119. Zsoltár 33

„Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.” Zsoltár 119; 33

Aki szereti Istent és megismerte Jézus Krisztust, annak szíve vágya tanulni Tőle. Mit tanulni? Új életformát, új erkölcsöt, új értékrendet. Ezt adja nekünk Isten a Biblián keresztül. A Biblia nem más, mint egy új világ értékrendjének összeállítása. Ebbe az új világba újjászületés által léptünk be, amikor hinni kezdtünk a názáreti Jézus Krisztusba. Ő új életet adott, új világba vezetett be és ennek a világnak új értékrendje van. Aki pedig hinni kezd és olvasni kezdi a Bibliát, annak az élete átformálódik, megváltozik és Jézus Krisztus természetét kezdi felvenni.

Ezeken a megtapasztalásokon átmenve az ember azt látja, hogy mindenképpen az a jobb, amit Isten tár elénk. Azt látja, hogy Isten szerető Isten, és jót akar az embernek. Egy jó életet, nyugodt lelkiismeretet, békés környezetet és közösséget. Az ember rájön, hogy ez az út az igazi, a helyes és ezen akar járni. És ez jó. És ezzel mindenki így van, aki kereszténnyé lesz. Az igazi kihívás az igevers második részében van: „… hogy megőrizzem azt mindvégig.” A kulcsszó a mindvégig.

A kérés az Úr fele nagyszerű, helyes és csodálatos, ami a tanulást illeti. Viszont az igazi kiáltás, kérés abban rejlik, hogy képesekké tegyen minket az Úr mindvégig kitartani és megmaradni az Ő igéje, rendelései, parancsolatai mellett.

Egy nagyon fontos dolog ez, hiszen minden ezen múlik. Nem elég nekünk tanulnunk az Úrtól, meg is kell, hogy őrizzük mindazt, amit tanultunk éspedig mindvégig. Miért mindvégig? Hadd válaszoljon maga az Úr: „De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” Máté 24; 13

Az üdvösség, az ország, a királyság birtokba vétele, az örökséghez jutás a tét. És ez minden egy keresztény számára. Ott lenni a Királlyal az Ő királyságában és örvendezni az örökségnek, áldásnak, amit nekünk készített és ebben örökké élni, ez a célunk, életünk értelme. Ehhez az út az Ő rendeléseinek megtanulása és azoknak megőrzése, megtartása mindvégig. Sokan elindulnak ezen az úton, és jól indulnak, de útközben eltévednek, letérnek a helyes útról és végül nem oda érkeznek meg, ahová a kezdetben gondolták vagy hitték. És ez súlyos dolog. Szellemben indulni és testben végezni sokkal rosszabb, mint testinek maradni mindvégig. Megismerni az igazságot és megszabadulni, majd eltérni attól és újra börtönbe kerülni, ez a rosszabbik verzió.

Amíg az ember a bűn rabszolgája és nem ismeri a szabadulás útját, addig nem is tudja, hogy börtönben van. A bűn börtönében. De, amikor valaki hallja azt, hogy van szabadulási lehetőség, ráeszmél a rácsokra, a bilincsekre, és szabadulni akar, akkor jön a szabadító és megszabadítja. Ebben a szabadságban az ember ezerrel halad az új úton, amit Istentől kap. Ezek után viszont eltérni és visszamenni a börtönbe, bárhogy is nézzük butaság. Mégis sokan eltérnek, eltévelyednek vagy elvesznek. Sajnos.

Ezért fontos nekünk megértenünk, hogy mindvégig szól utunk, amire Isten elhívott. Nem egy napra, nem egy évre, nem tíz évre. Örökre. Akár a házasság. Örökre szóló szövetség. Ahogyan a házasság intézményének, kapcsolatának a lejáratási kampánya folyik napjainkban, ebben a szörnyen elfajzott, bűnös világban, ugyanúgy a gonosz azt sem nézi jó szemmel, ha valaki az Istennel, Jézus Krisztussal kötött szövetségéhez mindvégig hűséges szeretne lenni.

Ahogyan a világ azon dolgozik, hogy a házastársakat eltávolítsa egymástól, a gonosz azon dolgozik, hogy a hívőket eltávolítsa Istentől és az Ő beszédétől. Miért? Mert a kommunikálás alapja a beszéd. Isten az Ő beszédén, rendelésein keresztül közli velünk a helyes irányt, hogy hazataláljunk oda, ahol Ő van. A sátán nem akarja ezt. Ezért megtesz mindent, hogy a világ szebben csillogjon, mint Isten királysága, megtesz mindent, hogy visszacsábítson. Ha meg nem megy csábítással, erőszakhoz folyamodik.

De nekünk tudnunk kell, hogy erős szövetségesünk van, aki erősebb nála. Ő hatalmas, hogy megtartson minket az üdvösségre. Nekünk hinnünk kell, kitartanunk kell az Ő beszéde mellett, az Ő elvei mellett MINDVÉGIG. Nincs más út. A végsőkig harcolnunk kell a bűn ellen, a gonosz ellen, az ő csábítása ellen. Harcolnunk kell a végsőkig, hogy győztesek lehessünk és elvehessük a jutalmunkat. Mert hát a győzteseknek jutalom jár. A győzteseknek hatalom jár. A győzteseknek dicsőség jár.

„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” Jézus Krisztus. Jelenések 3; 21

119. Zsoltár 30

„Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.” 

Zsoltár 119; 30

Egy csodálatos dolgot fedezhetünk fel elsőre ebben az igeversben, éspedig azt, hogy az embernek megadatott a választás szabadsága. Kérdés az, hogy miben van szabadságunk választani?

