119. Zsoltár 45

„És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.” Zsoltár 119; 45

Mit jelent számomra a tágas téren járás? Nekem a lehetőségek széles skáláját juttatta eszembe az Úr. Hogy Isten megismerése beszűkült életünk előtt új, csodálatos kapukat nyit meg számunkra. Hogy sok új dolgot megismerhetünk Isten által, Istennel, Istenben. És mindezt hogyan? Az Ő beszéde által, az Ő határozatai által, az Ő alapelvei által, amelyeket lefektetett a világ alapítása előtt, és amelyek szerint fennáll ez az egész világ, és amelyek szerint működik minden.

Isten ellensége, a sátán, a fellázadt angyal, már az elején próbálta az ellenkezőjét bemagyarázni az embernek. Vagyis azt, hogy Isten csupa megszorító intézkedésekkel látta el őt az Éden kertben, hiszen ezt sem szabad, azt sem szabad, egy fáról sem szabad enni, stb. Sikerült neki becsapni az embert és eltávolítani Istentől, elhitetvén az emberrel a mai napig, hogy Isten rosszat akar az embernek, szabályok, parancsolatok rendeletek, határozatok alapján leszűkíti életének mozgási területeit. Ez ma is ugyanolyan hazugság, mint régen volt. Azt hallani ma is, hogy ha Istennel akarsz járni, akkor le kell, hogy mondjál erről, meg arról, kedvenc szórakozási lehetőségeidről, meg mit tudom én miről. Pedig nem igaz.

Sőt, ellenkezőleg. A fenti ige is azt mutatja, hogy igazából az ember egy beszűkült, magát korlátokkal, szabályokkal körülvevő lény, aki félelemben, rettegésben, reménytelenségben éli a mindennapjait és mindenféle bűnös cselekedetbe menekül, hogy jól érezze magát. És az igazság az, hogy ebből a bezártságból, amibe a világ taszítja bele, Isten tudja kiszabadítani az embert. A szorultságos helyzetből Isten tudja kihozni az embert, a világ diktálta tempóból Isten tudja kivenni az embert és megnyugtatni szívét. Isten tud adni az embernek tágas teret, szabadságot, örömöt, boldogságot, békességet. És mindezt hit által adja, a Jézus Krisztusba vetett hit által.

Tehát az emberek, akik e világ rabjai, e világ istenének, a sátánnak foglyai, azzal a hazugsággal vannak elhitetve, hogy akik Istent szeretik olyanok, mint valami börtönbe zárt emberek, mert nekik Isten ezt sem engedi meg, azt sem engedi meg, holott igazából ők vannak bezárva, és a rács mögül üvöltöznek a szabad emberekre.

Én is megtapasztaltam, amiről írok. Valamikor a világ börtönében éltem, a saját börtönömben éltem és még ki tudja kinek a börtönében éltem és azt hittem jó helyen vagyok. Amikor Istenről hallottam, akkor azt gondoltam, hogy ha Istenhez közeledek, le kell, hogy mondjak kedvenc bűneimről, amelyek fogva tartottak, és akkor nem leszek már boldog ember. De pont az ellenkezőjét tapasztaltam meg. Isten megszabadított láncaimtól és szabaddá tett, Vele kóstoltam bele az igazi szabadságba, rengeteg lehetőség nyílt előttem egy új életre, amelyet azóta is élvezek az Úrral.

Nem kellett semmiről lemondjak, ami jó volt bennem (habár kevés volt). Isten minden rosszat elvett, vagy folyamatosan elvesz tőlem és régi börtöneim dohos szagától egyre inkább megszabadulok. Azt látom, hogy Isten megismerése egyre szabadabbá tesz a világtól való függőségtől, és mindattól, ami abban van. Isten újabb és újabb dolgokat mutat meg magából, és én keresem az Ő igazságait, beszédeit, határozatait, mert ez hozzásegít ahhoz, hogy még tágasabb legyen a tér körülöttem.

