isten igéje ígér, nevezetesen a minden értelmet felülhaladó békességet, ahhoz nekünk is tenni kell valamit. És ezt a valamit folyamatosan tennünk kell az itt leírtak szerint. És ez imádkozás és könyörgés. Minden alkalommal, amikor tesszük... az ige feltételezi, hogy TESSZÜK... és persze Isten előtt tesszük, és a hálaadás sem marad ki belőle... és utána jön a kívánság...

Na DE, ha Isten előtt tesszük, akkor eszünkbe juthat egy másik ige: "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinni kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik." Zsidó 11:6

Tehát, ha imádkozni és könyörögni akarunk Istenhez és hálát akarunk adni Neki és még kérni is akarunk Tőle, akkor HINNI kell, hogy Ő létezik. Ezt hogyan lehetséges? 

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, 
hogy valaki HISZen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3:16

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: 
HIGGYETEK Istenben, és HIGGYETEK ÉN Bennem." János 14:1

"Monda néki Jézus: ÉN vagyok az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET; 
senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." János 14:6

Hinni Istenben, hinni Istennek úgy lehetséges, ha hiszünk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, akit Ő adott a világ bűneiért, a mi bűneinkért, mert annyira szeretett minket. És, ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor bűnbánattal a szívünkben kérjük az Ő megbocsátását és Ő általa odamegyünk Istenhez, Isten elé azzal a hittel, hogy Ő elfogad minket, mert elhittük Neki, hogy képes volt egy ilyen nagy áldozatra értünk.

És akkor a továbbiakban már nem kell aggódnunk semmi felől, ahogyan az első ige, amit idéztem mondja, hanem imáink és könyörgéseink hálaadással szállnak Isten felé, hiszen már HISZÜNK Neki, hisszük, hogy Ő van, Ő létezik és tudjuk, hogy most már kérhetünk Tőle és Ő pedig megjutalmaz minket. Mivel? Elsősorban olyan békességgel, ami az emberi értelmet, felfogóképességet meghaladja. Ezt megtapasztalni katalizátorként működik egy ember életében. 

Ezekben az időkben sokan beszélnek hitről és imáról... A Biblia is beszél... ebből olvashattatok egy kis ízelítőt... hogy Isten szerint ez hogyan is működik, és ennek milyen következménye lehet... most csak egyet említettem, de a jutalmazása Istennek bőséges azok iránt, akik úgy gyakorolják ezeket a dolgokat, ahogyan azt Ő elvárja tőlünk... Kívánom, hogy tapasztald meg Isten jutalmazását az életedben... bőségesen.

"... ÉN (Jézus Krisztus mondja) azért jöttem, 
hogy ÉLETÜK legyen és BŐVÖLKÖDJENEK." 
János 10:10b

2020. február 14., péntek

Bizalom, hit

"Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jahvéban, örök kőszálunk van." Ézsaiás 26:3-4

Bizonytalan világban élünk. Egyik napról a másikra dolgok változnak. Ma még van, holnap már nincs. Minden változik folyamatosan és egyre gyorsabb az iram. Az ember számára nincsenek ma biztos pontok. Nincsenek olyan dolgok, amiben reménykedhetne, amiben bízhatna, amiben hihetne. Az ember az életét nincs mire alapozza. 

A törvények változnak, a kormányok változnak, az életünket szabályozó körülmények folyamatosan változnak. Munkahely, kapcsolatok folyamatosan változnak. És ez a bizonytalanság az emberben nyugtalanságot, aggódást, békétlenséget, sőt háborúságot okoz. Ez pedig konfliktusokat okoz, veszekedéseket okoz, viszályt, háborút okoz.

Mégis van ebben a bizonytalan világban Valaki, akit az ember viharverte lelke sóvárogva keres... Mert az ember lelke békére vágyik, megnyugvásra vágyik, csendre vágyik... Egy BIZTOS pontra vágyik...

És ez a Valaki nem más, mint aki őt, az embert, teremtette és ismeri kívül, belül. Ő az Úr, az Örökkévaló Isten, Jahve, aki nem mondott le teremtményéről, annak ellenére, hogy az elbukott. És ez az Úr, ez az Isten lehajolt az emberhez és eljött Jézus Krisztusban, emberré lett, közel jött a megtört, megviselt emberhez, hogy adjon neki megnyugvást, békességet, vigasztalást a viharok közepette.

