JÉZUS

A bűn, a gonoszság, mely emberé,

Megnyomorította,

A kegyelem, az igazság, mely Istené,

Felszabadította.

 

A kereszt, a kínfa, mely emberé,

Megölte,

Az erő, a hatalom, mely Istené,

Életre keltette.

 

A nyuszi, a csillogás, mely emberé,

Elfeledteti,

A feltámadás, mely Istené,

Felidézteti.

 

A húsvét ünnepe, mely emberé,

Szórakoztat,

A húsvét ünnepe, mely Istené,

Ő Rá mutat.

 

A pillanatnyi élet, mely emberé,

Nem akarja,

Az örök élet, mely Istené,

Ajándékba adja.

 

Az önzőség, mely emberé,

Elutasítja,

A szeretet, mely Istené,

Ide adta,

Ide adja!

Ott jártam...

Ott jártam a hegyen,

Ahol a kereszt áll,

A múlt a jelennel,

A jelen a jövővel,

Az idő az idővel

Egybeforr és vár.

 

Felnézek a keresztre,

Az idő alagutján át,

Visszanéz rám Jézus,

Az Egyetlen Krisztus,

Nincs semmilyen gesztus,

Nem látok glóriát.

 

Amit mégis látok,

Az hatalmas fájdalom,

Ahogyan gyötrődik,

Lelkében őrlődik,

Szeméből érződik

Terror és borzalom.

 

Fájdalma nem testi,

Habár az is megtört,

De a súly a lelken,

Az összetört lelken,

Onnan bentről serken,

Ahol minden eltört.

 

Mindezeket tudom,

Megtanultam, hiszem.

Most mégis ott voltam,

Most mégis Őt láttam,

Most mégis beláttam

Mindezt csak sejtettem.

 

Csak sejteni tudtam

Gonoszságom voltát,

A kereszt feltárta,

Szívemet átjárta,

Lelkemet tépázta:

Láttam Uram poklát.

 

A poklot, mely bűnömért

Engem illett volna,

Terror és borzalom,

Gyötrődés, fájdalom,

Büntetés, bántalom

Mind nekem járt volna.

 

És mégis, valahogy

Mind elkerült engem,

Helyettem szenvedett,

Helyettem veretett,

Mert engem szeretett,

Engem, engem, engem!

 

Ott állok, nincs kereszt,

Nincsen már fájdalom,

Csak az emlékezés,

Majd a felébredés

És a megérkezés.

Boldogan, szabadon.

 

Reakciók Isten fenyítésére

Olvasva a Bibliát, pontosabban az Ószövetséget, Isten megmutatott valamit nekem, amit szeretnék megosztani olvasóimmal. Rövid leszek. Egy kis történetről van szó a Krónikák könyvéből, Roboám királyról, Salamon fiáról. 

Az a történet, hogy miután Roboám király megerősödött a királyságában, elhagyta az Urat, az Úr törvényét pontosabban, és a nép utána ment. Ezért Isten megengedte, hogy az egyiptomi király betörjön a királyságba és elfoglaljon városokat. Majd Jeruzsálem következett. Eközben Isten prófétája megérkezik az isteni üzenettel: "Ezt mondja az Úr: mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket." 2Krónika 12; 5

Mivel nem Isten beszéde szerint kezdett élni a király, a nép is követte a bűnbe és ennek meglett a következménye. A bűnnek mindig van következménye. És Isten üzenete is megérkezett. Mint ahogy ma is mindig megérkezik. Isten egy élő személy és én megtapasztaltam, hogy szól. Isten mindig figyelmeztet, szól az Ő beszéde, szolgája által. A kérdés az, hogy MI hogyan reagálunk. Az események kimenetele mindig a mi reakciónktól függ. Isten ránk bízta, hogy DÖNTSÜK el MI!

Kétféle lehetőség van: elutasítjuk Isten beszédét és viseljük a következményeket, vagy elfogadjuk Isten beszédét, megalázkodunk és élvezzük az Ő szabadítását!

