119. Zsoltár 26

„Útjaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; 

taníts meg a te rendeléseidre!” 

Zsoltár 119; 26

Ez az igevers egy kapcsolatot feltételez ember és Isten között. Megállni Isten előtt annyit jelent, hogy imában Hozzá fordulunk és megszólítjuk Őt, a láthatatlan, rejtőzködő, mégis az őszinte ember előtt magát feltáró, Mindenható Istent. Ez egy szükséglete az embernek, az ember lelkének, hogy beszéljen Valaki olyanhoz, aki egy láthatatlan világban van, mégis lát bennünket, és aki be tudja tölteni a lelkünkben tátongó űrt.

Mivel kezdetben Isten teremtette az embert, úgy alkotta meg, hogy az Ő jelenlétében legyen, beszélgessen vele, kapcsolatban legyenek egymással. A bűn elszakította őket egymástól. Az ember szeme elől eltakarta a bűn Istent. Láthatatlanná vált a földi számára a Teremtő. Nemcsak Istennek fájt ez az elválás és nem csak Istenben maradt vágy az Ő teremtménye után, hanem az emberben is űrt hagyott a szakadás. Ott maradt a vágy a szívében az ő alkotója után. Ezért vágyik az ember lelke, szelleme megszólítani Valakit, akiről legbelül tudja, hogy az ő teremtője, alkotója, aki képes neki segíteni, aki képes őt megvigasztalni.

Isten Jézus Krisztusban kibékítette a világot önmagával. Jézus utat nyitott a Teremtőhöz. Az embernek lehetősége van most már hit által megállni az Ő alkotója előtt és beszélni Vele úgy, hogy a Mindenható válaszoljon. Lehetőség adatott egy kapcsolatra Isten és ember között, nem egyoldalú kapcsolatra, hanem közösségre. Mindez pedig Jézus Krisztus által lehetséges. Az Istenhez való közeledést Isten határozta meg, és ezt ember nem módosíthatja kénye-kedve szerint. Erről szól ez az igevers. Isten magához hív Krisztuson keresztül, és lefektette ennek alapjait a Bibliában. Csak sajnos az embernek útjai nem egyeznek Isten útjaival. Ezért nehéz sok ember számára ennek a találkozásnak a létrejötte.

Amikor azt olvassuk, hogy: „Útjaimat elbeszéltem előtted…”, akkor tulajdonképpen azt mondja az ige, hogy az embernek sokféle útja van, sokféleképpen él, sokfajta módszert (ez is egy jelentése az „útnak”) használ, amelyek nem Isten szerintiek. Az ember próbál élni sokféleképpen, épp azok a módszerek, stílusok szerint, amire bölcsessége szerint eljutott. De, amikor rájön, ráébred, hogy egyik sem igazán használ, akkor kezdi keresni azt a valamit, vagy valakit, aki többre tudná őt eljuttatni. Ez a Valaki nem más, mint Isten. Mindannyian Őt keressük ilyen vagy olyan módon, Ő meg eligazít minden keresőt a helyes útra, hogy megtalálják Őt.

Keresztényként élve is sokszor tévútra kerül az ember, és amikor ráeszmél erre, akkor Isten elé áll és elbeszéli, bevallja, beismeri azokat a helytelen utakat, életviteleket, módszereket Isten előtt, amelyek eltérítették őt a helyes útról. Nagyon fontos az Istennel való kommunikálás egy keresztény ember életében, nagyon fontos a töredelmes, bűnbánó szív Isten előtt, nagyon fontos hogyan állunk meg előtte. Miért annyira fontos ez? Mert ettől függ Isten reakciója a megszólításunkra. Azt olvassuk a fenti igében: „… és te meghallgattál engem;” Ez nem csak egyszerű meghallgatásról szól. A szó elsődleges jelentése az, hogy „válaszol”. Isten válaszol. Tehát, mint mondtam nem egyoldalú kapcsolatra hív minket Isten, hanem közösségre az Ő Fiával, és az Ő Fián keresztül saját magával.

Nos, akkor azt mondhatjuk, hogy ha eltévelyedünk Isten útjáról és ezt felismerjük, akkor szükség nekünk Isten előtt beismernünk téves útjainkat, módszereinket, életvitelünket, mindezt bűnbánó töredelmes, megtört szívvel és akkor számíthatunk Isten válaszára, meghallgatására.

Mi az, amit felismert a zsoltáros az Istennel való beszélgetése után? Hogy, ha nem ismeri Isten beszédét, igéjét, parancsait, rendeléseit, ha nem tanítja meg Őt Isten ezekre, akkor el fog végleg tévelyedni olyan utakra, amik a veszedelemre visznek.

Mi is ugyanezt ismerjük fel, akárhányszor Istenhez fordulunk és belemélyülünk a Vele való beszélgetésbe, akár imában, akár az Ő beszédének tanulmányozásában tesszük ezt. Azt látjuk, hogy szükségünk van Alkotónk, Teremtőnk útmutatására, szükség van, hogy az Ő ösvényein járjunk, szükség van az Ő vezetésére, szükség van az Ő tanítására, hogy ne tévedjünk rossz, helytelen utakra.

Itt a mi emberi elképzeléseink, útjaink, módszereink állnak szemben Isten útjaival, határozataival, igéivel, rendeléseivel, módszereivel. Annyit elárulhatok, hogy mindig az Övéi a nyerőek.

„Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; 

és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet;”

Zsoltár 37; 34

A Szent Szellem szükségessége!!!

"A Szent Szellem nélkül elképzelhetetlen, sőt egyenesen lehetetlen volna Krisztus tanítványává válni. Nincs élet az élet forrása nélkül, nincs ismeret az igazság Szelleme nélkül, nincs közösség az egység Szelleme nélkül, nincs krisztusi jellem a Szellem gyümölcse nélkül, és hatékony bizonyságtétel sincs az ő ereje nélkül. Ahogyan a test halott, ha nincs benne az élet lehelete, úgy az egyház is halott, ha híjával van a Szent Szellemnek."

Idézet John Stott: Az apostolok cselekedetei című könyvéből (Harmat-Kia, Budapest 2010)

Apostolok Cselekedetei 1:8 

"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." 

János 7:37-39 

"Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg." 

János 16:13 

"De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra.(A teljes igazságra). Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek." 

Apostolok Cselekedetei 4:31-32 

" ...és beteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala. A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala;... "

Galata 5:22 

"De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség." 

Róma 8:15-16 

"Mert nem kaptátok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. "