119. Zsoltár 46

„És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.” 

Zsoltár 119; 46

Gondolkodván ezen az igeversen és nézegetve az eredeti szavak jelentését valamit megláttam, ami felvillanyozott, felvillanyozta szellemem. Miközben azon gondolkoztam, hogy miképpen szólhatok én egyszerű emberként királyok előtt Isten bizonyságairól, a figyelmem egyik szóra terelődött, éspedig a „szégyenülök” szóra. 

Ugyanis ennek a szónak a másodlagos jelentése csalódást jelent, mégpedig a várakozásban, a reménységben elszenvedett csalódást jelenti, amikor valaki várakozik valamire, de nem sikerül és ezért csalódás éri, vagy reménykedik valamiben és az nem jön be és ezért csalódik. Azután pedig a „szólok” szóra terelte figyelmemet az Úr, aminek mögötte a héber „dábár” szó lapul, ami igét jelent és a tudósok a görög „logosz” és „rhéma” szóval párosítják. Mi jött le ebből nekem? 

Hogy az Isten beszédében, az Igében nem fogok csalódni soha. Hogy amit Isten mondott az igaz és megbízható és arra alapozhatok. Sőt az egész életemet ráépíthetem az Ő kijelentéseire, mert nem fogok csalódni, amíg várakozok, hogy beteljesedjenek. Hogy a reménységem, amit Isten Igéjébe vetek nem fog megszégyeníteni. Honnan tudhatom viszont ezt olyan biztosan? Mi volt az, amitől ennyire meggyőződtem? Honnan vagyok olyan biztos a dolgomban?

Nos, ahhoz, hogy ezekre válaszolni tudjak, az Újszövetséget kell, hogy segítségül hívjam, mert ott vannak leírva azok, amiktől meggyőződtem és hitre jutottam. A János evangéliuma így kezdődik: „Kezdetben volt az Ige.” János 1; 1 Ez a blogomnak is a címe, és ez mindent elmondott nekem és ma is elmond. Az az Ige, amelyre alapozhatom az életem, amelyben megbízhatok, amely nem fog csalódást okozni, amely reménységet adott és ad mindennap, amely szabályozza az életem folyását és igazgat, amely újjászült és bátorít nehéz helyzetben, MÁR a kezdetben LÉTEZETT. 

Továbbá azt olvasom RÓLA: „Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; MINDENEK Ő általa és Ő reá nézve TEREMTTETTEK; és Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.” Kolossé 1; 16-17

Tehát az Ige mindenek előtt létezett és minden általa lett, ami lett: „Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” János 1; 3 – akkor most lehet ebben megbízni? Lehet erre az Igére alapozni egy egész életet? A válaszom az, hogy IGEN, LEHET. Sőt azt mondom, hogy kell is.

Picit továbbmennék: „És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk…” János 1; 14. Ha ez eddig nem volt elég meggyőző és nem hiszi el valaki, hogy az Ige, az isteni szó mindenek előtt létezett és, hogy minden erre a szóra állt elő, amit ma láthatunk, akkor ez az előbbi mondat a Bibliából azt mondja, hogy ez az isteni szó emberi testet öltött és eljött közénk, emberek közé a földre és közöttünk lakott, velünk töltött időt. Miért tette ezt? Hogy az Ő általa teremtett ember befogadja Őt, hogy újjá tudjon születni, hogy elhomályosult szellemi szemei kitisztuljanak és fel tudja ismerni Teremtőjét, aki szereti őt, és vissza akarja fordítani magához, hogy ezáltal az ember élete megváltozzon, rendbe jöjjön olyan isteni alapelvekre épülve, amelyek mind megtalálhatók Benne, vagyis az Igében.

És igen, voltak és vannak, akik befogadták, befogadják Őt. És ez a befogadás egy új kezdetet jelent minden ember életében, aki ezt a lépést megteszi. Egy újjászületést jelent fentről, Istentől. 

Erről tudok én is tanúskodni, ez Isten bizonysága számomra is. Ez az, amiről a zsoltáros a fenti igében beszél, és erre felépítettem az életemet, erre alapoztam hitemet, és ma is, ha kell, királyok, uralkodók előtt is elmerem mondani ezeket a bizonyságokat, mert tudom, hogy igazak. Mert, ahogy egyik fentebbi igében olvashatjuk, a királyokat, uralkodókat is ő teremtette, helyezte hatalomra, ők is az Ige által vannak és engem ez még jobban megerősít.