Ebben a történetben a második verziót láthatjuk és úgy gondolom ez a helyes reakció Isten fenyítésével, figyelmeztetésével szemben. A bűn mindig Egyiptomnak nyit utat és annak királyának, aki nem más, mint e világ istene, a sátán. De Isten szól, figyelmeztet, és ha megfogadjuk, megszabadít, ahogyan Roboámmal is tette.

Nagyon tetszik Roboám reakciója Isten üzenetére:

"Akkor megalázák magokat az Izráel fejedelmei és a király, s mondának: Az Úr igaz! És mikor az Úr látta, hogy megalázták magokat, ekképpen szóla az Úr Semája prófétának: Megalázták magokat, nem vesztem el őket, hanem némi szabadulást szerzek nékik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által..." 2Krónika 12; 6-7

Fontos elismerje minden hívő, hogy az Úr igaz és mi mindnyájan hamisak vagyunk, ahogyan Pál apostol is mondja a Római levélben:" Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug..." Róma 3; 4

Ha szeretjük Istent és ragaszkodunk Hozzá, akkor az Ő beszéde iránymutató nekünk, életet jelent számunkra, hívők számára. Ebben az esetben reakciónk Isten fenyítésére, figyelmeztetésére csak egy módban lehetséges: alázatos módban. Aki látni akarja Isten szabadítását az életében, annak azt tudom tanácsolni: alázza meg magát Isten beszédére és fogadja el azt. Ha így tesz, teszünk, csodálatos ígéretek vannak mindnyájunknak:

"Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket." Jakab 4; 10

"Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején." 1Péter 5; 6

Az engedelmesség és az alázat kéz a kézben járnak Isten országában és minden hívő természetének e kettő alapköve kellene legyen. Ezért tanulságos ez a történet számunkra, hogy a király sem tartotta magát nagyobbnak Istennél, pedig Ő király volt, hát akkor mi, kis közemberek, miért hordanánk fenn az orrunkat, amikor Isten beszól nekünk?

Szívleljük meg ezt az üzenetet és gondolkodjunk el rajta, mert:

"... mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád." 1Péter 5; 5c

Isten szabadítása!

"Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam nevedet! 
Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem." 
                                                                                   Zsoltár 142; 8

Az emberi lélek börtönbe zárása és börtönben tartása a célja a gonosznak ezen a földön. És ezt sikeresen műveli, hiszen különbnél-különb bűnökkel, függőségekkel, megkötözöttségekkel, gondolatokkal, kívánságokkal tartja fogva a világi csillogás által az emberek lelkét. Az emberi lélek nem szabad, nem tud szabaddá válni ettől a világtól, ennek a világnak a kívánságától. Nem tud szabad lenni környezetétől, a körülményektől,  a félelmektől. Az emberi lélek vágyik mindig valami után és ezt az ördög kihasználva szemeink elé tár csábítóbbnál csábítóbb ajánlatokat, vagy gonoszabbnál gonoszabb félelmeket. És azokkal fogva tart.

Egy kiút mégis van. Isten Fia. Isten Őt azért adta, hogy utat nyisson a szabadságra. Hogy utat nyisson a börtönből az emberi lélek számára. Jézus Krisztus az a személy, aki képes kivezetni az ember lelkét a börtönből, amelyben a bűn, a gonosz, a halál, a halálfélelem tartja fogva. Ezért jött Ő, akit nem tudott bezárni a sötétség fejedelme, mert a világosság nagyobb volt, mint a sötétség. Legyőzte a gonoszt, a halált, a bűnt, azért, hogy az emberi lélek megszabaduljon. 

Ma sokan mondják, hogy hisznek Istenben, Jézusban. De ez az igevers azt mondja, hogy csak az tudja igazán magasztalni Istent és Jézus nevét, akit Ő kivezetett a börtönéből. Tudjuk az Újszövetség szerint, hogy Isten Jézust felmagasztalta és olyan nevet adott neki, amely minden név fölött való. És erre a névre, Jézus nevére, hajol meg minden térd mennyen is és földön is és föld alatt is. Tehát ha engem Jézus kivezetett a börtönből, akkor ezt a nevet magasztalom, mert e név által lettem szabaddá. És aki hisz ebben a névben és megszabadult, annak az életén meglátszik Jézus nevének felmagasztalása, mert ez életének célja és értelme.

