Karácsonyi gondolatok

Sok gondolat kavargott és kavarog bennem Karácsony kapcsán a napokban. Elsősorban ünnepi jellegén gondolkoztam, majd azokon a definíciókon, amit hallani a Karácsonyról, hogy a szeretet ünnepe, hogy Jézus születésének ünnepe, stb. Szeretném leírni, hogy milyen következtetésekre jutottam ezekkel a gondolatokkal, mert megfogantak bennem dolgok, amik kikívánkoznak.

Nagypéntek este

Annak ellenére, hogy a húsvét egy keresztény ünnep, átitatja az egész világot az ünneplés hangulata: a média ünnepi műsort szór, az állam hivatalos ünnepnapot ad, a munkaadók szünetet tartanak, "keresztény" vagy nem "keresztény" együtt megünnepli ezt az ünnepet. Örül a világ, hogy ünnepelhet. Örül a munkás, hogy szabadnapot kap és hosszú hétvégés. Örül a gyerek, mert locsolni mehet. Örül az apuka, mert elkísérheti a gyereket és ürügye van, hogy lerészegedjen, meg más felesége után nézegethet. Örül az anyuka, mert ittas férfiak dicsérgetik testi idomait, amint őket kínálgatja erős pálinkával és sokat ígérő pillantásaival. Szóval örül mindenki, minden jó és zajlik az ünnep.

Csak egyvalaki szomorú.

"Szomorú az én lelkem mind halálig; ..." Márk 14;34

Szomorú, mert a nagy öröm illúziójában úszik sok ember az árral a vesztőhely fele. Szomorú, mert Ő tudja mit jelent a halál, mit jelent a büntetés, mit jelent az elveszettség, mit jelent a megszégyenítés, mit jelent a harag, ami lesújt fentről. Átment rajta. Átélte. Tudja milyen. És azért szomorú, mert habár Ő ezt minden ember helyett tette, az emberek mégis arra fele haladnak, hogy ugyanezt átéljék. Csak a nagy "öröme" a világnak eltakarja ezt a szemük elől. Ők örvendeznek, az Úr pedig szomorú. 

Mit hordoz számunkra a kereszt? Örömet? Vigasságot? Mulatozást? Jó érzéseket? Nem. Ezt a világ "biztosítja" számunkra. A kereszt fájdalmat, szomorúságot, büntetést, szégyent, szenvedést hordoz magában, és aki ezt az utat választja, az elszakad a világ örömétől, mulatozásától, vigadozásától. Ez a kereszt üzenete a "nagy világi ünnep" közepette. Nem az öröm, nem a mulatozás, nem a szórakozás. 

Ő szomorú. És aki az övé, az sem érez másképp.

"Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok,..." János 16; 22 a)

Az ünneplés kell, az örvendezés kell, a jókedv kell, a szórakozás kell, a kikapcsolódás kell, a bulis társaság kell. A kereszt nem. A halál nem. A büntetés nem. A szégyen nem. Ezt most felejtsük el, ezt mondja a világ. Csak a pillanatnak éljünk. Használjuk ki az életünket, hiszen egy van belőle. 

NEM. Azért van a MA, hogy felnézzünk a keresztre, ránézzünk ARRA, aki ott helyettünk szenvedett, AKI a mi bűneinkért lett odaszegezve, AKIT a világ feszített meg és ölt meg, az a világ, aki ma az örömöt kínálja azért, hogy ne vegyük észre, hogy minket is lassan meg akar ölni. DE, mi nem kell meghaljunk, ezt üzeni ma a KERESZT. Isten Fia már MEGHALT helyettünk, csak ma szomorodjon meg a szívünk és lássuk meg ŐT, aki ott függ értünk és miattunk és higgyünk neki: a szomorúság nem tart örökké. A kereszt jóllehet szomorúságot okoz nekünk és ráébreszt arra, hogy bűnösök vagyunk és szükségünk van RÁ, aki helyettünk szenvedett, de nem tart örökké a megszomorodás.

"Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ..." Prédikátor 3; 4 a)

Az igazi ünneplést megelőzte a szomorúság. Ma is így van. Ma a sírásnak ideje van, holnap a csendnek és várakozásnak, holnapután pedig az örömnek. Az igazi örömnek és nevetésnek. A bűntől felszabadult szív örömének, a megnyugodott lélek örömének, a találkozás örömének, a feltámadás csodájának örömének. Ez az igazi öröm. Ez az igazi boldogság. Meglátni ŐT újra és találkozni VELE. Ez a mi örömünk, ez azoknak az öröme, akik ma szomorúak.

Mert jóllehet, hogy ma szomorúság tölti el a szívünket, mert a KERESZT rémítő látványa mered ránk, de a reménység lassan-lassan beburkolja a szomorúságot: este van, és a KERESZT már ÜRES. Elment a százados, aki meggyőződött, elment a tömeg, amely mellét verve megszomorodott, mindenki elment. ŐT is elvitték. De mi itt maradtunk és várunk. Várakozásunk közben pedig az Ő szavai táplálják reménységünket:

"... de ismét meglátlak majd titeket, 

és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem

 veszi tőletek a ti örömeteket." 