És tudom, hogy amit elvégzett az életemben az előre mutat, hogy amiket ígért, amikre alapoztam az életemet, azok be fognak teljesedni, és a reménységem, amit az Ige ad minden nap tudom, hogy SOHA, de SOHA nem fog MEGSZÉGYENÍTENI! 

Erről pedig maga Isten tett bennem bizonyságot és tesz ma is az Ő Szelleme által, akit adott az Ige mellé, hogy meggyőződésem, hitem teljes legyen: 

„A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk.” Róma 5; 5  

119. Zsoltár 36

„Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.” 

Zsoltár 119; 36

A telhetetlenség bűn. Jogtalanul szerzett vagyont, hasznot takar ebben az esetben a héber kifejezés. Olyan javak megszerzéséről beszél nekünk az Ige, amihez nem lenne jogunk. Mégis vágyunk rá és ahhoz, hogy elérjük, megszerezzük, mindenféle tisztességtelen módszerhez folyamodunk.

De nemcsak javakról, hanem nyereségről is beszél nekünk az Ige. Pénzbeli nyereségről, amihez szintén nem lenne jogunk, mégis megszerezzük, mert egy valami hajt erre. Istentől elfordult szívünk. Mert vagy Istené a szívünk, vagy a pénz és vagyon után sóvárog telhetetlenül. Mert a gonosszá lett szívet nem lehet megelégíteni. A gonosszá lett szív még több gonoszságot szül, és nem elégedik meg soha.

A gonosz szív olyan dolgokat rejt magában, amit az ember nem is tud, nem is fedezett fel. Egyedül a Teremtő Isten az, aki ismeri az emberi szívet, ezt többször megismétli beszédében. Ha valaki látta a gonosz szív elvetemültségének cselekményekben kibontakozó gonoszságát, az Isten az, aki a világtörténelmet végigkísérte annak küszöbén, felajánlva mindig, minden helyzetben annak, vagyis a szívnek, megjavítását. De a gonosz szív elhajlott Istentől.

Érdekes, hogy Isten mégsem hajlott el a gonosz szívtől. Habár elrejtette magát ideiglenesen az emberi szív gonoszságának láttán, mégis újból és újból reménykedve tekintett le piciny teremtményeire szeretettel, mígnem a saját szívét adta cserébe, hogy a gonosz szív megsemmisüljön és egy új, tiszta, az Ő gondolataival teljes szív szülessen az emberben, amelyből az Ő bizonyságai áradjanak a világra, hogy végül minden szív hozzá hajoljon és ne a gonoszságra.

Az emberi szívet Isten a bizonyságaival győzte meg. Ő tanúbizonyságot tett az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, akit ideadott a világért, mert szerette ezt a világot és most is szereti. És most is bizonyságot tesz Isten a világ előtt azoknak tiszta szíve által, akik elfordultak e világ kínálta pillanatnyi örömöktől, akik feladták törekvéseiket gonoszsággal szerezhető nyereségek megszerzésére.

A kísértés nem múlt el. A gazdagság, nyereség megszerzése, a pénz mindent felkínáló hatalma ma is szemeink előtt csillog. Minden ember tudja, hogy becsületes, tisztességes módon nem lehet szert tenni nagy vagyonra, nagy gazdagságra. Csalni kell, hazudni kell, másokat át kell verni, át kell játszani dolgokat ahhoz, hogy nagy nyereségre, vagyonra tegyünk szert. És ez kísértésként minden ember előtt ott lebeg. A kérdés, hogy mi mit teszünk.

Másik oldalon ott áll Isten az Ő bizonyságaival, az Ő örökkévaló beszédével, az Ő ígéreteivel. Ezek az ígéretek egy távoli örök életre vonatkoznak és olyan gazdagságra, amely felülmúl minden földi elképzelhető jót, csillogást, ragyogást, pompát, hatalmat. A Biblia ilyen ígéretek tárháza. Krisztus pedig a beteljesítője ezeknek az ígéreteknek. Ő benne lett minden igazsággá, valósággá, és Ő benne fog láthatóvá válni mindez azok számára, akik ezt választják.

