119. Zsoltár 30

„Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.” 

Zsoltár 119; 30

Egy csodálatos dolgot fedezhetünk fel elsőre ebben az igeversben, éspedig azt, hogy az embernek megadatott a választás szabadsága. Kérdés az, hogy miben van szabadságunk választani?

Az életünk minden területén választanunk kell sokszor, mondhatnám minden nap. Többé-kevésbé szabadok vagyunk választani, ahogyan a körülmények vagy mások engedik nekünk.

De, ami az üdvösségünket illeti, senki nem korlátozhatja választási szabadságunkat. Ugyanis a választás szabadsága, amiről ebben a versben olvasunk, az üdvösségről szól. Isten hatalmunkba adta a választás lehetőségét, hogy függetlenül társadalmi, politikai, nemzetiségi, vallási státuszunktól szabadok legyünk döntést hozni az életünk vagy halálunk tekintetében. És itt örök életről vagy örök kárhozatról beszélek, nem földi életről vagy földi halálról.

Egy nagyon kedves történet jutott eszembe a választásról, ami megmagyarázza ezt a csodálatos igeverset. A Lukács evangéliuma 10; 38-42 részben olvasható Mária és Márta története és kettőjük közössége Jézussal. Látunk két asszonyt, akik Jézussal egy házban vannak, egyikük serénykedik, sürög-forog, el van foglalva saját dolgaival, a másik Jézus lábainál ül és hallgatja Isten beszédeit.

Mária választott. És ez a választás szabadságában állt. Ugyan akarta korlátozni ebben a döntésében őt Márta, a testvére, de nem sikerült neki befolyásolni, vagy megakadályozni őt. Jézus csodálatos kijelentést tesz:

„De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.”

Lukács 10; 42

Igazából az ember életében egy szükséges dolog van: hogy üdvösséget nyerjen Jézus Krisztus által. Ez egy döntésen, egy választás meghozatalán múlik. Ezt, ha eldöntöttük és hűségesek maradunk döntésünkhöz, senki nem veheti el tőlünk. Isten örök életet szánt nekünk az Ő országában. Az az ország sokkal jobb, mint amit ez a világ kínál. Ez az ország a jobb rész, Jézus szerint. Akkor következtethetünk, hogy ez a világ, amiben élünk, ez a földi élet, a testi élet az a rosszabbik rész. Nem kell, hogy ezen sokat töprengjünk, elég, ha szétnézünk a világban magunk körül: fájdalom, betegség, gyilkosságok, házasságtörések, lopások, hazugságok, erőszak, háborúk, stb.

De, Jézus szerint van egy jobb rész. És Ő ma is felkínálja a lehetőséget, hogy mindenki részese lehessen egy jobbnak, és mindenkinek részévé válhasson egy jobb. Ez az igazság útja, a hűség útja, Isten Fiának útja, amely Hozzá vezet, amely az életre vezet, amely a megmeneküléshez vezet. Egy jobb világba vezet.

Ez a választás, döntés meghatározta Mária életét, ahogyan ma is meghatározza mindazok életét, akik ezt az utat választják. Mária számára megszűnt létezni más dolog, más aggodalom, más törődés, csak Jézus maradt számára és az Ő beszédei. Hiába írja Mártáról az Ige, hogy befogadta Jézust a házába, a szívébe nem fogadta be. Sokan lehet, hogy befogadják Jézust a házukba, az életükbe, de ez igazán abból derül ki, amit a zsoltáros mond: „… a te ítéleteid forognak előttem.”

Máriáról elmondhatjuk, hogy Isten beszédei forogtak előtte, de Mártáról nem mondhatjuk el ugyanazt. Sőt, azt látjuk, hogy Mártát irritálta Mária tevékenysége, ami abból állt, hogy Jézus lábainál ült és az Ő jelenlétében hallgatta Isten beszédeit. Mi a következtetés? Hogy akik igazi választást tartottak az életükben, akik radikális döntést hoztak Jézus mellett, azok ragaszkodnak Isten beszédeihez, döntéseihez, ítéleteihez és ezzel irritálni fogják mindazokat, akik csak névlegesen fogadták be Jézust a házukba, de igazából a saját dolgaikkal vannak elfoglalva.

Mindenki lemérheti magát az Ige fényében. Választottam már? Mit választottam? Ha azt mondom, hogy Jézust választottam, akkor az Ő beszédei forognak előttem? Ez a fő dolog az életemben? Vagy rohangászok, „szorgalmaskodom”, „sokra igyekszem”, mint Márta?

Milyen jó Isten. Megengedi, hogy válasszunk, döntsünk. A választás csakis rajtunk áll. Persze, hogy az Úr nevét használva lesznek Márták, akik le próbálnak beszélni erről a radikális választásról. De ha az ember dönt, és azt mondja: „az igazság útját választottam…”, akkor tudnia kell egy nagyon fontos dolgot: Jézus úgy gondolja, hogy ez a jobb rész. Jézus azt mondja, hogy ezt a választást soha nem bánja meg senki, aki megteszi, mert minden, ami e világban van, egyszer odalesz. Mindenünk, amink van, egyszer elvétetik tőlünk. Nem hoztunk semmit magunkkal, nem is viszünk. De az üdvösségünket, Isten beszédét soha senki nem veheti el tőlünk.