A másik érdekes dolog, hogy amikor Isten végzi a szabadítást egy ember életében, akkor az ige szerint igazak kell körül vegyék. És itt a gyülekezetre értem. Igen, Isten az Ő Fia által az igazak körében akar megszabadítani, hogy az újonnan megszabadult lélek megtanulja felmagasztalni Őt. Aki hitre jut, az megszabadul, Isten megszabadítja, de Isten akarata az, hogy igazak vegyék körül a frissen megszabadultat, hogy jó úton induljon, vagy induljon el újra.

Fontos gondolatok ezek szerintem, hiszen azt látjuk egy baba megszületésénél is, hogy amikor "megszabadul" anyja méhéből, akkor szerető családja veszi körül, hogy táplálja, szeresse, átölelje és az élet útján támogassa, vezesse. És mindaddig, amíg érett korra jut, mellette van a családja, és legfőbb lelki támasza, vezetője, segítsége az apja. Ezért szükség az igazak társasága, a gyülekezet. Hogy ha az ember börtönbe kerül újból, akkor legyenek olyan emberek, akik vezetik őt, támogatják őt a szabadító fele, aki ki tudja vezetni a lelkét a börtönből. Fontos megérteni, hogy a szabadító Jézus és csakis egyedül Ő, és ha ezt megértettük, akkor nem gond odamenni Hozzá és kérni Őt, hogy vezessen ki a fogságból. De akkor az sem gond, hogy amikor az Úr jót tesz az emberrel, legyen körülvéve igazakkal, legyen körülvéve azokkal, akik már megszabadultak, akik már tudják mit jelent magasztalni az Ő nevét.

Legyen e pár gondolat áldás minden gyülekezetnek, minden olvasónak, aki Jézus nevét magasztalja az Ő szabadításáért. Mert az Ő munkája a szabadítás, az emberi lélek megszabadítása, felszabadítása a bűn alól, a félelmek alól, e gonosz világ bűbájos varázslata alól.

Most tedd fel a kérdést magadnak: az én lelkem szabad, vagy börtönben van? Fogva tart engem valami? Eltávolít valami Istentől? Tudom Őt magasztalni teljes szívemből?

Mindenki meg tudja mérni magát Isten igéjének fényében. Egy dolog biztos: ha ráébredünk, hogy szabadításra van szükségünk és kérjük Istentől, Ő Jézus által ezt meg fogja tenni. És vágyunk felébred a magasztalásra, amely az Ő neve felé fog irányulni, és mindez az igazak társaságában válik teljessé.

"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." János 8; 36 

119. Zsoltár 13

„Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.” Zsoltár 119; 13

Ajkaimat teremtette Isten a beszédre. Isten adta a beszéd ajándékát. Szavakat adott, hogy mondatokat tudjak formálni belőlük. Szellemével együtt belém lehelte az érzelmeket, amelyek a szavak hátterében állnak, amelyekből fakadnak szavaim, beszédeim. Az Ő igéjét adta, hogy általuk érzelmeim, indulataim, tapasztalataim megfogalmazódhassanak bennem. Lehetőséget adott, hogy ezeket kimondjam a szájammal, beszédeimmel, szavaimmal. Megtanított arra, hogy milyen Ő, mi a célja az életemnek, hogy mi az Ő akarata velem. Beszélt hozzám. Ez a beszéd felkavart, megzavart, összezavart, majd helyreállított, megtisztított, kitisztult elmém előtt, szívembe hatolt, átjárt, vezetett, utat mutatott, világossággá vált általa minden.

Isten megítélt engem. Bűnösnek talált. Szembesített engem ezzel. Nem esett jól. Sőt, fájt. Elfordítottam szemeimet, füleimet. Mégis, olyan szeretettel tette mindezt, hogy kénytelen voltam visszafordulni hozzá. Testem nem akarta, de belül valami azt súgta, hogy ez a helyes út. Akartam, hogy ott legyen velem, már nem bántam, ha ítél, csak legyen ott velem, magam mellet tudjam. Erre Ő sokkal többet adott. Elvette bűnömet, megbocsájtott, helyébe békességet adott, megvigasztalt. Belém költözött. Nem mellém adta magát, bennem vett lakozást. Szükséges volt az ítélet? Igen, határozottan igen. Ma is szükséges? Igen, határozottan igen.