Isten megpecsételte szándékát az Ő Fia halálával, feltámasztotta a halálból, hogy reménységet adjon és elküldte az Ő Szellemét, hogy biztosítson arról minden embert, aki hisz Jézusban, hogy ezek a dolgok valóságosak, igazak, jók, örvendetesek. Kezünkben van a Biblia, Isten írott Igéje, kimondott beszédei segítségül a Mindenható Istentől, hogy elkezdjünk bízni Benne, hinni Benne, reménykedni Benne, hogy a szívünk ne a világ kincsei felé hajoljon, ne a világ kínálta gazdagság után sóvárogjon, hanem Krisztus megismerésének minden ismeretet meghaladó gazdagsága után vágyódjon, kívánkozzon.

Szívünk telhetetlenségét ez tudja megelégíteni. Krisztus megismerésének valósága tudja úgy betölteni a szívünk minden bugyrát, hogy vágyaink, álmaink, céljaink Ő benne nyerjenek beteljesülést. 

„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.” 

Zsoltár 119; 162

119. Zsoltár 31

„Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; 

Uram, ne hagyj megszégyenülni!” 

Zsoltár 119; 31

„Ragaszkodom bizonyítékaidhoz, Örökkévaló! Ne engedd, hogy megszégyenüljek!” – mondja az egyszerű fordítás. Mint jól felkészült védőügyvéd, akinek elegendő bizonyíték áll a rendelkezésére, amelyek számára igenis meggyőzőek, kiált fel a zsoltáros Isten védelme, képviselete mellett, kérve az Ő támogatását abban a perben, ami átíveli életét egy hitetlen, ellenálló, istentelen világgal szemben.

Tudjuk azt, hogy Isten létezését nem kell bizonygatni, hiszen a körülöttünk lévő világ és minden egyes teremtmény bizonyítja a Teremtő létezését. Mégis Isten kinyilatkoztatta magát az Ő beszédében, kinyilatkoztatta magát az Ő népének, először Izraelnek, aztán elküldte Fiát a világ megváltására, hogy minden néphez eljussanak az Ő bizonyságai, tanúságtételei, bizonyítékai.

Akik Isten Fiában hitre jutottak és belemélyedtek Isten beszédének tanulmányozásába, azokat Isten bizonyságai meggyőzték Isten létezéséről, szeretetéről, jóságáról, tervéről és ezt akarják ezek az emberek képviselni ezután a világban. A világban ugyanis sok ember nincs meggyőződve Isten létezéséről, nem hisznek benne. Akik meg hisznek, szószólókként lépnek fel, hogy bizonygassák Isten létezését, Isten szeretetét, Isten bizonyítékaival alátámasztva beszédüket, amelyek a Bibliában találhatók.

Mi is ilyen szószólók kell legyünk, akik megtapasztaltuk Isten valóságát Jézus Krisztusban, mi, akiknek az élete megváltozott Isten beavatkozásának köszönhetően, mi, akik megismertük az igazságot és megszabadultunk e világ förtelmeitől, ragaszkodnunk kell Isten írott beszédéhez és képviselnünk kell Őt ebben a perben, amely a világgal folyik.

Néha az ember elbizonytalanodik küldetését illetően, meginog bizodalma önmagában, félelem uralkodik el rajta látván maga körül az istentelenséget, növekvő erőszakot, erkölcsi romlást, de mindig bele kell kapaszkodnunk Isten beszédébe, amely élő Isten Szelleme által és elhat a szívünkig és lelkünket felbátorítja.

„Uram, ne hagyj megszégyenülni!” – hangzik el a kiáltás. Néha a félelem, a megszégyenüléstől való félelem úrrá lesz rajtunk, lelkünk elgyengül, a test erőtlensége erőt vesz rajtunk, de nem szabad elfelednünk Urunk bátorító szavait: „Ne félj, csak higgy!” A félelem mindig a hit ellensége. Aki fél az nem tud hinni, viszont aki hisz és hitében erős, az nem fél.

A kiáltás mindig segít, amikor a félelem, a szégyenérzet, a gyávaság, az erőtlenség megjelenik és ostromgépként támadja meg személyiségünket. A kiáltás segítségkérés, a kiáltás gyengeségünk beismerése és Annak elismerése, aki hatalmas arra, hogy segítsen. A kiáltás életmentő lehet, lélekmentő lehet, a kiáltás megmenekülést jelenthet minden nehéz helyzetben.