Arra akarok buzdítani minden embert, hogy keresse Istent. Ezt úgy teheti, hogy olvassa Isten beszédét, amely a Bibliában található, és kéri Istent, hogy mutassa meg magát. Aki keres, talál, mondja Jézus a Bibliában. Ez egy alapigazsága Istennek, ami minden területen működik. Ezen a területen is. Tehát ha úgy érzed, hogy be vagy zárva és fogva tart a világ, a bűnök, félelmek, csüggedés, reménytelenség, kilátástalanság, szomorúság, lehangoltság, akkor kezd keresni Istent, aki adta az Ő Fiát, Jézust, hogy legyen néked is Szabadítód, Megváltód, Vigasztalód, Segítőd, Bátorítód, Istened.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” 

Ézsaiás 55; 6

119. Zsoltár 44

„És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.” Zsoltár 119; 44

Nagyon érdekes ez az ige. Elmondhatja-e ma egy újszövetségi hívő ezt? Legtöbbünknek az jut eszünkbe ennek az igének a hallatán, hogy „nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt”. És ezzel ki is bújtunk az alól, hogy esetleg be kellene tartani valamilyen törvényt, mert hát bennünket Jézus Krisztus szabadokká tett, nekünk már azt lehet tenni, amit akarunk. Szerintem ez egy óriási tévedés.

A teljes Írás fényében bátran kijelentem, hogy igenis egy újszövetségi hívőnek be kell tartania Isten törvényeit Mindenkor és Mindörökké. Jézus Krisztus nem ettől szabadított meg minket, hiszen Ő maga mondta, hogy a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska nem múlik el, mígnem minden beteljesedik (Mt. 5; 18). Jézus Krisztus minket az ítélettől szabadított meg, amit a törvény bűnösségünk miatt szabott volna ki ránk. Ugyanis törvény alatt lenni annyit jelent, mint elítéltetni a törvény által.

Amíg egy ember nem hisz Jézus szabadító és megváltó áldozatában, addig bűneiben él és számára büntetés van fenntartva, azaz törvény alatt van. Ha valaki lop folyamatosan, tudja, hogy ha elkapják, büntetésben lesz része. De ha már megszabadult a kényszertől, hogy lopjon, és többé nem teszi, akkor betölti a törvényt és nem fog ítélet alá kerülni. A kényszertől pedig Jézus tud megszabadítani, azáltal, hogy elhisszük, hogy a sok lopásunknak a büntetését Ő kifizette, és új lehetőséget kaptunk általa egy tiszta életre. Többé nem akarunk lopni, azért mert elhittük, hogy Ő szeretetből kifizette bűneink büntetését és hálából és szeretetből iránta többé nem tesszük. Ezt jelenti betölteni a törvényt.

Amíg a bűnös ember nem tudja megtartani a törvényt, vagyis Isten szabályrendszerét, addig a szabad, hívő, újjászületett ember Krisztusban be tudja tölteni a törvényt, vagyis egy Istentől kapott belső erő által már ellene tud állni a kényszernek, ami törvénytelenség megcselekvésére venné rá. Ezáltal már nincs törvény alatt, vagyis a törvény nem ítéli el, mert nincs, amiért elítélje. Tehát megtartja a törvényt Istentől kapott erő által és azok szerint él.

Isten az újszövetségben is lefektetett egy szabályrendszert, amit egy hívő örömmel betart, mert szereti Istent, Jézust azért, amit tett érte. Ez jelenti azt, hogy betölti a törvényt szeretet által. (Róma 13; 10) Vagyis, megtartja a törvényt Mindenkor és Mindörökké, mert ráébred, hogy az élete szabályozásra szorul, mégpedig Istentől való szabályozásra. Mert az ember, amikor megszabadul bűnös életétől, amit Isten nélkül élt, akkor látja meg, hogy Isten beszéde az a vezérfonal, amin ő az örök életre juthat.

A legnagyobb öröme egy hívőnek, aki újjászületett, az az, hogy örömet szerezzen Istennek, és ezt az engedelmessége által teheti. Engedelmeskedik Isten szabályainak, beszédeinek, vagy mondjuk ki: törvényeinek. Ezt az örömöt az ószövetségi hívők is felismerték, pedig számukra ismeretlen volt a megváltás, a szabadulás a bűnös természettől, mégis tudtak gyönyörködni Isten törvényeiben és megfogadták sokszor, hogy betartják azzal a tudattal, hogy fogadásuk nem mindig sikerül. A fontos, hogy ragaszkodtak, akik őszinték voltak.

Nálunk is ez a fontos. Mihez ragaszkodunk? Ez a kérdés. Félremagyarázott igékhez, amelyekkel megmagyarázhatjuk saját terveink, elképzeléseink megcselekvését, véghezvitelét? Bűnös természetünket akarjuk pátyolgatni hamis tanítók fület vakargató hazugságai által, vagy ragaszkodunk Atyánkhoz és az Ő beszédeihez, amelyek megmondják rólunk az igazat? Az igazság beszéde ma is fájdalmas a hazug ember számára, viszont meg tud szabadítani hamis képzelődésektől, félremagyarázott dolgoktól, hogy igazi örömben legyen részünk Isten országában már itt a földön.

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” János 8; 32