Ő olyan jó. Kezembe adta a döntés lehetőségét. Az ítélet lehetőségét. Megítélem magam, de hogyan? Ehhez adta az Ő beszédét. Segítségül pedig az Ő Szellemét, aki által bennem lakik. Az Ő beszéde lámpás. Ez az életút hosszan kanyarog hegyek, völgyek között, mégis hamar végigjárjuk, de Ő azt akarja, hogy többé ne tapogatózzunk, többé ne lapuljunk a sötétségben. Rá akar világítani hitvány életünkre és jobbá akarja azt tenni, aminek Ő is részese lehet, akar lenni. Persze, ha mi is akarjuk. Én nem akartam, de mégis meggyőzött. Mert Ő olyan jó.

Jók az Ő ítéletei? Teszed fel a kérdést, te, aki még nem estél át rajta. Igen, mondom én, jók. Ma még jók, amíg e földön élsz, amíg föl tudsz kelni, amíg hallhatod az Ő hangját, addig még jó. Tudod testedben, hogy nem lesz kellemes, de belül valami azt mondja, hogy ez a helyes út. Fogadd el az Ő igazságosságát, igazságát, jogos ítéletét életed fölött. Csak bűnös emberek voltunk, kiket „anyánk vétekben fogant”. Nem voltunk méltók, hogy Valaki meghaljon helyettünk. Valaki hagyta, hogy elítéljék azért, hogy én és te AZT az ítéletet elkerüljük. Most még MÁS az ítélet. Most még életre lehetsz ítélve, ha te is úgy akarod.

Hadd mondjam el ajkaimmal, hogy jók az Ő ítéletei, hadd beszéljek hozzátok most, akik hallgatjátok szavaimat. Ez az én osztályos részem, hogy beszéljek Róla. Arról a Valakiről, aki megtette azt, amit soha senki nem lett volna képes. Ő Jézus, Ő Isten Fia, Ő csodálatos tanácsos, Ő erős Isten, Ő örökkévalóság Atyja, Ő békesség fejedelme, Ő királyok Királya, Ő uraknak Ura. Ő eljött értem és érted, hogy itt a földön részesülhessünk kegyelmének ítéletében és ne kelljen az utolsó napon előtte álljunk, hanem az Ő oldalán lehessünk. Mert Ő ítélni fog élőket és holtakat ez biztos. Ahogyan itt járt, vállalta a halált, az ítéletet – emberét és Istenét – ugyanúgy fog ítélni mindenkit, aki valaha élt ezen a földön. Senki nem fog elmenekülni az ítélet elől, senki nem fog megmenekülni. Ma még lehet menekülni, szemet lehet hunyni a bűn felett, hátat lehet fordítani a figyelmeztetésnek, de ott, akkor már NEM.

Most hirdetem, most gondold meg mit válaszolsz a hívásra. Jöjj azért és fontold meg. Ma még Megváltó, Szabadító, Üdvözítő, örök életet ADÓ Ő. Neked is jogod van az élet fájához, ha akarod. Ma még.

„És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.” ApCsel. 10; 42

119. Zsoltár 3

„És nem cselekszenek hamisságot; az ő útjaiban járnak.” Zsoltár 119; 3

Ez az igevers az „és” összekötő szócska által kapcsolódik az előző vershez elég szorosan. Mert miről is szól az előző vers? Hogy akik kaptak valamit, azok őrzik azt, mindeközben keresik azt, akitől kapták. Mit kaptak? Új életet Istentől, kijelentést, amely az életüket megváltoztatta. Krisztussal személyes kapcsolatba került az az ember, akire vonatkozik az előző vers. Az élete megváltozott, Isten megszabadította, életének része lett a megváltás, a bűnbocsánat, Isten Igéje.