„Mikor kiáltottam, meghallgattál engem,

felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.”

Zsoltár 138; 3

Akkor hallgat meg Isten, amikor kiáltunk, akkor bátorít fel bennünket, amikor elismerjük előtte, hogy megijedtünk, kétségbeestünk, akkor támaszt erőt a lelkünkben, amikor elerőtlenedtünk és úgy érezzük, hogy semmire nem vagyunk képesek.

Ő viszont képes mindenre. Ő képes talpraesett, ügyes, derék szószólókat faragni minden olyan emberből, akit meggyőztek bizonyítékai, tanúságtételei, bizonyságai, hogy méltó képviseletben legyen része a hitetlen világgal szemben, hogy ebből a kozmikus perből, ami folyik a gonosz és a jó erői között, az Ő képviselői győztesen kerüljenek ki.

Az Ő győztes képviselőinek titka pedig benne van mostani igénkben: „ragaszkodom…”. Ragasszuk Hozzá magunkat Istenhez, az Ő bizonyságaihoz, beszédeihez, hogy a kételkedés, kicsinyhitűség, félelem hullámai ne tudjanak elsodorni a hittől, amely nékünk adatott.

„… és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” Róma 9; 33

119. Zsoltár 22

„Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!” Zsoltár 119; 22

Isten bizonyságtételét az Ő Fiáról az egész Biblia tartalmazza. Aki hisz Isten bizonyságtételében, az találkozik az élő Jézus Krisztussal. Innen kezdve az élete megváltozik, és más irányt vesznek a dolgok.

„Én a te igédet nekik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.” János 17; 14

Isten beszéde nemcsak egyszerű beszéd. Isten beszédében teremtő erő, alkotó erő, átformáló erő van. Amikor egy ember hisz Istennek, és találkozik az élő Igével, az a teremtő erő, ami benne van, újjáéleszti őt, újra megszüli őt egy szellemi életre. Aki átéli ezt az újjászületést, annak az élete megváltozik. Az értékrendek átrendeződnek benne, a felfogása, világnézete, filozófiája, minden ismerete, tudása átrendeződik benne. Aki találkozik Jézussal, ma is azt kapja Tőle, mint az első tanítványok: Isten Igéjét. De ez miért vált ki gyűlöletet a világból? Pontosan azért, mert Isten beszéde átformál egy másik világ mintájára, amely igazságra és jogosságra épül. Ez Isten országa, ahonnan Jézus is jött és ahová igyekszik minden ember, aki megismerte őt. Isten országának a törvényei pedig ütköznek ennek a világnak a törvényeivel. Ezért aki Isten országának szabályai szerint kezd élni, azt meg fogják vetni, mert ragaszkodik ahhoz az országhoz, világhoz. Az a világ egyébként sokkal jobb, mint ez, sokkal nagyszerűbb ígéretek mutatnak rá.

Isten beszéde az ember életébe behozza a szeretetet, a ragaszkodást Isten fele, Jézus fele, hiszen az igazság megszabadít ennek a világnak földhözragadt állapotától. Megszabadít a reménytelenségtől és új reménységet ad, megszabadít a bizonytalanságtól és biztonságot ad. Ezt a beszédet adta Jézus tanítványainak és ezt adja ma is. Maga Jézus hordozta Isten Igéjét, ő maga volt az Ige, láthatjuk az Ő életéből a buzgóságot, szeretetet Isten iránt és az emberek iránt. Amikor bevonult Jeruzsálembe és bement a templomba, felforgatta az asztalokat, kiűzte az ilyen-olyan árusokat, mert Isten házát nem arra a célra építették. Mert szerette Istent, szerette az Ő házát. (Zsolt 69; 10) Gyalázták ezért Őt.

A mi életünkben is ilyen felfordulást tud hozni az Ige. Az életünk felfordul, kibillen a jól megszokott mederből, folyásból. Hagyományok, szokások vesznek oda, mert értéktelennek tűnnek Isten örökkévaló ígéreteivel szemben. Szüleinktől, őseinktől örökölt hagyományok, tanítások, értékrendek vesztik értéküket szemünkben, amikor Isten csodálatos dolgai tárulnak szemeink, szíveink elé. És ezekről lemondunk, elfordulunk azoktól és minden olyan dologtól, ami nem kedves Isten előtt. Mert Ő lett kedves nekünk és az Ő bizonyságai. És inkább azokat akarjuk megőrizni, megtartani.

