119. Zsoltár 43

„És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, 

mert várom a te ítéleteidet!” Zsoltár 119; 43

Az igazságnak beszéde. Mi az igazság? – tette fel Pilátus a kérdést Jézusnak. A választ nem hallva, nem értve fordított hátat a világ Megmentőjének és maga mögött hagyta a lehetőséget. A lehetőséget a megmenekülésre az ítélet elől. Jóllehet akkor, ott azt gondolta, hogy ő hozott ítéletet, de ez nem így volt. Isten adta a kezébe azt a hatalmat ott, akkor, hogy végrehajtsa az Ő akaratát. Mert ami ott történt része volt Isten tervének, része volt az Igazságnak.

Mi az igazság? Az az igazság, hogy Jézus, az álruhába öltözött Király, akinek királysága nem ebből a világból való (János 18; 36), elszenvedte az ítéletet, amit Pilátus meghozott a néppel együtt azért, hogy aki hisz Benne, mint Királyban, mint Megmentőben, mint Isten Fiában, az megmeneküljön az igazi ítélettől, ami erre a világra és lakosaira jön. Ez az ítélet az, amitől Pilátus is megmenekülhetett volna, ha hisz Jézusban, ha hisz azokban a beszédekben, amit akkor hallott a Királytól: „Az én királyságom nem e világból való.” … én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” János 18; 36-37

Mindaz, aki hallgatott és hallgat az Ő szavaira, megmenekül Isten haragjától. Mert a bűn, ami halmozódik itt a földön, nagy gyorsasággal viszi a világot, sodorja az isteni ítélet fele. Ez az igazság. Isten ítéletet tart majd az egész teremtés fölött. Kezdve az emberrel, majd folytatva az egész látható világgal. És, aki nem hisz Jézus megmentő, megváltó áldozatában, annak nincs menedéke az ítélet elől. Mert mi tudna megmenteni, ki tudna megmenteni minket? Maga Isten egyedül. Ezért adta az Ő Fiát, hogy rajta keresztül megmentsen minden embert. Ez az igazság.

Aki hisz Jézusban, az megismerte az igazságot. Megismerte az igazság beszédét. Tudja, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó, a Szabadító. Tudja, hogy Ő az egyetlen menedék a harag elől, az ítélet elől. És ez az igazság mindazoknak igazság, akik megismerték a Királyt. És ezek az emberek nem hallgatják el Isten ítéletének közeledtét, ahogyan Noé sem hallgatta el az igazságot. Hirdette az igazságot, hogy el fog jönni az ítélet. Ma is ugyanaz a helyzet. Modernkori Noék kell legyünk, akik hirdetjük az igazságot, nem hallgatva el belőle semmit. Azt sem, hogy ítélet jön erre a világra. És azt sem, hogy van lehetőség megmenekülni ettől az ítélettől. Ez a teljes igazság.

Noé igazsága beteljesedett. Ő is úgy volt gondolom, hogy már jöjjön az ítélet, annyit hirdette az igazságot. Senki nem fogadta el, senki nem hitte el, pedig több mint ötven éven át hirdette és nem hallgatott. Mégis ragaszkodott az igazsághoz, az igazság beszédéhez, mert ismerte Istent. Tudta, hogy Isten fölötte áll ennek a látható világnak, hitt az Örökkévalóban, és abban a királyságban, ami nem ebből a világból való.

Ma mennyivel előbbre vagyunk Noénál. Eljött Isten Fia, a Messiás, a Megváltó, a Megmentő. Bemutatta Isten igazi természetét, megmentő szeretetét, törődését az ember iránt. A szeretet, elfogadás üzenetét hozta el nekünk és azt kérte, hogy higgyünk Benne, mert így megmenekülhetünk a közelgő ítélet elől. Az az igazság, amit Ő Benne megismertünk, szabaddá tett ettől a világtól és vágyat keltett bennünk az a világ iránt, ahonnan eljött a Király. Oda vágyunk, azt akarjuk, hogy záruljon le ez a korszak és: „jöjjön el a Te országod”! Várjuk az Ő ítéletét, hogy vége legyen ennek a sok nyomorúságnak, erőszaknak, gyilkolásnak, gonoszságnak.