Egy nagyon fontos tudnivaló, hogy aki befogadja az evangéliumot, akinek Isten kijelenti Krisztust, az újjászületik Isten igéje által, majd Szellem által és ez egy minőségi változást eredményez az ember életében. Megszabadul bűneitől, nincs már vádolva a lelkiismerettől, mert Jézus Krisztus vére megtisztítja azt. Ez egy óriási örömöt szül az emberben, egy tartós boldogságot, és egy személyes kapcsolatot a Megváltóval.

Amikor az embert Isten kiemeli a bűneiből és gonosz cselekedeteiből, akkor már nem akar oda visszamenni többé. Olvasni kezdi a Bibliát, feltárulnak csodálatos igazságok, melyek által növekedni kezd Krisztusban, megismeri egyre jobban Teremtőjét a Szent Szellem által és ez fantasztikus dolog. Elindul egy új úton, Istennel jár és mindaddig, amíg ezen az úton jár, nem cselekszik bűnt, gonoszságot, jogtalanságot. Ez egy más életmód, mint amit addig folytatott. Más életvitel, más értékrendekkel. Mindaddig így lesz, amíg őrzi az Atya bizonyságait, kijelentéseit, parancsolatait, ahogyan az előző versben mondja az ige.

Miért fontos az újjászületés? Mert az nem testi, hanem szellemi. Nem romlandó a mag, mint a testi születés esetében, hanem romolhatatlan. Ez a mag Isten igéje, ez a beszéd, mag, örökkévaló, és akit újjászül, annak örök élete lesz. A test meghal, mert romlandó magból született. De a szellem, amely újjászületik nem hal meg, mert romolhatatlan magból születik. Istentől van ez a mag. Éppen ezért, akik megtapasztalják a szellemi újjászületést, nem térhetnek vissza régi bűnös életükhöz. Nem dobhatják el maguktól az üdvösséget, a tisztaságot, a békességet, a hitet, a szeretet.

„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” 1 János 3; 9

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.” 1 János 5; 18

Az Ő útjaiban járni annyit jelent, mint engedelmeskedni az Ő beszédének, az Ő értékrendje szerint élni, az Ő akarata szerint cselekedni. Ezt Isten segítsége nélkül egyetlen ember sem tudja megtenni. Ehhez újjá kell születni Isten igéje által.

Az újjászületés eredménye a ragaszkodás ahhoz, aki újjászült. Ahogyan az újszülött csecsemő ragaszkodik anyjához, aki életet adott neki, úgy az újjászületett keresztény ragaszkodik Atyjához, aki a mennyei Atya, aki újjászülte őt az Ő beszéde által, az Ő Szelleme által, aki életet adott neki, igazi életet.

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” 1Thessz. 5; 23

Húsvétra: Meddig terjed a halál hatalma?

A napokban megütötte fülemet egy ige a Szentírásból, elgondolkodtam rajta, és úgy gondolom nagy igazságot értettem meg. Isten csodálatos, és csodálatos dolgokat mond a Biblián keresztül nekünk, ezért legyen áldott az Ő neve. 

Íme az ige:

"Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai."      Jelenések könyve 1,17-18

Bevallások ideje!

Adóbevallások ideje van, és elgondolkoztam a bevallás fogalmán, hogy Bibliai szempontból is mennyire fontos a bevallás, megvallás fogalma.

Minden évben egyszer minden ember be kell vallja, hogy milyen jövedelme volt az elmúlt egy év alatt, hogy aztán az állam adót hajtson be utána. A Bibliában is beszél Isten a bevallásról, de nem jövedelmi bevallásról, hanem bűn bevallásról. Istennél viszont fordítva működnek a dolgok.

A bűn leleplezője: Isten Szent Szelleme!

Ebben az írásomban egy számomra nagyon kedves személyről írok, akivel kereszténnyé válásom óta ismerkedtem meg. Ez a személy Isten Szent Lelke, pontosabban a Szent Szellem, aki a Biblia szerint a három személyből álló egy Isten harmadik személye. 

Miért tudnak az emberek olyan keveset Róla? Miért nem tanítanak az egyházak erről a személyről többet? Miért mellőzik sok egyházban a valóságát? Miért tagadják bizonyos vallások a létezését? Ezekre a kérdésekre keresem, kerestem a választ.