119. Zsoltár 20

„Elfogyatkozik az én lelkem, 

a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.” 

Zsoltár 119; 20

A lélek szó ebben a versben nem az ember szellemét jelenti, hanem magát az ember személyét, egyéniségét, amit Isten lehelete hozott létre, amikor belelehelte azt. Ezzel minden ember rendelkezik, ezzel a személyiséggel és mindenkinél egyedi. Mindannyian lélegző, élő lelkek, egyéniségek, személyiségek vagyunk, de mindenkinél különbözik ez az egyéniség. Mindenkit egyedileg formál Isten az anyja méhében és mindenkinek külön egyéniséget ad. Ez a személyiség három összetevőből áll: értelem, érzelem, akarat. Ezek mindenkinél egyediek. Ezért csodálatos az ember, mint teremtmény. Egy remekmű. Az alkotás az Alkotót dicsőíti. Legalábbis így kellene, hogy legyen.

Amikor a zsoltáros arról beszél, hogy elfogyatkozik a lelke a szüntelen vágyódás miatt, akkor törésről beszél igazából. Megtörik az akarata, az értelme és az érzelmei a vágy súlya alatt, ami Isten törvényei, ítéletei, döntései után hajtja. Ez abban az esetben történik egy embernél, ha felismerte, hogy Ő egy teremtmény és keresni kezdi Teremtőjét. A sátán, az Isten ellensége, kezet tett a teremtményre, amely az Úr képét hordozza és elhitette vele, hogy Ő nem is teremtmény, hanem Ő isten. Hogy azt tehet, amit akar, hogy azt érezhet, amit akar, hogy úgy gondolkozhat, ahogyan akar.

Ezt a hazugságot az egész világon elterjesztette és ezért az ember azt hiszi, hogy valóban úgy van. Ha Istenről hall és a Bibliáról, meg Isten törvényeiről, akkor abban rosszat lát, mert korlátokat lát, megszorításokat lát, tiltásokat lát. Abban az illúzióban ringassa őt az ördög, hogy szabad ember, de nem veszi észre, hogy akarata ellenére tesz rossz dolgokat, nem veszi észre, hogy érzelmei manipulálva vannak a világ által és a körülötte levő emberek által, nem veszi észre, hogy értelme, gondolkodásmódja csak gonoszra képes.

De, aki felismerte, hogy lelke, egyénisége, személyisége valami többre van teremtve, az keresni kezd. Aki felismeri akarata gyengeségét a gonosszal szemben, az elkezd vágyni az igazság után. Mert hát Isten a keze nyomát ott hagyta az ember személyiségén, ezért van egy vágy alapjában, az emberben, noha sokszor nem tudja, mire vágyik.

„Boldogok a lelki (szellemi) szegények: mert övék a mennyek országa.” 

„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” 

Máté 5; 3.6

A lélek a szellem nélkül szegény. A szellemi szegények olyan személyek, akik felismerték, hogy híjával vannak Isten dicsőségének, hiányzik belőlük valami, ami után vágyik szívük. Amikor az embernek elege lesz ebből a látható világból, ami körülveszi, a sok igazságtalanságból, nyomorúságból és hallgatni kezd arra a belső hangra, ami azt súgja, hogy van valami több, akkor elkezdi felismerni szegénységét, meg e világ szegénységét, és egyre jobban ráhangolódik a vágyra, ami hajtani kezdi a keresésben Isten után. Az ilyeneknek adatik egy másik útirány, egy másik ország felé vezető út: „… övék a mennyek országa.”

Az ilyeneknek adatik Krisztus, aki maga az igazság, és Ő megelégíti a vágyakat, a szív vágyódását betölti, az embert szerelembe ejti és magához vonzza. Ez egy csodálatos változást hoz az ember életében, úgy is mondhatnám: egy törést. Megtörik a gonosz hatalma az emberi értelem, érzelem, akarat fölött, felszabadul az emberi lélek, személyiség Isten imádatára, rátalál élete értelmére, megtalálja vágyának célját: Jézus Krisztust.

