119. Zsoltár 50

 “Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.” 

Zsoltár 119:50 

“Ez az én vigasztalásom az én nyomorúságomban: hogy a’te beszéded megvigasztal engemet.” – mondja a Károli fordítás egy jóval korábbi verziója, amit ARANYAS Biblia néven ismerhetünk. Mit mond itt nekünk a zsoltáros? Hogy a nyomorúságában egyetlen vigasza az, hogy Isten beszéde által élhet egy olyan életet, amely felette áll ennek a földi létezésnek, amely sokkal több, mint ez a földhözragadt testi létezés. Azt mondja nekünk, hogy ebből a fajta életből számára csak jó származik, hiszen ez a természetfölötti beszéd általi élet számára tartalmazza a gyógyulást, megújulást, boldogulást a nyomorúságban, az elégedettséget, a megmenekülést a haláltól, a megtartatást, a megmaradást, a sikert és még sok egyéb jót, amit az ember kívánhat.

 

Ebben a földi életben sok nyomorúságot kell az ember megéljen. És a héber kifejezésben is sok minden benne van. Jelentése tartalmazza a szenvedést, a csapást, a betegséget, a szerencsétlenséget, a nyomorult állapotot, a szegénységet, a nincstelenséget, az elnyomást. Időről-időre mindezeket megtapasztaljuk földi életünk során. Ez a világ mindezeket “biztosítja” számunkra. Ez a földi élet mindezeket “biztosítja” számunkra. Találóan fogalmaz erre nézve Mózes a 90. Zsoltárban: “A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” Zsoltár 90:10. Vagy idézhetjük Jóbot az ő könyvéből, amely a Biblia része szintén: “Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.” Jób 14:1.

 

Tehát igaz az Írás, életünk bővölködik háborúságban, nyomorúságban, fáradságban, betegségben, szenvedésben, nincstelenségben, szerencsétlenségben, elnyomásban – ha nem is így egyszerre, de időnként mindannyian megtapasztaljuk ezeket életünk során. És, hát ezek az állapotok nem jó állapotok, nem örömteli állapotok, nem felüdítő állapotok, hanem igenis nyomorúltul tudja magát érezni az ember, amikor ilyen helyzetekbe kerül. És főleg, ha hosszab ideig kell elviselni ezeket az állapotokat. És ilyenkor bizony, ha nincs mibe kapaszkodni, ha nincs amiben reménykedni, ha nincs akiben reménykedni, vagy kapaszkodni, válságos helyzetbe kerülhet egy ember. Lehet ilyen állapotoknak tragikus kimenetele is. Ilyenkor folyamodnak emberek öngyilkossághoz, váláshoz, lopáshoz és egyéb törvényellenes cselekedetekhez, amelyek által még nagyobb nyomorúságba taszítják magukat, vagy hozzátartozóikat.

 

A zsoltáros szavai azt mondják ma is nekünk, hogy az egyetlen vigasz ilyen helyzetekben az, ha Isten beszéde táplálja bennünk azt az életet, ami Tőle jön. “... hogy a Te beszéded megelevenít engem” – ami azt jelenti, hogy: meggyógyít engem, életben tart engem, életre kelt engem, megment a haláltól engem, visszaad az életnek engem, boldogulok, egészséges leszek, sikeres leszek, ÉLEK. És mindez Isten beszéde, ígéje által történik.

 

Isten egy valóságos személy, lehet Bele kapaszkodni, lehet Benne reménykedni a nyomorúságban. Ő tud szólni hozzánk, tud velünk beszélni olyan módon, ahogyan földi ember nem képes, meg tud vigasztalni, vissza tudja adni az életkedvünket, örömöt tud adni, boldogságot lelhetünk az Ő szavaiban, akár a zsoltáros. Csak hozzá kell forduljunk. Ő lépett felénk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. A nyomorúságban, és nemcsak, mi is lépjünk felé. Szólítsuk meg az Úr Jézust, kérjünk segítséget Tőle. Ő pedig válaszol. Az Ige válaszol. És megvigasztal, és táplál, és megoldja a nyomorúságunkat... megelevenít, életet ad, életerőt ad, amely túlszárnyalja a puszta földi életünket, létezésünket és a nyomorúságunkat. Ámen.

 

“Felele neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk?

Örök életnek beszéde van te nálad.”