És Ő, Jézus Krisztus, jelentette ki, mutatta meg az Örökkévaló Istent, Atyát, aki szeretete jeléül feláldozta a Fiát, hogy aki hisz, aki bízik Benne megmeneküljön a reménytelenségtől, háborúságtól, elveszettségtől, bizonytalanságtól, ítélettől és teljes békére leljen. 

Ez a teljes béke Istennél van mindazok számára, akik elhiszik, hogy Isten egy biztos pont, biztos alap. Ő nem változik, Ő örökké biztos pont marad annak, aki rábízza magát. Ő egy olyan személy, akinek a szívünket bátran odaadhatjuk és megbízhatunk Benne.

A Biblia Isten beszéde évezredek óta. És ez a beszéd megbízható beszéd, amelyre alapozhatunk, amely reményt ad, békességet ad, vigasztalást nyújt egy megháborodott, bizonytalan, reménytelen, kilátástalan világban. Mindössze hitre van szükség, bizalomra van szükség. És ez a hit, bizalom az embernek drága kincse, amit a világ oly sokszor kihasznált és ronggyá vert. 

Mégis merjünk hinni Neki, merjünk bízni Abban, aki szeretett minket és a Fiát adta értünk, hogy nekünk legyen örökké biztos PONTUNK BENNE, Krisztusban, Aki nem változik meg, Aki "tegnap, ma és örökké ugyanaz". Zsidó 13:8

2020. február 8., szombat

Kezdet és vég

"Kezdetben A Szó már létezett. A Szó Istennel volt, és A Szó Isten volt. A legelejétől A Szó Istennel volt. Isten általa készített mindent, a teremtésben semmi nincs, ami nem általa készült volna. A Szóból fakadt az élet és ez az élet világosságot hozott az emberiségnek." 

János 1:1-4 Good News Bible (Fordította: Marosi Botond)

Az ember korlátozott felfogásával nem tudja elképzelni, hogy Isten honnan lett, honnan ered, hogyan lett stb. Ez azért van, mert mi kezdetekben és végekben gondolkodunk. Mert a teremtett világ, amelyben élünk valamikor megszületett vagy elkezdődött, az idő is valamikor megszületett, vagyis elkezdődött és az életünkben is minden így működik, hogy ami elkezdődik az egyszer véget ér.

A mi létezésünk a kezdetekhez és a végekhez igazodik. 

Ebből kifolyólag a gondolkodásmódunk is a kezdetekhez és a végekhez igazodik. Nem tudjuk elképzelni, hogy mi volt A Kezdet előtt. A Biblia egy biztos dolgot kijelent: hogy az általunk ismert kezdetben Isten már létezett, az Ige, az isteni Szó, már létezett.

A Biblia is a kezdettel kezdi beszámolóját és a véggel fejezi be. És mégis beszél nekünk arról, hogy a kezdet előtt is volt létezés és a vég után is lesz. A Biblia leírja teremtett világunk kezdetét és végét is, DE leírja a mindezek fölött létező Isten örökkévalóságát is. Sőt, azt írja, hogy Isten a kezdet és Isten a vég. És ez igaz az emberre, meg a teremtett világra nézve. Mert minden Istennel kezdődött és minden Istennel fejeződik be. Mégis Istennek nincs kezdete és nincs vége, MERT Ő az ÖRÖKKÉ létező "VAGYOK", aki ÖRÖKKÉ ÉL!

Aki hisz az isteni szónak, A Szónak, az Igének, aki testté lett és eljött közénk, az meghívást kap arra, hogy felülemelkedjen hite által a kezdetek és végek uralta világon, gondolkodásmódon és meglássa AZT, aki mindezek fölött áll, hatalmas, jóságos, szeretettel teljes. Ez a csodálatos személy, aki Atya, és aki Fiú, és aki Szent Szellem, arra hív, hogy Vele együtt örökké létezzünk, miután kilépünk ebből a kezdetek és végek uralta világból.

Ezt már most megtehetjük, hogy hit által felülemelkedünk ezen az anyagi világon, amely a kezdete óta a vége felé halad. Isten arra hív az Ő Szaván keresztül, hogy ne múljunk el a világgal együtt, hanem örökké éljünk Vele. Ezt akarja Ő! Engedjünk az Ő akaratának és örökké élni fogunk egy kezdetek és végek nélküli valóságban.

"És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; 
de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." 
1János 2:17