János 16; 22 b)  

Világ! Jézus nem a tiéd! - húsvéti gondolatok

Miért ünnepled ma a húsvétot? Te, aki ott vagy a világban! Miért ünnepelsz? Miért öltözteted szívedet ünneplőbe? Miért más ez a nap számodra, mint a többi? Mert mindenki ezt teszi? Igen. Mert a hagyomány ezt diktálja? Igen. Mit ünnepelsz, magadat? Igen. Magadat ünnepled, te világ, nem Őt, mert Ő nem a tiéd. Ő nem a tiéd, te világ, Ő az enyém.

"Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged." János 17,5

Vajon eljött az idő? Itt van az óra? Kész vagyok rá? Kérdezd meg magadtól! Az idő rövid, az élet elrepül hamar. Egy szempillantás az egész. Az óra eljön, de el is megy. Ne engedd el a dicsőség Urát magad mellett te, aki a világban vagy! Te, aki ott vagy, gondolj az örökkévalóságra, amikor nem lesz idő, nem lesz óra. Hol leszel te?

"Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, amit nékem adtál: Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, ő nékik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid." János 17,6-9

Megjelent a név, mindenki ismeri, mégsem mindenki birtokolja azt. A világ nem birtokolhatja. Mert ez a név nem ebből a világból való. De te, aki a világban vagy, lehetsz birtokosa ennek a névnek, ez a név által megmenekülhetsz, megismerheted a Megmentőt. A világ nem tudja Őt neked adni, mert nem az övé. A papok nem tudják neked adni, mert nem az övék, a lelkészek nem tudják neked adni, mert nem az övék. A templomok nem tudják neked adni, mert nem az övék. Isten tudja neked adni, mert az övé. Isten adta Krisztust, ma is Ő adja neked, te aki a világban vagy. Fordulj hozzá. Egyenesben. 

Ő nem könyörög a világért, mert a világ nem az övé. Ő pedig nem e világból való. De te, aki a világban vagy, neked még van lehetőséged, még van esélyed. Van esélyed, hogy az övé legyél, hogy Ő a tied legyen. Add meg magad, tedd le büszkeségedet, hajolj meg előtte.

"Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok." János 17,16

Én már az övé vagyok, nem a világé. Őt ünneplem, az Ő győzelmét a világ felett, Őt, aki megnyitotta szemeimet, aki kegyelmébe fogadott, Őt aki legyőzte a halál erejét fölöttem, megsemmisítette a gonoszt az életem fölött, mert befogadtam Őt.

"De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem..." János 17,20

Hiszel nekem? Hiszel az én beszédeimnek? Hiszed, amiket itt leírok? Hogy Ő azt akarja, hogy élj? Hogy Ő azt akarja, hogy higgyél Benne? El tudod hinni, hogy lehet Ő a tied? El tudsz menni a kereszthez? El akarsz menni? Fel tudsz nézni Rá? Ott függ ÉRTED. Kérdezd meg tőle, hogy miért? Hallod az Ő hangját? Meg tudod hallani, amit mond? MIÉRT??????????? Gyerünk, kérdezd meg!!!! Fel kell tenned a kérdést, az életed függ ettől. 

Majd ha választ kaptál, menj el a sírhoz, lásd a kő el van hengerítve, üres a sír. Mi történt? Mi ez az egész? Meghalt, vagy nem??? Ha ott állsz az üres sír előtt és kérdések kavalkádja tör fel benned, úton vagy az örökkévalóság felé. Akarod tudni? Akarod tudni az igazságot? Hagyd, hogy átjárjon az erő, mely kihozta Őt a sírból, hagyd hogy megismertesse veled az igazságot, az örök életet. Vagy akarsz örökké élni? De, senki nem jött vissza - súgja egy hang a füledbe. MÉGIS, az igazság ennél sokkal nagyobb, sokkal valóságosabb, sokkal erősebb.

"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." János 17,3

Mit kerestek? - hangzott el kérdés a sírnál. Jártál már ott? Keresel? Érzed belül, hogy nincs minden rendben? Érzed a sürgetést? Érzed a késztetést? A vágyat? Gyötör a kíváncsiság? Hát mondd el, mondd el, hogy azt keresed, akivel a keresztnél találkoztál. 

Hagyd, hogy az igazság fénye behatoljon életedbe a repedéseken keresztül, amiket e világ okozott neked. Hagyd, hogy begyógyítsa sebeidet, hagyd hogy fájdalmaidat megszüntesse, hagyd hogy megszabadítson. Fordulj el a világtól, mert ő nem tudja neked adni  Őt, akit nem tudott befogadni. Nem az övé. Hallgass rám. Ő az enyém.