119. Zsoltár 29

„A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, 

és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!”

Zsoltár 119; 29

Érdekes kérés hangzik el a zsoltáros részéről ebben az igeversben Isten fele. Tulajdonképpen cserét kér Istentől. Azt mondja: „Én hazug vagyok, csak rosszra vagyok képes, átverni, becsapni, félrevezetni tudok másokat. Jó cselekvésére képtelen vagyok. Nincs erre képességem. DE: cseréljünk Istenem. Vedd el tőlem ezt a képességemet és könyörülj rajtam, légy kegyelmes hozzám és taníts meg a te beszéded által, hogyan kell normális, igazságos, becsületes életet élni.”

Csodálatos dolgot fedezhetünk fel itt. Az ember ráébred, hogy Isten hatalmas, csodálatos, nagy, teremtő, alkotó Isten. Ráébred, hogy Istennel járva van lehetőség megszabadulni a gonosztól. Ráébred, hogy Isten beszéde az élet beszéde.

„Vajon ti is el akartok-e menni?” – hangzott el a kérdés az Úrtól. „Felelt neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.” János 6; 68

Micsoda felismerés! Az Úrnál örök élet beszéde van. Ő maga az örök élet! Ettől akarjunk-e elmenni? Vagy inkább a gonoszságtól akarunk elmenni?

„… és a te törvényeddel (tanításoddal, vezetéseddel) ajándékozz meg engem!” Felkiáltás! És Isten milyen jó! Ő megajándékozott minket az Ő drága Fiával, Jézussal. Megajándékozott az élettel, az igazsággal, a lehetőséggel, hogy gyermekeivé válhassunk. Örök életet ajándékozott hitvány, bűnös életünk helyett. A csere lehetősége fennáll minden ember számára ma is.

Ma egy picit másabb a helyzet, mint akkor, amikor elhangzott ez az ige. Ma már Isten ajándéka megadatott. Ő már a kegyelmet elküldte, az ajándékot ideadta, a Fiú eljött, életét adta a mi életünkért. A másik fele rajtunk áll. Mi akarjuk-e, hogy Isten elvegye tőlünk mindazt, ami rossz bennünk? Akarunk-e szabadulni gonosz múltunktól, megkötözöttségeinktől, szenvedélyeinktől, minden hamisságunktól, azoktól az utaktól, amiket Isten nélkül jártunk, járunk?

A választás ma is a mi kezünkben van. Mindig van, amitől megszabadulni. Mindig akad az ember életében olyan dolog, ami megakadályozza őt abban, hogy egyenes életet éljen. És Isten készen áll a cserére. Elveszi tőlünk azokat, ha kérjük. Mi meg átélhetjük az Úrral való közösséget újból és újból, hiszen Isten az Ő Fiában minden elképzelhető jót ideadott már nekünk.

„Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” Róma 8; 32

Az egész 119. zsoltár Isten Igéjének magasztalásáról szól. Tulajdonképpen Krisztus Jézus magasztaltatik fel az egész zsoltáron keresztül. Milyen csodálatos, ahogyan Isten az Ő Szelleme által bizonyságot tesz, a Fiúról, még mielőtt ideadja őt a világnak. Isten készítette a világot a bizonyságai által arra a nagy ajándékra, amit szándékozott ideadni nekünk. Milyen csodálatos Istenünk van.

Pál apostol a második korinthusi levelében két fejezetben beszél az adakozásról, adásról. (8-9. fejezet). Csodálatos dolgokat olvashatunk ebben a két fejezetben. Azt írja a macedónokról, hogy: „… önmagukat adták először az Úrnak, …” Aztán az Úr Jézusról szól kijelentésben, hogy habár gazdag volt, szegénnyé lett, hogy mi meggazdagodhassunk. Pál továbbá azt mondja, hogy: „Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét;” Csodálatos kijelentések ezek.

Isten azt szeretné, ha önmagunkat adnánk először neki, mielőtt még tovább mennénk. Adjuk oda magunkat, hogy ami rossz bennünk, azt elvehesse tőlünk, hogy megszabadíthasson. Isten gazdaggá akar tenni bennünket, de nem anyagi gazdagságról beszél, hanem olyan gazdagságról, ami sokkal több ennél: megnyerni Krisztust, megnyerni az életet, amely örökre szól Vele.

Ha megtapasztalod Isten kegyelmét, amint rád árasztja, akkor rájössz, hogy minden kár és szemét, aminek nincs köze Istenhez, Jézushoz. Rájössz, hogy a legnagyobb csoda, ami történhet az emberrel az, hogy Alkotója, Teremtője, szerető Atyja karjaiba találhatja magát. És rájössz, hogy mindez azért lehetséges, mert kimondhatatlanul nagy ajándékot kaptál Tőle. És hálás leszel, és hálával telik meg szíved, és köszönetedet fohászba foglalva mondod, akárcsak Pál:

„Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.”

2Kor. 9; 15