“Ez az én vigasztalásom az én nyomorúságomban: hogy a’te beszéded megvigasztal engemet.” – mondja a Károli fordítás egy jóval korábbi verziója, amit ARANYAS Biblia néven ismerhetünk. Mit mond itt nekünk a zsoltáros? Hogy a nyomorúságában egyetlen vigasza az, hogy Isten beszéde által élhet egy olyan életet, amely felette áll ennek a földi létezésnek, amely sokkal több, mint ez a földhözragadt testi létezés. Azt mondja nekünk, hogy ebből a fajta életből számára csak jó származik, hiszen ez a természetfölötti beszéd általi élet számára tartalmazza a gyógyulást, megújulást, boldogulást a nyomorúságban, az elégedettséget, a megmenekülést a haláltól, a megtartatást, a megmaradást, a sikert és még sok egyéb jót, amit az ember kívánhat.
Ebben a földi életben sok nyomorúságot kell az ember megéljen. És a héber kifejezésben is sok minden benne van. Jelentése tartalmazza a szenvedést, a csapást, a betegséget, a szerencsétlenséget, a nyomorult állapotot, a szegénységet, a nincstelenséget, az elnyomást. Időről-időre mindezeket megtapasztaljuk földi életünk során. Ez a világ mindezeket “biztosítja” számunkra. Ez a földi élet mindezeket “biztosítja” számunkra. Találóan fogalmaz erre nézve Mózes a 90. Zsoltárban: “A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” Zsoltár 90:10. Vagy idézhetjük Jóbot az ő könyvéből, amely a Biblia része szintén: “Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.” Jób 14:1.
Tehát igaz az Írás, életünk bővölködik háborúságban, nyomorúságban, fáradságban, betegségben, szenvedésben, nincstelenségben, szerencsétlenségben, elnyomásban – ha nem is így egyszerre, de időnként mindannyian megtapasztaljuk ezeket életünk során. És, hát ezek az állapotok nem jó állapotok, nem örömteli állapotok, nem felüdítő állapotok, hanem igenis nyomorúltul tudja magát érezni az ember, amikor ilyen helyzetekbe kerül. És főleg, ha hosszab ideig kell elviselni ezeket az állapotokat. És ilyenkor bizony, ha nincs mibe kapaszkodni, ha nincs amiben reménykedni, ha nincs akiben reménykedni, vagy kapaszkodni, válságos helyzetbe kerülhet egy ember. Lehet ilyen állapotoknak tragikus kimenetele is. Ilyenkor folyamodnak emberek öngyilkossághoz, váláshoz, lopáshoz és egyéb törvényellenes cselekedetekhez, amelyek által még nagyobb nyomorúságba taszítják magukat, vagy hozzátartozóikat.
A zsoltáros szavai azt mondják ma is nekünk, hogy az egyetlen vigasz ilyen helyzetekben az, ha Isten beszéde táplálja bennünk azt az életet, ami Tőle jön. “... hogy a Te beszéded megelevenít engem” – ami azt jelenti, hogy: meggyógyít engem, életben tart engem, életre kelt engem, megment a haláltól engem, visszaad az életnek engem, boldogulok, egészséges leszek, sikeres leszek, ÉLEK. És mindez Isten beszéde, ígéje által történik.
Isten egy valóságos személy, lehet Bele kapaszkodni, lehet Benne reménykedni a nyomorúságban. Ő tud szólni hozzánk, tud velünk beszélni olyan módon, ahogyan földi ember nem képes, meg tud vigasztalni, vissza tudja adni az életkedvünket, örömöt tud adni, boldogságot lelhetünk az Ő szavaiban, akár a zsoltáros. Csak hozzá kell forduljunk. Ő lépett felénk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. A nyomorúságban, és nemcsak, mi is lépjünk felé. Szólítsuk meg az Úr Jézust, kérjünk segítséget Tőle. Ő pedig válaszol. Az Ige válaszol. És megvigasztal, és táplál, és megoldja a nyomorúságunkat... megelevenít, életet ad, életerőt ad, amely túlszárnyalja a puszta földi életünket, létezésünket és a nyomorúságunkat. Ámen.
“Felele neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk?
Örök életnek beszéde van te nálad.”
János 6:68
