119. Zsoltár 42

„Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, 

hiszen bizodalmam van a te igédben!”

Zsoltár 119; 42

Akit itt gyaláznak az hívő ember. Amiért szenvednie kell az a hite. Istenkövetése. Azoktól szenved, akik nem hisznek Istenben és gúnyolják őt, számon kérik őt hite miatt. A Bibliában sok példát láthatunk erre, hogyan szenvedtek istenfélő emberek gonoszoktól meghurcolva, akik megvetették Isten valóságát, üzenetét, hívását, jóságát. Ma sem változott. Akik hisznek Istenben és Jézus Krisztusban, azokat megvetik, lenézik, gúnyolják hitük miatt, odaszánásuk miatt, életvitelük miatt. Azonban a Biblia bátorítóan szól azokhoz, akik szenvednek hitük miatt, akik a hitetlenek gyalázásait kell, hogy elviseljék meggyőződésük miatt. Isten buzdítja mindazokat, akik hitüket Krisztusba vetették, akik életüket rábízták. Nem is akármilyen buzdítás és bátorítás ez.

„Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről, szelídséggel és félelemmel: jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. Mert jobb, ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogy nem gonoszt cselekedve. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;”  1Péter 3; 15-18

Isten az Ő gyermekeit jó cselekedetekre buzdítja mindazokkal szemben, akik gyalázzák őket, vagy megvetik őket, vagy azt, amit, Akit képviselnek. Isten a Krisztusban hívők lelkiismeretét megtisztította, ezért kár lenne újból beszennyezni azzal, hogy úgy viszonyulunk, ahogyan hozzánk viszonyulnak. A Biblia arra tanít bennünket, hogy jóval válaszoljunk a rosszra, hogy jó cselekedeteink által győzzük le a gonosz viszonyulást. Erre példaként magát Jézust állítja elénk az Ige, aki szenvedett azokért is, aki megcsúfolták, kigúnyolták, megvetették és mindezt azért tette, hogy a gonoszokat (ebbe mi is beletartoztunk) Istenhez vezesse.

Tehát küldetésünk így szól: Istenhez vezetni azokat, akik gyaláznak hitünk miatt, jó cselekedetekkel válaszolva nekik, meggyőzve őket ilyen módon Isten jóságáról. Ehhez az életformához egy hívőnek a bizalmát teljesen Istenbe, Krisztusba, az Igébe kell helyeznie. Hinnie kell, hogy Isten jó, Isten igazságos, és amit megígért azt be fogja teljesíteni. Isten márpedig azt ígérte, hogy megbünteti a gonoszokat, akik visszautasítják jóságát, szeretetét és bántalmazzák gyermekeit. Viszont ma még a kegyelem idejét éli a jó és a gonosz is. Van lehetősége a jónak jót cselekedni, a gonosznak megváltozni, a gyalázónak megtérni.

Isten gyermekei fontos, hogy megtanulják Tanítómesterük példáját követni, a gonoszokkal szemben jót cselekedni, ha kell szenvedés által eltűrni a gyalázatot azért, hogy ilyen módon esély adassék minden embernek a hitre, a jobb életre itt a földön és nem utolsósorban a mennyei királyságban, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik.

Pál apostol szavaival fejezném be, aki nagyon jól megértette ezt az igazságot és számunkra Szent Írásként hagyta hátra ezeket a követendő jó tanácsokat:

„Senkinek gonoszért gonosszal NE fizessetek.” Róma 12; 17

Ne győzettessél meg a gonosztól, 

hanem a gonoszt jóval győzd meg.” Róma 12; 21

119. Zsoltár 36

„Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.” 

Zsoltár 119; 36

A telhetetlenség bűn. Jogtalanul szerzett vagyont, hasznot takar ebben az esetben a héber kifejezés. Olyan javak megszerzéséről beszél nekünk az Ige, amihez nem lenne jogunk. Mégis vágyunk rá és ahhoz, hogy elérjük, megszerezzük, mindenféle tisztességtelen módszerhez folyamodunk.

De nemcsak javakról, hanem nyereségről is beszél nekünk az Ige. Pénzbeli nyereségről, amihez szintén nem lenne jogunk, mégis megszerezzük, mert egy valami hajt erre. Istentől elfordult szívünk. Mert vagy Istené a szívünk, vagy a pénz és vagyon után sóvárog telhetetlenül. Mert a gonosszá lett szívet nem lehet megelégíteni. A gonosszá lett szív még több gonoszságot szül, és nem elégedik meg soha.