„De mindazok is, akik kegyesen (buzgón, szentül) akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” 2Tim.3; 12

Isten Igéje mássá tesz bennünket és ezt nem tudjuk elrejteni, ha akarjuk sem. Sőt buzgóvá tesz bennünket, hogy szent, azaz Isten számára kedves életet éljünk.

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon …” Titusz 2; 11-12

Mivel Isten beszéde, kegyelme, bizonysága szent életre ösztönöz, ez szembefordulást jelent mindazzal, ami a világban van, mindazzal, amit a világ képvisel ma, ezért váltja ki a világ szidalmát, gyalázatát minden ember életvitele, aki megtartja Isten bizonyságait. És a kiáltás: „fordítsd el…” tartalmazza a reményt, hogy hitünk egyszer beteljesedik és minden gonosz cselekedet elnyeri büntetését az által, aki képes a világmindenséget, az univerzumot szavával fenn tartani.

119. Zsoltár 2

„Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.” Zsoltár 119; 2

A boldogságnak, az igazi boldogságnak egy újabb fokozatáról olvashatunk ebben a versben. Itt olyan valakiről beszél Isten igéje, aki kapott valamit és arra a valamire nagyon vigyáz, nagyon őrzi azt a valamit, és ebből fakadóan teljesen átadja magát annak keresésére, akitől kapta azt a valamit.

Amikor az ember döntés elé kerül, ami az életútját illeti, és meghozza a jó döntést, vagyis eltér a rossz úttól, amin eddig járt és elfogadja az Isten által felkínált utat, akkor valami elkezdődik az életében. Egy más, egy új, egy jobb, egy csodálatosabb. Megismerkedik azzal a beszéddel, amely újjászülte őt. Isten beszédével.

„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Róma 3; 23

Minden emberből hiányzik valami, mindaddig, amíg megismeri az élő Istent és megtalálja a beteljesedést Ő benne. Ez a valami Isten beszéde, ami meg tudja elégíteni az ember lelkét, szellemét. Be tudja tölteni lelki szükségleteit. Ez a valami Isten bizonyságtétele az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, Isten kijelentése, egy szellemi megtapasztalás.

Isten, az Atya, bizonyságtétele így hangzik a Bibliában:

„Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.” Máté 17; 5

Ezt Krisztus tanítványai számára jelentette ki maga az Atya. De olvassuk egy másik helyen, amikor Jézus megkérdezte tanítványait, hogy kinek mondják őt, Péter így válaszolt:

„Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Máté 16; 16

Jézus így válaszolt Péternek:

„Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.” Máté 16; 17

Péter egy szellemi megtapasztaláson esett át, a Mindenható Isten kijelentette neki az Ő Fiát. Nem testi módon, hanem szellemi módon. Ez valami több, mint egyszerű szavak elhangzása, ez egy belülről jövő, egy felsőbb lénytől előidézett kinyilatkoztatás a szívben, ami hitet gerjeszt az emberben, meggyőződést arról a természetfölöttiről, ami maga Isten. Ezt éli át minden ember, aki Krisztus Jézus mellett dönt, aki Isten igéjének követése mellett dönt, aki elhatározza, hogy rálép az igazi élet útjára.

És amikor ezt az ember megkapja, nem akarja elengedni. Valami olyasmit tapasztal, ami számára csodálatos, új, építő, helyreállító, szabadító, igazi, valóságos, örömmel teljes. Ekkor van az, hogy az ember teljes szívét odaadja Annak keresésére, akitől ezt kapta, mert még többet akar ebből, ezekből a csodálatos kijelentésekből, bizonyságokból. Ezeknek a csodálatos dolgoknak forrása Isten, Krisztus Jézuson keresztül, és mindez egy csodálatos könyvben van leírva: a Bibliában. Ezt őrizzük, és ezen keresztül keressük Őt teljes szívünket odaszánva. Ez a mi boldogságunk forrása.

Jézus megmentett!

Nagy öröm számomra, hogy megoszthatom személyes bizonyságtételemet arról, hogy hogyan mentette meg Jézus Krisztus az életemet, a házasságomat, és hogyan változtatott meg engem.