A vágy beteljesül, és a lélek felszabadul, újraéled a Szellem által és meggazdagodik, többé már nem szegény, mert megnyeri Krisztus ismeretének gazdagságát, az örök élet, üdvösség tudatának bizonyosságát és igazán élni kezd. Az ember, életre kel, és ezt nem akarja, hogy elmúljon, hogy véget érjen. A folytonosságot Isten biztosítja az Ő döntései, beszédei, ítéletei által. A vágyat az Ő Szelleme táplálja bennünk. Nekünk pedig meg kell törjön a vágy súlya alatt az akaratunk, értelmünk, érzelmeink, hogy alá tudjuk rendelni azokat Neki.

119. Zsoltár 5

„Vajha igazgattatnának az én útjaim a te rendeléseid megőrzésére!” Zsoltár 119; 5

Egy vágy, egy sóhajtás fogalmazódik meg ebben a versben: „Bárcsak mindig egyenesen járnék utadon, s hűségesen követném törvényedet!” – mondja az egyszerű fordítás. Ez annak az embernek sóhajtása, aki megismerte Istent, aki személyesen átélte a találkozást Jézus Krisztussal, akinek az életét az ige megváltoztatta.

Aki megtisztult és bárány lelkületet kapott, az már nem akar többé a sárban hemperegni, mint a disznó. Egyszer hallottam egy prédikációban, hogy kétféle lelkület létezik az emberekben. A disznó lelkület és a bárány lelkület. A disznó lelkület a világi emberben él, és ez szereti a pocsolyát, a fürdőzést a sárban. Én is valamikor ilyen lelkülettel rendelkeztem. Akárcsak a disznó, jól éreztem magam a pocsolyában, a sáros fertőben hemperegni. De, amikor az embert Jézus Krisztus hívja magához, akkor a pocsolya elkezd kényelmetlenné válni. Minél többet hallottam az igazságot, annál kényelmetlenebb volt a pocsolya. És aki elfogadja Jézus hívását, azt Ő megtisztítja. Más emberré lesz. Megváltozik. Más lelkületet kap. A Bárányét.

Én is így lettem bárány lelkületű. A bárány pedig nem szereti a pocsolyát. Ha beleesik is igyekszik ki belőle, de gyorsan. A bárány lelkület tiszta, nem szereti a mocskot. Ilyen lelket, szellemet ad az Úr, a Mindenható. Az Ő Szellemét.

És amikor az ember beleesik a pocsolyába, akkor látja, hogy mennyire esendő, mennyire gyenge Isten nélkül. Látja, hogy ha Isten nem segít, akkor visszamegy a pocsolyába hemperegni. De, aki megízlelte a mennyei ízeket, az felsóhajt: bárcsak…, vajha… járhatnék egyenesen mindig a te utadon. Az útmutató Isten beszéde, igéje, rendelései, bizonyságai, határozatai. Ezeknek megőrzése által tud az ember egyenesen járni. De ez még nem elég.

Ezért adta Isten az Ő Szellemét, hogy segítsen. Az ember csak úgy tud tiszta, bűn nélküli életet élni, ha Isten segít ebben. Ezt emberi erőből nem lehet megtenni, mert az ember velejéig romlott. A Bibliában olvasni lehet erről a romlottságról, ami jellemző ma is, úgy hívják: a teljes romlottság tana:

„Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” Róma 3; 10-12

Bárcsak…, vajha…, kiált fel a zsoltáros, kiáltok fel vele én is. Dávid már több ezer éve felismerte a boldogság titkát, az igazi boldogság titkát:

„Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.” Zsoltár 32; 1-2

Ma már Jézus Krisztusban hívőként megtapasztalhatja minden ember ezt a boldogságot. Megtapasztalhatja minden ember a bárány lelkület csodálatos tisztaságát, a Szent Szellem erejét, Isten segítségét a bűnnel szemben való harcban. Mert a pocsolya ellen csak a bárányok rúg-kapálnak. A disznók ma is jól érzik magukat benne.