„Vajha igazgattatnának az én
útjaim a te rendeléseid megőrzésére!” Zsoltár 119; 5
Egy vágy, egy sóhajtás
fogalmazódik meg ebben a versben: „Bárcsak mindig egyenesen járnék utadon, s
hűségesen követném törvényedet!” – mondja az egyszerű fordítás. Ez annak az
embernek sóhajtása, aki megismerte Istent, aki személyesen átélte a találkozást
Jézus Krisztussal, akinek az életét az ige megváltoztatta.
Aki megtisztult és bárány
lelkületet kapott, az már nem akar többé a sárban hemperegni, mint a disznó.
Egyszer hallottam egy prédikációban, hogy kétféle lelkület létezik az
emberekben. A disznó lelkület és a bárány lelkület. A disznó lelkület a világi
emberben él, és ez szereti a pocsolyát, a fürdőzést a sárban. Én is valamikor
ilyen lelkülettel rendelkeztem. Akárcsak a disznó, jól éreztem magam a
pocsolyában, a sáros fertőben hemperegni. De, amikor az embert Jézus Krisztus
hívja magához, akkor a pocsolya elkezd kényelmetlenné válni. Minél többet
hallottam az igazságot, annál kényelmetlenebb volt a pocsolya. És aki elfogadja
Jézus hívását, azt Ő megtisztítja. Más emberré lesz. Megváltozik. Más
lelkületet kap. A Bárányét.
Én is így lettem bárány
lelkületű. A bárány pedig nem szereti a pocsolyát. Ha beleesik is igyekszik ki
belőle, de gyorsan. A bárány lelkület tiszta, nem szereti a mocskot. Ilyen
lelket, szellemet ad az Úr, a Mindenható. Az Ő Szellemét.
És amikor az ember beleesik a
pocsolyába, akkor látja, hogy mennyire esendő, mennyire gyenge Isten nélkül.
Látja, hogy ha Isten nem segít, akkor visszamegy a pocsolyába hemperegni. De,
aki megízlelte a mennyei ízeket, az felsóhajt: bárcsak…, vajha… járhatnék
egyenesen mindig a te utadon. Az útmutató Isten beszéde, igéje, rendelései, bizonyságai,
határozatai. Ezeknek megőrzése által tud az ember egyenesen járni. De ez még
nem elég.
Ezért adta Isten az Ő Szellemét,
hogy segítsen. Az ember csak úgy tud tiszta, bűn nélküli életet élni, ha Isten
segít ebben. Ezt emberi erőből nem lehet megtenni, mert az ember velejéig
romlott. A Bibliában olvasni lehet erről a romlottságról, ami jellemző ma is,
úgy hívják: a teljes romlottság tana:
„Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; nincs, aki
megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben
haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” Róma
3; 10-12
Bárcsak…, vajha…, kiált fel a
zsoltáros, kiáltok fel vele én is. Dávid már több ezer éve felismerte a
boldogság titkát, az igazi boldogság titkát:
„Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság
nincsen.” Zsoltár 32; 1-2
Ma már Jézus Krisztusban
hívőként megtapasztalhatja minden ember ezt a boldogságot. Megtapasztalhatja
minden ember a bárány lelkület csodálatos tisztaságát, a Szent Szellem erejét,
Isten segítségét a bűnnel szemben való harcban. Mert a pocsolya ellen csak a
bárányok rúg-kapálnak. A disznók ma is jól érzik magukat benne.
