“A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.” Zsoltárok 119:51
Kikről beszél nekünk a "zsoltáros" itt, amikor kevélyeket említ? Nézzünk pár igeverset, ahol ezek a "kevélyek" szerepelnek:
“Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem,
és kegyetlenek serege keresi lelkemet,
[akik] meg sem gondolnak téged.” Zsoltárok 86:14
“Megdorgálod a kevélyeket;
átkozottak, akik elhajolnak parancsolataidtól.” Zsoltárok 119:21
“Vermet ástak nekem a kevélyek,
akik nem a te törvényed szerint [élnek].” Zsoltárok 119:85
“És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket,
és megszüntetem az istentelenek kevélységét,
és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.” Ézsaiás 13:11
Tehát, összefoglalva a fenti igék alapján, a kevélyek olyan emberek, akik kegyetlenek embertársaikkal szemben, akik nem törődnek Istennel és az Ő dolgaival, olyan emberek, akik elhajolnak Isten parancsolataitól, nem akarnak életükben isteni parancsokat, előírásokat követni, nem Isten törvénye (tórája – tanítása, irányítása, utasítása, útmutatása) szerint élik az életüket, istentelenek, arrogánsak, büszkék, gőgösek, önhittek, szemtelenek és még lehetne sorolni.
Az ilyen emberek nem tekintik értéknek azokat a dolgokat, amelyek Istennel kapcsolatosak. Számukra nem érték semmilyen istentől származó erény, mint a kegyelmesség, irgalmasság, szeretet, jóság, jószívűség, hűség, türelem, szelídség, alázat, hála. Ők nem ilyenek és nem is akarnak ilyenek lenni. És, aki ezekre törekszik, és ezeket akarja elsajátítani, azokat kigúnyolják. Őket látjuk az egyik oldalon ebben az igeversben.
És látjuk, ahogyan gúnyolódnak, kinevetnek, kicsúfolnak, cikiznek, szekálnak egy olyan embert, aki szereti Istent és szereti az Ő parancsolatait. Gúnyolják azt, aki szeret Isten útmutatása, utasítása, tanítása, irányítása szerint élni, mert megtapasztalta annak áldását. És ez az ember áll a másik oldalon – egyedül. A sokasággal szemben. Mert a kevélyek, az istentelenek többen vannak, többes számban beszél róluk az ige, míg az istenfélő "zsoltáros", aki ragaszkodik Isten beszédéhez, ott áll egyedül és elviseli a szidalmazást, a bántást, a csúfolkodást, a gúnyolódást, a cikizést, a szekálást. És mindezek ellenére ragaszkodik Istenhez és nem fordul el hitétől, meggyőződésétől: hogy jobb Istennel járni, ha ebben egyedül van is a sokasággal szemben.
Milyen képet juttat ez eszünkbe? Az Embernek Fiát, ahogyan ott áll a tömeg előtt, amely azt kiáltja, hogy: “Feszítsd meg!” Megverve, leköpve, megcsúfolva, kigúnyolva, véresen, összeverten szenvedi dühös, istentelen, kegyetlen, gyűlölettel teli kiáltásaikat, amelyekkel kifejezik gonoszságukat embertársukkal szemben, aki Istentől jött, aki Isten egyszülött Fia, aki Istent képviseli ott egyedül a sokasággal szemben, aki Isten megmentő szeretetét hozta el ebbe a világba, amely a pusztulásába rohan.
Azért jött, hogy megmentse az embert az ítélettől, felajánlja a kegyelmet, a megbocsájtást, a megmenekülést minden embernek. Azért jött, hogy bemutassa Istent, az Atyát, aki szereti teremtményeit és meg akar békülni velük. Azért jött, hogy tanítsa az embereket Isten útjaira, Isten csodálatos országának dolgaira, és hirdesse az örömhírt: aki hisz Őbenne, a Fiúban, Jézus Krisztusban, az átmegy a halálból az örök életre és új életet kezdhet Vele, és élhet örök értékek szerint, isteni értékek szerint, amelyek áldást, boldogságot hoznak egy ember életébe: hitet, reménységet, szeretetet, békességet és örök életet!
És, igen, ma, oly sok eltelt év után, vannak, akik ezeket az örök értékeket hit által magukévá tették. És az életük megváltozott. És ragaszkodnak ezekhez az értékekhez, ezekhez az isteni értékekhez, ahogyan a "zsoltáros" ragaszkodott. Mert az, Aki hitet adott nekik erre, egy csodálatos személy, egy élő Isten, egy csodálatos Atya, és egy csodálatos Fiú, és egy csodálatos Szellem, akiért érdemes ma is bevállani a gúnyolódást, csúfolódást azok részéről, akiknek ez nem ér semmit, akik mindig is többen voltak és többen lesznek, mint a "zsoltárosok".
A "zsoltárosok" pedig lehetnek kevesen, kisebbségben vagy akár egyedül, nem hajolnak el Attól, aki szerette őket, és önmagát adta értük! Ámen.
Aláírás: Egy “zsoltáros”.