Az életünk minden területén választanunk kell sokszor, mondhatnám minden nap. Többé-kevésbé szabadok vagyunk választani, ahogyan a körülmények vagy mások engedik nekünk.

De, ami az üdvösségünket illeti, senki nem korlátozhatja választási szabadságunkat. Ugyanis a választás szabadsága, amiről ebben a versben olvasunk, az üdvösségről szól. Isten hatalmunkba adta a választás lehetőségét, hogy függetlenül társadalmi, politikai, nemzetiségi, vallási státuszunktól szabadok legyünk döntést hozni az életünk vagy halálunk tekintetében. És itt örök életről vagy örök kárhozatról beszélek, nem földi életről vagy földi halálról.

Egy nagyon kedves történet jutott eszembe a választásról, ami megmagyarázza ezt a csodálatos igeverset. A Lukács evangéliuma 10; 38-42 részben olvasható Mária és Márta története és kettőjük közössége Jézussal. Látunk két asszonyt, akik Jézussal egy házban vannak, egyikük serénykedik, sürög-forog, el van foglalva saját dolgaival, a másik Jézus lábainál ül és hallgatja Isten beszédeit.

Mária választott. És ez a választás szabadságában állt. Ugyan akarta korlátozni ebben a döntésében őt Márta, a testvére, de nem sikerült neki befolyásolni, vagy megakadályozni őt. Jézus csodálatos kijelentést tesz:

„De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.”

Lukács 10; 42

Igazából az ember életében egy szükséges dolog van: hogy üdvösséget nyerjen Jézus Krisztus által. Ez egy döntésen, egy választás meghozatalán múlik. Ezt, ha eldöntöttük és hűségesek maradunk döntésünkhöz, senki nem veheti el tőlünk. Isten örök életet szánt nekünk az Ő országában. Az az ország sokkal jobb, mint amit ez a világ kínál. Ez az ország a jobb rész, Jézus szerint. Akkor következtethetünk, hogy ez a világ, amiben élünk, ez a földi élet, a testi élet az a rosszabbik rész. Nem kell, hogy ezen sokat töprengjünk, elég, ha szétnézünk a világban magunk körül: fájdalom, betegség, gyilkosságok, házasságtörések, lopások, hazugságok, erőszak, háborúk, stb.

De, Jézus szerint van egy jobb rész. És Ő ma is felkínálja a lehetőséget, hogy mindenki részese lehessen egy jobbnak, és mindenkinek részévé válhasson egy jobb. Ez az igazság útja, a hűség útja, Isten Fiának útja, amely Hozzá vezet, amely az életre vezet, amely a megmeneküléshez vezet. Egy jobb világba vezet.

Ez a választás, döntés meghatározta Mária életét, ahogyan ma is meghatározza mindazok életét, akik ezt az utat választják. Mária számára megszűnt létezni más dolog, más aggodalom, más törődés, csak Jézus maradt számára és az Ő beszédei. Hiába írja Mártáról az Ige, hogy befogadta Jézust a házába, a szívébe nem fogadta be. Sokan lehet, hogy befogadják Jézust a házukba, az életükbe, de ez igazán abból derül ki, amit a zsoltáros mond: „… a te ítéleteid forognak előttem.”

Máriáról elmondhatjuk, hogy Isten beszédei forogtak előtte, de Mártáról nem mondhatjuk el ugyanazt. Sőt, azt látjuk, hogy Mártát irritálta Mária tevékenysége, ami abból állt, hogy Jézus lábainál ült és az Ő jelenlétében hallgatta Isten beszédeit. Mi a következtetés? Hogy akik igazi választást tartottak az életükben, akik radikális döntést hoztak Jézus mellett, azok ragaszkodnak Isten beszédeihez, döntéseihez, ítéleteihez és ezzel irritálni fogják mindazokat, akik csak névlegesen fogadták be Jézust a házukba, de igazából a saját dolgaikkal vannak elfoglalva.

Mindenki lemérheti magát az Ige fényében. Választottam már? Mit választottam? Ha azt mondom, hogy Jézust választottam, akkor az Ő beszédei forognak előttem? Ez a fő dolog az életemben? Vagy rohangászok, „szorgalmaskodom”, „sokra igyekszem”, mint Márta?

Milyen jó Isten. Megengedi, hogy válasszunk, döntsünk. A választás csakis rajtunk áll. Persze, hogy az Úr nevét használva lesznek Márták, akik le próbálnak beszélni erről a radikális választásról. De ha az ember dönt, és azt mondja: „az igazság útját választottam…”, akkor tudnia kell egy nagyon fontos dolgot: Jézus úgy gondolja, hogy ez a jobb rész. Jézus azt mondja, hogy ezt a választást soha nem bánja meg senki, aki megteszi, mert minden, ami e világban van, egyszer odalesz. Mindenünk, amink van, egyszer elvétetik tőlünk. Nem hoztunk semmit magunkkal, nem is viszünk. De az üdvösségünket, Isten beszédét soha senki nem veheti el tőlünk.

A bűn leleplezője: Isten Szent Szelleme!

Ebben az írásomban egy számomra nagyon kedves személyről írok, akivel kereszténnyé válásom óta ismerkedtem meg. Ez a személy Isten Szent Lelke, pontosabban a Szent Szellem, aki a Biblia szerint a három személyből álló egy Isten harmadik személye. 

Miért tudnak az emberek olyan keveset Róla? Miért nem tanítanak az egyházak erről a személyről többet? Miért mellőzik sok egyházban a valóságát? Miért tagadják bizonyos vallások a létezését? Ezekre a kérdésekre keresem, kerestem a választ.