A gonosz szív olyan dolgokat rejt magában, amit az ember nem is tud, nem is fedezett fel. Egyedül a Teremtő Isten az, aki ismeri az emberi szívet, ezt többször megismétli beszédében. Ha valaki látta a gonosz szív elvetemültségének cselekményekben kibontakozó gonoszságát, az Isten az, aki a világtörténelmet végigkísérte annak küszöbén, felajánlva mindig, minden helyzetben annak, vagyis a szívnek, megjavítását. De a gonosz szív elhajlott Istentől.

Érdekes, hogy Isten mégsem hajlott el a gonosz szívtől. Habár elrejtette magát ideiglenesen az emberi szív gonoszságának láttán, mégis újból és újból reménykedve tekintett le piciny teremtményeire szeretettel, mígnem a saját szívét adta cserébe, hogy a gonosz szív megsemmisüljön és egy új, tiszta, az Ő gondolataival teljes szív szülessen az emberben, amelyből az Ő bizonyságai áradjanak a világra, hogy végül minden szív hozzá hajoljon és ne a gonoszságra.

Az emberi szívet Isten a bizonyságaival győzte meg. Ő tanúbizonyságot tett az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, akit ideadott a világért, mert szerette ezt a világot és most is szereti. És most is bizonyságot tesz Isten a világ előtt azoknak tiszta szíve által, akik elfordultak e világ kínálta pillanatnyi örömöktől, akik feladták törekvéseiket gonoszsággal szerezhető nyereségek megszerzésére.

A kísértés nem múlt el. A gazdagság, nyereség megszerzése, a pénz mindent felkínáló hatalma ma is szemeink előtt csillog. Minden ember tudja, hogy becsületes, tisztességes módon nem lehet szert tenni nagy vagyonra, nagy gazdagságra. Csalni kell, hazudni kell, másokat át kell verni, át kell játszani dolgokat ahhoz, hogy nagy nyereségre, vagyonra tegyünk szert. És ez kísértésként minden ember előtt ott lebeg. A kérdés, hogy mi mit teszünk.

Másik oldalon ott áll Isten az Ő bizonyságaival, az Ő örökkévaló beszédével, az Ő ígéreteivel. Ezek az ígéretek egy távoli örök életre vonatkoznak és olyan gazdagságra, amely felülmúl minden földi elképzelhető jót, csillogást, ragyogást, pompát, hatalmat. A Biblia ilyen ígéretek tárháza. Krisztus pedig a beteljesítője ezeknek az ígéreteknek. Ő benne lett minden igazsággá, valósággá, és Ő benne fog láthatóvá válni mindez azok számára, akik ezt választják.

Isten megpecsételte szándékát az Ő Fia halálával, feltámasztotta a halálból, hogy reménységet adjon és elküldte az Ő Szellemét, hogy biztosítson arról minden embert, aki hisz Jézusban, hogy ezek a dolgok valóságosak, igazak, jók, örvendetesek. Kezünkben van a Biblia, Isten írott Igéje, kimondott beszédei segítségül a Mindenható Istentől, hogy elkezdjünk bízni Benne, hinni Benne, reménykedni Benne, hogy a szívünk ne a világ kincsei felé hajoljon, ne a világ kínálta gazdagság után sóvárogjon, hanem Krisztus megismerésének minden ismeretet meghaladó gazdagsága után vágyódjon, kívánkozzon.

Szívünk telhetetlenségét ez tudja megelégíteni. Krisztus megismerésének valósága tudja úgy betölteni a szívünk minden bugyrát, hogy vágyaink, álmaink, céljaink Ő benne nyerjenek beteljesülést. 

„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.” 

