119. Zsoltár 36

„Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.” 

Zsoltár 119; 36

A telhetetlenség bűn. Jogtalanul szerzett vagyont, hasznot takar ebben az esetben a héber kifejezés. Olyan javak megszerzéséről beszél nekünk az Ige, amihez nem lenne jogunk. Mégis vágyunk rá és ahhoz, hogy elérjük, megszerezzük, mindenféle tisztességtelen módszerhez folyamodunk.

De nemcsak javakról, hanem nyereségről is beszél nekünk az Ige. Pénzbeli nyereségről, amihez szintén nem lenne jogunk, mégis megszerezzük, mert egy valami hajt erre. Istentől elfordult szívünk. Mert vagy Istené a szívünk, vagy a pénz és vagyon után sóvárog telhetetlenül. Mert a gonosszá lett szívet nem lehet megelégíteni. A gonosszá lett szív még több gonoszságot szül, és nem elégedik meg soha.

A gonosz szív olyan dolgokat rejt magában, amit az ember nem is tud, nem is fedezett fel. Egyedül a Teremtő Isten az, aki ismeri az emberi szívet, ezt többször megismétli beszédében. Ha valaki látta a gonosz szív elvetemültségének cselekményekben kibontakozó gonoszságát, az Isten az, aki a világtörténelmet végigkísérte annak küszöbén, felajánlva mindig, minden helyzetben annak, vagyis a szívnek, megjavítását. De a gonosz szív elhajlott Istentől.

Érdekes, hogy Isten mégsem hajlott el a gonosz szívtől. Habár elrejtette magát ideiglenesen az emberi szív gonoszságának láttán, mégis újból és újból reménykedve tekintett le piciny teremtményeire szeretettel, mígnem a saját szívét adta cserébe, hogy a gonosz szív megsemmisüljön és egy új, tiszta, az Ő gondolataival teljes szív szülessen az emberben, amelyből az Ő bizonyságai áradjanak a világra, hogy végül minden szív hozzá hajoljon és ne a gonoszságra.

Az emberi szívet Isten a bizonyságaival győzte meg. Ő tanúbizonyságot tett az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, akit ideadott a világért, mert szerette ezt a világot és most is szereti. És most is bizonyságot tesz Isten a világ előtt azoknak tiszta szíve által, akik elfordultak e világ kínálta pillanatnyi örömöktől, akik feladták törekvéseiket gonoszsággal szerezhető nyereségek megszerzésére.

A kísértés nem múlt el. A gazdagság, nyereség megszerzése, a pénz mindent felkínáló hatalma ma is szemeink előtt csillog. Minden ember tudja, hogy becsületes, tisztességes módon nem lehet szert tenni nagy vagyonra, nagy gazdagságra. Csalni kell, hazudni kell, másokat át kell verni, át kell játszani dolgokat ahhoz, hogy nagy nyereségre, vagyonra tegyünk szert. És ez kísértésként minden ember előtt ott lebeg. A kérdés, hogy mi mit teszünk.

Másik oldalon ott áll Isten az Ő bizonyságaival, az Ő örökkévaló beszédével, az Ő ígéreteivel. Ezek az ígéretek egy távoli örök életre vonatkoznak és olyan gazdagságra, amely felülmúl minden földi elképzelhető jót, csillogást, ragyogást, pompát, hatalmat. A Biblia ilyen ígéretek tárháza. Krisztus pedig a beteljesítője ezeknek az ígéreteknek. Ő benne lett minden igazsággá, valósággá, és Ő benne fog láthatóvá válni mindez azok számára, akik ezt választják.

Isten megpecsételte szándékát az Ő Fia halálával, feltámasztotta a halálból, hogy reménységet adjon és elküldte az Ő Szellemét, hogy biztosítson arról minden embert, aki hisz Jézusban, hogy ezek a dolgok valóságosak, igazak, jók, örvendetesek. Kezünkben van a Biblia, Isten írott Igéje, kimondott beszédei segítségül a Mindenható Istentől, hogy elkezdjünk bízni Benne, hinni Benne, reménykedni Benne, hogy a szívünk ne a világ kincsei felé hajoljon, ne a világ kínálta gazdagság után sóvárogjon, hanem Krisztus megismerésének minden ismeretet meghaladó gazdagsága után vágyódjon, kívánkozzon.

Szívünk telhetetlenségét ez tudja megelégíteni. Krisztus megismerésének valósága tudja úgy betölteni a szívünk minden bugyrát, hogy vágyaink, álmaink, céljaink Ő benne nyerjenek beteljesülést. 

„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.” 

Zsoltár 119; 162

119. Zsoltár 7

„Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.”

Zsoltár 119; 7

Ki az mai világunkban, aki valamiért hálás tud lenni? Ki az, aki meg tud emlékezni arról minden nap, hogy életet kapott, hogy láthat a szemeivel, hogy hallhat a füleivel, hogy foghat a kezeivel, hogy járhat a lábaival, hogy érezheti a tömérdek finom illatot, amelyet szebbnél szebb virágok árasztanak? Ki az, aki hálás azért, hogy dolgozhat, hogy ezért pénzt, fizetséget is kap? Ki az, aki keresi azt a személyt, aki mindezeknek az áldásoknak a forrása, hogy megköszönje neki? A válasz a fenti igében található: akinek tiszta a szíve.

Mit takar a tiszta szív kijelentés? Hogyan tisztul meg az ember szíve? – tesszük fel a kérdést.