Soha ne maradjunk az igazság beszéde nélkül, hogy elmondhassuk, hogy van lehetőség segítségül hívni az Urat, hogy megmeneküljön minél több ember az ítélettől. Mert, hogy várjuk az Ő ítéletét, az is biztos.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, 

hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” Ézsaiás 55; 6

„… hogy mindaz, aki az Úrnak nevét (Jézus) segítségül hívja, 

megmenekül, üdvözül.” ApCsel 2; 21

119. Zsoltár 41

„És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, amint megígérted.” Zsoltár 119; 41

A Biblia nem bizonyítgatja Isten létezését. A Biblia tényként könyveli el Isten létezését. Ahogyan ez az igevers elkönyveli Isten hatalmasságát, szuverén hatalmát az emberi élet felett. A Biblia Isten kinyilatkoztatott beszéde, amely örök érvényű, akárcsak Isten királyi fensége, uralkodói mivolta. Ebben a versben csodálatosan megmutatkozik Isten kiléte az emberrel szemben. Amíg sok vers a Bibliában arról beszél, hogy Isten teremtette a világmindenséget, az embert, addig itt azt láthatjuk, hogy Isten Úr és Király mindenek felett, a teremtett világ felett is, és a teremtésének koronája felett is, az ember fölött is.

Az ember, az Ő teremtménye, Hozzá kiált: kegyelem és szabadítás kell neki. Erre a kettőre van szüksége. És ezért ahhoz folyamodik, akinél ezt megtalálja. Ahhoz folyamodik, aki ezt neki megígérte. Ahhoz folyamodik, aki Úr és uralkodik mindenek felett. A hatalmas királyokat mindig kegyelmességük tette naggyá. Attól lettek nagyok, ha le tudtak hajolni alattvalóikhoz. Keringnek legendák régi királyokról, akik kegyelmesek voltak, és mindig meleg szívvel emlegetik őket, mint akik „nagy” királyok voltak.

Én is szeretnék egy ilyen régi Királyt felemlegetni. És nagyon meleg szívvel emlékezem meg Róla. Az igazság az, hogy már elég régen uralkodott itt a Földön. Az is igaz, hogy uralkodása egy kicsit eltért más királyok uralkodásától, és az is igaz, hogy királysága is kicsit eltért más királyságoktól. Az a  csodálatos, hogy akik látták Őt és követték, lejegyezték uralkodásának főbb mozzanatait, főbb beszédeit, cselekedeteit és innen ismerhettem meg ezt a különleges Királyt, aki meghódította a szívemet.

Ezt a Királyt ez a két szó jellemezte legfőképpen, amiről a fenti igevers beszél: kegyelem és szabadítás. Ő kegyelmes volt és szabadító. Igazából uralkodását is ezzel a két szóval lehetne leírni. Kegyelmet gyakorolt legtöbbször és szabadított. Követőit arra tanította, hogy szolgáljanak másoknak, uralkodását mások szolgálatával fejezte ki, nagyságát lealacsonyodásban mutatta meg. A betegeket meggyógyította, az éhezőknek enni adott, a bűnösöknek megkegyelmezett, a vétkezőknek megbocsájtott, a rabokat megszabadította.

Furcsa egy Király, mondanád. Nem seregek élén kellene, hogy kaszaboljon? Nem törvényeket kellene, hogy hozzon és azoknak betartását számon kérje? Nem ítéletről kellene, hogy szóljon az uralkodása? Nem harcolnia kellett volna háborúkban és területeket hódítania? Nagy királyok mind ezeket tették! Nagy földi királyok!

Hadd mondjak el egy titkot erről a Királyról, akiről én beszélek: nem volt földi. Furcsán hangzik? Pedig igaz. Ez a Király földönkívüli volt. Egy földönkívüli királyságból jött a földre, leszállt királyi székéről, levetette királyi ruháját és eljött a földre, hogy megmutassa az embernek milyen egy igazi NAGY KIRÁLY. Azért jött, hogy elárulja az embereknek az igazságot: csak EGY olyan királyság létezik, amelyre minden ember vágyik itt a földön és csak EGY olyan Király létezik, aki igazán kegyelmes és meg tudja az embert szabadítani e világ által diktált kegyetlen hazugságból: hogy nincs értelme az életnek. Az Ő eljövetele reménységet hozott sokaknak. Nem verte nagydobra cselekedeteit, de cselekedetei helyette beszéltek.