János 6:68

119. Zsoltár 1

Ma reggel olvastam a 119. Zsoltárt és arra indított Isten Szelleme, hogy belekezdjek egy eléggé nagy feladatba. Szeretném végigcsinálni, szeretnék kitartóan és hűségesen a végére járni. 

A feladat az lenne, hogy a 119. Zsoltár minden egyes verséhez írjak egy kis magyarázatot elmélkedéseim alapján, persze Isten Szellemének vezetése alatt, és ezeket közzétegyem a blogomon. Természetesen, ahogy haladok, közzéteszem az elkészült részeket. Ezzel is szeretnék áldást továbbítani mindazok számára, akik éhezik Isten beszédét, és keresik Őt az Ő beszédén keresztül. 

Miért pont a 119. Zsoltár? Mert Isten Igéjének dicsőségéről szól, annak szükségességérről az ember életében, és látni benne azt a vágyódást, ami az emberben van Isten után és az Ő beszéde után, ugyanakkor nagy igazságok halmaza, amelyek nélkül az ember célt téveszt, eltévelyedik és veszedelemre jut. 

Azért imádkozom, hogy kitartóan véghez tudjam vinni eme nemes feladatot és hogy áldás legyen mindazok számára, akik olvasni fogják. Legyen a dicsőség az Úr Jézus Krisztusé az Atya Isten magasztalására. Ámen.

Álljon itt az első rész:

„Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak.” Zsoltár 119; 1

Útról beszél Isten ebben az igében. Életútról. Minden embernek adatik egy út, amelyre a születésekor lépik rá. Elindul ezen az úton és halad előre, telik az élete, elmúlik a gyermekkor, beköszönt az ifjúság, fiatalság, majd élete delét éri el az ember, és onnan hanyatlani kezd az életút és a lenyugvás felé haladva érinti a középkort, idős kort, és végül a végső állomáshoz ér ebben a földi életben: az elmúláshoz.

„A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradtság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” Zsoltár 90; 10

Az az út, amely adatik nekünk olyan, amilyennek a fenti ige leírja. Nyomorúságos és fáradtságos. Küzdünk, hajtunk a megélhetésért, a jobb életért, anyagi javakért, földi boldogságot keresve, békességet kutatva, megnyugvást keresve ezen az úton. A boldogság elérésének érdekében sokszor erkölcstelenül cselekszünk, kisebb-nagyobb bűnöket elkövetve, vétkezve embertársaink ellen, környezetünk ellen, és végül, de nem utolsósorban Isten ellen. Az eredmény nem tartós, rövid ideig tartó, mulandó, elrepül gyorsan, és a végén visszanéz az ember és megkérdezi magától: „mi volt az értelme az egésznek?”

Az értelmet Isten nyújtja nekünk, Ő kínálja fel. Egy másik utat ajánl. Ez az út tiszta, feddhetetlen, tökéletes, erkölcsös, szeplőtelen, bűn nélküli, megnyugvás van rajta, békesség van rajta, bűnbocsánat van rajta. Ez az út egy régmúlt eseményt felelevenítve egy távoli új világba vezet, amelyet mégis közel hoz az emberhez a reménység által. Ez az út reménységet hoz az életünkbe, új reménységet, boldogságot, igazi boldogságot.

Ez az út az igazság útja, amely szabaddá tesz bennünket. Szabaddá a nyomorúságtól, fáradtságtól, lelki fáradtságtól, amelyet a bűn okoz az ember életében. Új élet útja ez. Az Úr, a Mindenható Isten, a világ Teremtője tanításának, igéjének, törvényének útja. Isten Fiának útja ez. Ő megalázta magát, szenvedéseiből megtanult engedelmes lenni Isten beszédének, parancsának azért, hogy felemeltessék, dicsőségbe helyeztessék és üdvözítse mindazokat, akik Ő hozzá járulnak.

„Én vagyok az út, az igazság, az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” János 14; 6

Az igazi boldogság Isten igéjének ismeretéből fakad, és az újjászületés által jön be az ember életébe, amikor az ember letér születésekor kapott útjáról és azt az utat választja, amit Isten kínál fel az Ő Fiában Jézus Krisztusban. Ez az út Hozzá vezet, ez az út az igazi boldogsághoz, ez az út ad értelmet az életünknek, ez az út az áldások útja, ez az út Isten igéjének, tanításának hűséges követése.