A tiszta szív előző állapota gondolhatjuk, hogy más volt. Mondhatjuk, hogy nem volt tiszta, sőt azt is mondhatjuk, hogy tisztátalan volt. Tele volt gonoszsággal, hogy tovább fokozzam. Erről ír Isten igéje, Jézus is erről tett bizonyságot:

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; …” Máté 15; 19-20a

Ez az ige olvasása után azt mondhatom, hogy minden rossz, gonosz forrása az emberben az ő szíve. Éppen ezért, mivel az élet a szívből indul ki, onnan meg csak gonoszság jön ki, ezért az ember alapjáraton gonosz, és ha akarna is jó lenni, nem tud:

„Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.” Róma 7; 18-19

Sajnos ezek után rá kell döbbenjen az ember, hogy semmi jó nincs benne, és jót cselekedni sem tud igazából. Ebből ered mai világunkban a hálátlanság is az emberekben és az elégedetlenség. Mert az elégedetlenség szüli a hálátlanságot és a gonoszságnak ezek csak a gyújtószikrái.

Ezért kellett a Szabadító, ezért kellett a Megváltó, ezért kell az ige. Mert Isten beszéde képes csak arra, hogy elhatoljon az emberi szív legmélyebb bugyraiba, hogy megtisztítsa azt. Ezért kellet Jézus Krisztusnak eljönnie, mert egyedül Ő tudta orvosolni ezt a problémát. Egyedül Ő tudja ma is megigazítani, megtisztítani, egyenesbe állítani az ember szívét, életét. Aki benne hisz, az megigazul hit által és szíve megtisztul, mert az Ő drága vére megtisztítja azt.

A „megtanítottál” szó a fenti igében csodálatos jelentéseket takar az óhéber szerint: edz, hozzászoktat, tanít. Aki hisz Jézusban, azt Ő megtanítja másképp élni, hozzászoktatja az Ő szabályaihoz, edzi az embert az Ő igéje által. Az ember élete ettől megváltozik. Sokkal szebb lesz, sokkal jobb lesz, sokkal tisztább lesz. Isten a fertőzést eltávolítja Jézus Krisztusban az ember szívéből. Mert ez a világ az, ami megfertőzi az emberek szívét, e világ mögött pedig az ősi kígyó, a Sátán áll. Ez a világ az, ami félrevezeti az embereket, megtéveszti őket hamis dolgokkal, ideig-óráig tartó örömökkel, amik véget érnek hamar. Akárcsak az ember élete.

De Isten ennél sokkal jobbat kínál. Örök életet, örök boldogságot, örök tisztaságot, örök igazságot, igaz ítéletet. Aki megtapasztalta ezeket az igazi áldásokat, akinek eltávolította Isten a szívéből a fertőzést, aki hozzászokott Isten beszédéhez, aki megedződött Isten kegyelmében, az tud hálás lenni, az tud köszönetet mondani, az tud dicséretet mondani Annak, aki mindezt az életében elvégezte.

„Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol voltatok, közel valókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk…” Efézus 2; 13-14a

119. Zsoltár 2

„Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.” Zsoltár 119; 2

A boldogságnak, az igazi boldogságnak egy újabb fokozatáról olvashatunk ebben a versben. Itt olyan valakiről beszél Isten igéje, aki kapott valamit és arra a valamire nagyon vigyáz, nagyon őrzi azt a valamit, és ebből fakadóan teljesen átadja magát annak keresésére, akitől kapta azt a valamit.

Amikor az ember döntés elé kerül, ami az életútját illeti, és meghozza a jó döntést, vagyis eltér a rossz úttól, amin eddig járt és elfogadja az Isten által felkínált utat, akkor valami elkezdődik az életében. Egy más, egy új, egy jobb, egy csodálatosabb. Megismerkedik azzal a beszéddel, amely újjászülte őt. Isten beszédével.

„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Róma 3; 23

Minden emberből hiányzik valami, mindaddig, amíg megismeri az élő Istent és megtalálja a beteljesedést Ő benne. Ez a valami Isten beszéde, ami meg tudja elégíteni az ember lelkét, szellemét. Be tudja tölteni lelki szükségleteit. Ez a valami Isten bizonyságtétele az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, Isten kijelentése, egy szellemi megtapasztalás.

Isten, az Atya, bizonyságtétele így hangzik a Bibliában:

„Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.” Máté 17; 5

Ezt Krisztus tanítványai számára jelentette ki maga az Atya. De olvassuk egy másik helyen, amikor Jézus megkérdezte tanítványait, hogy kinek mondják őt, Péter így válaszolt:

„Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Máté 16; 16

Jézus így válaszolt Péternek:

„Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.” Máté 16; 17

Péter egy szellemi megtapasztaláson esett át, a Mindenható Isten kijelentette neki az Ő Fiát. Nem testi módon, hanem szellemi módon. Ez valami több, mint egyszerű szavak elhangzása, ez egy belülről jövő, egy felsőbb lénytől előidézett kinyilatkoztatás a szívben, ami hitet gerjeszt az emberben, meggyőződést arról a természetfölöttiről, ami maga Isten. Ezt éli át minden ember, aki Krisztus Jézus mellett dönt, aki Isten igéjének követése mellett dönt, aki elhatározza, hogy rálép az igazi élet útjára.

És amikor ezt az ember megkapja, nem akarja elengedni. Valami olyasmit tapasztal, ami számára csodálatos, új, építő, helyreállító, szabadító, igazi, valóságos, örömmel teljes. Ekkor van az, hogy az ember teljes szívét odaadja Annak keresésére, akitől ezt kapta, mert még többet akar ebből, ezekből a csodálatos kijelentésekből, bizonyságokból. Ezeknek a csodálatos dolgoknak forrása Isten, Krisztus Jézuson keresztül, és mindez egy csodálatos könyvben van leírva: a Bibliában. Ezt őrizzük, és ezen keresztül keressük Őt teljes szívünket odaszánva. Ez a mi boldogságunk forrása.