Az Ő eljövetele, az Ő megismerése értelmet adott sok ember életének, sok ember életét megváltoztatta, az egész világot megváltoztatta. És elárulok még egy titkot: habár sokaknak nem tetszett ez a Király és elvetették és megölték árulás folytán, NEM maradt halott. Mivel nem földi volt, ezért hatalma is túlszárnyalta a földi királyok hatalmát. FELTÁMADT a halálból és visszament abba a királyságba, ahonnan hozzánk érkezett. És a jó hír az, hogy oda várja mindazokat, akik vágynak az Ő kegyelmére és szabadítására. Aki elismeri Őt Urának, ahogyan írva van a fenti versben, és kéri kegyelmét és szabadítását az ma is megtapasztalhatja a NAGY KIRÁLY valóságát, igazságát, szeretetét. 

119. Zsoltár 14.2

„Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban." Zsoltár 119; 14

„De a melyek nékem egykor nyereségek voltak,

azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent

az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt:

a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek,

hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam Ő benne…” 

Filippi 3; 7-8

Örvendezek, gyönyörködöm, öröm tölt el minden egyes alkalommal, amikor újból felfedezek egy kis részt abból az ismeretből, országból, királyságból, amelynek Királya az én Királyom, amelynek Ura az én Uram. Keresem Őt, keresem és kutatom az Ő országát, királyságát, igazságát, hogy minél inkább megismerjem Őt, a Végtelent, a Halhatatlant, a Magasságost, a Fenségest, a Csodálatost, a Hatalmast, az Örökkévalót, a Jót, a Kegyelmest, az Irgalmast, a Szépet, a Gyönyörűt.

„Fölbuzog szívem szép beszédre.

Mondom: művem a Királynak szól.

Nyelvem gyors írónak tolla.

Szebb, szebb vagy az ember fiainál,

Kedvesség ömledez ajkaidon,

Azért áldott meg az Isten örökké.”

Zsoltár 45; 2-3

Minden vágyam Ő, a Király. Vágyódom utána, mint ifjú menyasszony vágyódik hőn szeretett vőlegénye után, sóvárgok kedves beszéde után, szomjas a lelkem az Ő jelenlétéért, kívánkozom hozzá, vele lenni, Ő Benne találtatni szeretnék, ó de mennyire.

Mit ér ez a mulandó világ, elmúló ragyogása egyik napról másikra lesz semmivé. Szemeimmel látom nap, mint nap az elmúlást, a halált, a reménytelenséget, a szomorúságot, a bizonytalanságot, a könnyeket, a fájdalom könnyeit. Mit tud nyújtani ez a világ, ami örökké tartana? Mivel tudná táplálni a hitet, milyen hitet tudna nyújtani, ami örökkévaló dolgokra mutathatna? Nincs semmi ebben a látható világban, ami ne múlna el. De mindezt nem fedeztem fel mindaddig, amíg meg nem találtam a szántóföldet a benne rejlő kinccsel. Az örökkévaló kinccsel. Összehasonlítottam a körülöttem levő múlandót azzal, amit találtam. Az örökkévaló mellett döntöttem.

Az én Királyom örökkévaló, az Ő királysága örökkévaló, ott igazságosság van:

„Trónod, oh Isten örökkévaló;

Igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája.”

Zsoltár 45; 7

Felfedeztem az igazságot. Jézus Krisztus az igazság. Ragaszkodom igazságomhoz. Mert habár nekem nincs igazságom, Ő lett az én igazságom és én lettem Isten igazsága Őbenne. Ha kiderülne, hogy nem Ő az igazság én akkor sem hagynám el Őt, mert Ő valóságos dolgokat tett az életemben. Megmentett a pusztulástól, a haláltól, a hitetlenségtől, a reménytelenségtől, a bizonytalanságtól, a szomorúságtól és én gyönyörködöm Benne, mert Ő, mert Ő, mert csak Ő… Ő a nagy Ő. Minden gazdagságom, minden kincsem Ő.

„Hadd hirdessem a te nevedet (Jézus nevét) nemzedékről nemzedékre;

Örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!” Zsoltár 45; 18

"Igazságosan fog uralkodni a király..."

"Igazságosan fog uralkodni a király és törvényesen fognak vezetni a vezérek. Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön. Nem lesznek homályosak a szemek, ha látni kell, figyelmesek lesznek a fülek, ha hallani kell."  Ézsaiás 32,1-3