"... semmi sincs lehetetlen előtted!"

 "Ah, ah, Uram Isten! Íme te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!" Jeremiás 32:17

"Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges." Márk 10:27

Isten mindenek teremtője, alkotója, létrehozója! Az univerzum, a világegyetem, annak szép rendszerinti működése, törvények alapján összehangolt együttműködése mind Isten keze munkája. Mekkora akkor az a hatalom és erő, amellyel rendelkezik Isten? Végtelen! És számunkra felfoghatatlan, és elképzelhetetlen, és csodálatos. Milyen erős az a kéz, az a kar, amely mindezt létrehozta? 

Aki felfedezi Isten keze munkáját a teremtett világban, az rácsodálkozhat Isten nagyságára. Aki felfedezi Istent az Ő teremtésének koronájában, az emberben, annak megtervezett, aprólékosan kimunkált részleteiben, az rácsodálkozhat Isten bölcsességére. A rácsodálkozásunk következtetése csak ez lehet: "semmi sincs lehetetlen előtted!"

Nem az a nagyszerű dolog, hogy az ember járt a Holdon, hanem hogy Isten járt a Földön - mondta valaki. Igen, Isten járt a Föld bolygón, amit teremtett, egy csodálatos személyben: Jézusban, akit Krisztusnak nevez az Írás. És elmondta az embernek személyesen: az embereknél van olyan dolog, amit nem tudnak megtenni, megcsinálni, DE Istennél NINCS! Istennél MINDEN lehetséges! Ő megtehet bármit és mindent! Nekem HINNEM kell ezt! Hinnem kell Jézus szavaiban, Isten szavaiban! És ha elhiszem, akkor megkérem ŐT arra, hogy amit én nem tudok megtenni, tegye meg Ő! És rábízom! 

Ott jártam...

Ott jártam a hegyen,

Ahol a kereszt áll,

A múlt a jelennel,

A jelen a jövővel,

Az idő az idővel

Egybeforr és vár.

 

Felnézek a keresztre,

Az idő alagutján át,

Visszanéz rám Jézus,

Az Egyetlen Krisztus,

Nincs semmilyen gesztus,

Nem látok glóriát.

 

Amit mégis látok,

Az hatalmas fájdalom,

Ahogyan gyötrődik,

Lelkében őrlődik,

Szeméből érződik

Terror és borzalom.

 

Fájdalma nem testi,

Habár az is megtört,

De a súly a lelken,

Az összetört lelken,

Onnan bentről serken,

Ahol minden eltört.

 

Mindezeket tudom,

Megtanultam, hiszem.

Most mégis ott voltam,

Most mégis Őt láttam,

Most mégis beláttam

Mindezt csak sejtettem.

 

Csak sejteni tudtam

Gonoszságom voltát,

A kereszt feltárta,

Szívemet átjárta,

Lelkemet tépázta:

Láttam Uram poklát.

 

A poklot, mely bűnömért

Engem illett volna,

Terror és borzalom,

Gyötrődés, fájdalom,

Büntetés, bántalom

Mind nekem járt volna.

 

És mégis, valahogy

Mind elkerült engem,

Helyettem szenvedett,

Helyettem veretett,

Mert engem szeretett,

Engem, engem, engem!

 

Ott állok, nincs kereszt,

Nincsen már fájdalom,

Csak az emlékezés,

Majd a felébredés

És a megérkezés.

Boldogan, szabadon.

 

A KÉP!

Ahogy most reggel forgattam Bibliámat, megakadt szemem egy aláhúzott igeversen, amit aztán még egyszer aláhúztam, hogy megerősítsem, mert nagyon tetszik. És ahogy másodszor húztam alá, Isten megszólított rajta keresztül. Tudjátok, mikor Isten megszólít, akkor olyan érzés, állapot jön rád, mint amikor kinyitod a szemed és meglátsz olyan dolgokat, amiket addig nem láttál. Ilyen állapot szállt rám, és habár az igevers teljesen másról szól, nekem teljesen mást mondott.

Találkozások Jézussal: "Monda néki Jézus: Én vagyok az, ..."

Nagy izgalommal folytatom a sorozatot, amelyet egyre nagyobb meggyőződéssel úgy látok, mint az Úrtól való üzenetet a ma keresztény embere számára. Semmi nem véletlen, ahogyan az sem, hogy neki fogtam ennek a sorozatnak még a bizonyos "videó" megismerése előtt, és hogy "az" része lett ennek a sorozatnak. A mostani részben egy csodálatos találkozást szeretnék olvasóim elé tárni, ami biztos sokak számára ismerős, de úgy gondolom, hogy az elmúlt események fényében kicsit másképp lesz látható.

Egy asszonyról van szó, aki találkozik a názáreti Jézus Krisztussal, és ennek a találkozásnak köszönhetően az élete gyökeresen megváltozik. Mindezen események kb. kétezer évvel ezelőtt történtek, de annál aktuálisabbak, mint ahogy mi azt gondolnánk.