Zsoltár 119; 162

119. Zsoltár 34

„Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.” Zsoltár 119; 34

Az előző igeversben azt olvastuk, hogy „taníts meg Uram!”. Most azt olvassuk, hogy „oktass”. A kettő nem ugyanazt jelenti. Az eredeti szöveg ugyanis eltér. Az „oktass” egészen mást takar. Az Aranyos Biblia fordítása adja vissza talán a legjobban. (Ez a fordítás Károli vizsolyi Bibliájától számított hatodik javított kiadás 1685-ből). „Adj énnékem oly értelmet, …”

Ki adhat észt, értelmet egy embernek, amellyel megértheti Isten Igéjét, törvényét, beszédét, parancsolatait, utasításait, ha nem maga Isten? Ki taníthatja meg az embernek érteni az Isten beszédét, ha nem maga Isten? Ki magyarázhatja meg egy könyv értelmét egy embernek, ha nem a szerzője?

Világi életemben sokszor volt vágy a szívemben olvasni a Bibliát. Kezembe is vettem nem egyszer. Nekifutottam sokszor. Próbálkoztam. De minden hiába volt. Nem értettem. A szavak idegenek voltak, nem szóltak hozzám, nem mondtak semmit.

De hogyan jut el egy ember oda, hogy érthesse Isten parancsait, törvényeit, beszédét? Én hogyan jutottam el oda? Úgy, hogy olyan emberek, akik már ott voltak, azok elmondták, hogy miként lehetséges. Én is most ezt teszem. Istentől értelmet kaptam, hogy értsem Istennek beszédét, kapcsolatba kerültem a szerzővel, akiről nagyon sokat megtudtam az Ő könyvéből. 

Ő először elküldte az Ő Fiát, aki megnyitotta a tanítványok értelmét, hogy értsék az írásokat, amelyek Ő róla szóltak. (Lukács 24; 45) Majd parancsot adott nekik, hogy menjenek el és tegyenek tanítványokká minden népeket, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit Ő parancsolt nekik.(Máté 28; 19-20) Ehhez az Ő jelenlétét ígérte, amit pünkösdkor meg is adott nekik az Ő Szent Szellemében. És így indult az egész.

Amit több ezer évvel ezelőtt csak az izraeli zsoltáros mondhatott el, mert csak Ő ismerte az Örökkévalót, éspedig a fenti igét: „oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből”, azt ma sok más ember is elmondhatja, mert Jézus Krisztus eljövetelével kijelentetett az Örökkévaló minden népnek Őbenne, és sokan megismerhették az Ő kegyelmét, hiszen a tanítványok is engedelmesen eleget tettek az Úr parancsának, és még sokan mások is.

Igen, lehetséges az, hogy Isten értelmet adjon arra, hogy megértsük az Ő beszédét, igen, lehetséges az, hogy Isten erőt adjon arra, hogy meg is tudjuk tartani, azaz engedelmeskedni tudjunk Neki, és igen, lehetséges az, hogy Isten birtokolja a mi teljes szívünket, ha mi készek vagyunk odaadni azt neki.

Azért írom most ezt a cikket, hogy tudja meg minden ember, hogy Isten él, és hogy Ő igen tud adni nekünk, embereknek jó dolgokat, ha mi készek vagyunk azokat elfogadni. Egy ilyen jó dolog az Ő Igéje, beszéde, útmutatása az élethez. És ha Istenhez fordul valaki Jézus Krisztus nevében, akkor Istennek van hatalma ma is megnyitni az értelmét, hogy értse a Bibliát. Márpedig a legnagyobb szüksége az embernek ma Isten beszédére van. Ezt sokan nem így hiszik ma és nem így gondolják, de ez nem változtat a helyzeten.

A gonosz uralja világunkat napjainkban, a gonosz uralja az emberek szívét. Szükség van a jóra jobban, mint valaha. És egyedül Isten tud jót adni, mert az ember romlott a földdel együtt, amin él. Aki tehát vágyik a jóra, annak van egy jó hírem: Isten jó. Tőle csak jó származik. Tőle kell kérni, Jézus Krisztus nevében. Ő senkit nem utasít vissza, aki hozzá megy.

„Valakik pedig befogadták őt,…” János 1; 12

Isten jósága része akar lenni minden ember életének. Isten szól ma is és kéri a befogadását, akár kétezer évvel ezelőtt.  Isten szeretné, hogy a világ befogadja Őt, de egyre inkább elutasításban van része. Mégis az egyén szívét megszólítja az Ő beszéde által azokon keresztül, akik befogadták Őt, akik megértették Őt, akik őrzik Őt, és akiknek szíve teljesen az Övé.